Szeged meg ilyenek

Először is ezúton is puszilom Timikét, aki évekig olvasta az előző blogom, majd mikor kb 2 éve átköltöztem a jáccótérre, akkor ezt is nekiállt olvasni. Timike MOST jött rá, hogy a blogger Judit, aki gyakran jár Szegedre és Timikénél szokott aludni, az bizony baszki én vagyok, Timike meg, háh' nem találjátok ki, Ő. :D
ALEH csak 2 hónapig nem tudta, hogy ő ALEH, Timi ezt már jó ideje csinálja :D

Kezdjük a sztorit leginkább ott, hogy csütörtökön 15:00kor végeztem a munkában, örültem is, hogy lesz időm kicsit takarítani meg ilyesmik. 15:15kor Muci felhívott, hogy üljünk már ki a Deákra iszogatni :D
Így történt, hogy túl sokáig dajdajoztunk, és Létrás - akit azért hívtam, hogy hazavigyen - is olyan állapotban volt, hogy mikor hazaértünk kiderült, hogy én vittem őt. igyazából csak szolid italozgatás volt, de hát nem voltunk teljesen normálisak :D

Pénteken hajnalban keltem. és borzasztóan fájt mindenem, meg a kelés ténye önmagában is. fél órát csak bámultam kifele a fejemből, aztán 'bepakoltam' Szegedre, hát ez enyhe túlzás... elindultam 6:30 körül, felhívtam a Hódot hogy nagyon szarul vagyok, és rohanok a vonathoz, vegyen már légyszi nekem egy üveg kólát az útra. Na, Hód akkor kelt fel, szóval a vonatra semmi esély nem volt. visszafordultam és bámultam a kanapén kifele még egy fél órát, jha meg vettem kólát, hurrá! Gyakoroltam némi öniróniát, és partyarc feliratút találtam. A kövi vonatot elértük, Hód hasonlóan fantasztikus állapotban volt mint én, még aludni se tudtunk a vonaton, csak fetrengtünk. Ketten voltunk egy kupéban, és gyakorlatilag ahogy lehet, kihasználtuk a hely adta lehetőségeit, de aludni csak az utolsó negyed órában sikerült. Mondanom se kell, csak sokkal rosszabb lett utána minden.
Aztán beültem az egyetemre AzÜvöltős klasszmagyar órájára, és HIHETETLEN, DE ESTIG ÜVÖLTÖTT. 8 ember volt a teremben, ami kb 12m2, de ÜVÖLTÖTT: szétsszakadt a fejem.... bár a 3. óra után már úgy néz ki sikerült megszokni, mert némileg elszundítottam... aztán minden energiámmal próbáltam ébren tartani magam.
Utána helyesírás vizsga, remélem jó lesz.

Utána Beussal meg Hóddal találkoztunk, vagyis átmentem hozzájuk a koliba, mondván, hogy tanulni fogunk, de látták rajtam, hogy Hóddal ellenben én még nem aludtam, végül csak kávéztunk, és mikor elindultak a könyvtárba, én akkor elindultam Timcsihez. Ideérvén ittunk még két sört, csak hogy jó legyen, aztán tanultam még némi Jelentéstant, és elég korán elaludtam - érthető mód.

Szombaton korán keltem mert 8-tól volt a vizsgám, meg most nagyon jó ötletnek tűnt gyalog menni az egyetemre ami fél óra. A vizsgám után Szófajtan szeminárium volt, ami nagyon tetszett, de lesz vele gondom még bőven. Viszont szerencsére du. 2kor végeztünk vele, így 3kor ledőltem egy picit aludni...
este 7kor meg felkeltünk Timcsivel mert ő is aludt. Elmentünk a Verandába ami Újszegeden van így szerencsére átmehettünk a Tisza felett :)) Amint odaértünk, annyira elkezdett zuhogni, hogy több centi vastag jég volt a teraszon lévő asztalokon, székeken. Ittunk kancsós fröccsöt, majd megismerkedtünk GGvel aki a pultosgyerek és látszólag nagyon unatkozott, Timcsinek viszont egész szimpatikusnak bizonyult ;)
Így éjfél körül segítettünk neki bezárni a helyet (elküldeni a német turistákat) aztán a szó legszorosabb értelmében is segítettünk zárni, mert mosogattunk, lemostuk a pultokat, ilyenek. Így sikerült hajnali fél5kor elindulni haza egy kocsmából, ami éjfélkor zár. De kaptunk tejfölös kenyeret, meg ingyen piát, aminek a mennyiségét már nem tudom behatárolni, de volt fröccs meg pezsgő az rémlik.
Hazafele GG biciklijét kitoltam a kapun, ami bevonzotta a szokásos biciklivel elvágódásos jelenetemet, épp csak meg nem tapsoltak, annyira mérnökien (és sose fog kiderülni, hogy csinálom...) szóval hihetetlen módon  elvágódtam a biciklivel, GG úriember módjára rögtön átnézte a biciklit hogy nem lett-e baja, és meg némán vettem tudomásul, hogy ha iszom, és bicikli van a közelben, akkor még mindig evidens mód töröm szét magam. A lábaim úgy néznek ki mintha elütött volna egy autó :(
Szóval reggel 5 után valamikor el is aludtunk.

11kor keltem, és a nadrágom (homok színű - volt egykor) úgy néz ki, mintha gépészmérnök lennék és hobbiból szombatonként apám kocsija alatt feküdnék benne :(

egyetem fail..

elfelejtettem, hogy a tárgyfelvétel határideje febr.17.
vagyis, úgy emlékeztem, febr. 25... még gyanús is volt picit, hogy az hétfő...

azt hittem, elfelejtettem a tárgyaim is felvenni, de valami csoda folytán valamikor az elmúlt hónapokban mégis csak felvettem őket.
vagyis, az órarend alapján előírtak közül egy kivételével mindet. az az egy, a könyvtár és számítógépismeret, most nagyon mérges vagyok, mert láttam az anyagot és bármikor levizsgáznék belőle csukottszemmel... az ETR-re is haragszom, mert mikor (úgy néz ki, álmomban?) felvettem a tárgyaim, ez az egy még nem is volt meghirdetve.. máskülönben nyilván felvettem volna...

és arról ne is beszéljünk, hogy a szabadon választható tárgyak közül semmit se vettem fel... így összesen 9 tárgyam van, 21 kredit...

na, mindegy.

bárány meg a nyúl tanmese coming soon

majd egyszer be is fejezem.

egyébként emberhiány van, borzasztóan. tegnap eszembe jutott, hogy mikor láttam utoljára a Humorost, és nagyon nagyon elkámpicsorodott az arcom, mert az bizony borzasztóan rég volt, és eszeveszettül hiányzik már, a fantasztikusan rossz humorával együtt.
Mucival heti 1x azért összetudjuk hozni a szombat estéinket (sokszor nem szombaton, részletkérdés..), de Must karácsonykor láttam utoljára, és azóta bizony már szülinapja is volt...
és akkor jhaj. hosszú a lista. Csillaggal is úgy találkoznék, meg Hisztissel, Pöcivel... na, majd februárban. talán addigra beérem magam, de amíg vizsgaidőszak van, meg ilyesmik, addig ne is álmodjak nagyobb baráti összejövetelekről, koncertekről, sétákról, satöbbi...

minden esetre, ma szétszorítottam a napirendet, és Cézivel elmegyünk bevásárolni ezt-azt, aztán mozizni visz, mert ott se voltunk huhhh, szerintem a Sherlock Holmes 2 óta, az meg bizony 2012 elején volt. én pedig megígértem, hogy nem fogok elaludni a filmen :P

rámfér ez a vasárnap, amit most kivételesen nem délutáni szundival fogok elcseszni, kicsit ki tudok kapcsolni, amit el is kezdek egy másfél órás fürdéssel, hurrá!

egyébként a Szilveszter nagyon jó volt, csak rettegek a petárdáktól és a szentendrei hévnél azt hittem, idegösszeroppanást kapok, de végül odaértünk Atihoz, és nagyon jól sikerült az este, csak hát mindenki ugyanannyira betegállat volt, mint szokott, de ezért szeretem őket ennyire <3 nem fogadtam meg semmit, mert sosem tudom betartani, Cézi se fogadkozott, csak kívánt :) <3

aztán nem csináltam semmit, csak dolgoztam és tanultam a vizsgaidőszak elkezdésére, amit sikerült elcseszni, 3 nap alatt 6 vizsga nem biztos, hogy jó ötlet volt, de a fele megvan. Szegeden nagyon jó volt, Timcsi imádnivaló, együtt meg igazán idióták vagyunk. nagyon keveset aludtam (ez nem Timcsi hibája) ettünk, ittunk, duhajkodtunk, aztán Timcsi egyedül hagyott a lakásban 1 napra és rettegve tanultam végig a napot :D de a nyelvtudomány négyesért megérte, ettől rettegtem borzasztóan. hős vagyok!

"A hétvége két véglet"

egész héten  tanultam, készültem rá, hogy Szegedre menjek. pénteken a szabadnapomon hajnalban gyorsan összepakoltam, és uzsgyi. a vonaton tanultam (Alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, meg Hangtant), aztán volt egy klasszikus magyar irodalom előadásom, ami közben vizsgáztam Alk. nyelvészetből (ötös), majd antikvitás előtt/közben vizsgáztam hangtan szemináriumból és előadásból is, így egyidejűleg kétszer húztak meg ugyanabból a tárgyból. majd jan. 11-én változik a helyzet. 

a nap közben még intéztem ideiglenes diákigazolványt a TIKben, aztán este fél7 után végeztünk a görög komédiákkal.

aztán átvillamosoztam a József Attila sugárútra, Timiékhez.

Timi ugye nem is volt otthon, csak a Sosetudom,hogyhívjákLakótársa, meg Gergő, a másik. vele még nem találkoztam eddig, de hihetetlen cuki, rögtön barátnőmmé fogadtam :D ahhoz képest hogy teljesen idegenek voltunk egymásnak, egész este beszélgettünk, meg söröztünk, jó móka volt. Az ő neve a blogon valószínűleg Cicafiú lesz :D 

hajnalban még egyszer átolvastam a Nyelvészeti filológia anyagom, majd 8ra beértem a BTK-ra vizsgázni. mindezt követte 9 órányi bevezetés az irodalomtudományba.

közben ebédszünetben találkoztam Hóddal, meg Beával a Dóm téren, a karácsonyi vásárban. hoztak nekem a Tündérkonyháról ebédet, mert már lusták lettek volna ott megvárni, így a 20 centis hóban forraltboroztunk a város közepén. 

kicsit korábban leléptem az órámról, mert még Fitossal kellett találkoznom, naívan tőlem várta a jegyzetet, de majd csak összehozzuk. a vonat a 30 centis hó ellenére és a még mindig tartó hóvihar miatt sem késett, így este 7kor találkoztam Szöszivel a Kökinél.

vettünk két üveg bort, aztán átjöttünk hozzám, úgy volt, itt is alszik, ebből az lett, hogy hajnali fél7 után Szöszi inkább mégis csak hazament, és csak akkor jöttem rá, hogy 24 órája ébren vagyok, és mindeközben mennyi minden történt.

az egyetlen, ami zavar, hogy Cézét 1 hete nem láttam, és ő igazán férfiasan és érzelmesen inkább a számítógép előtt ül és játszik a nap 24 órájában, a hét minden napján, mintsem hogy velem találkozzon. még szerencse, hogy betegszabin van, úgyhogy ezt még keddig meg is teheti, én meg elhatároztam, hogy nem töröm magam feleslegesen. csak hát nyilván, borzasztóan fontos és értékes embernek érzem magam ilyenkor.

na mindegy. erről ennyit.

drága idő

kevés van belőle.

a hétvégén szinte semmit sem csináltam. najó, voltam Szegeden, és 8 órán át filozófiát hallgattam.
érdekes, hogy többnyire képes vagyok 8 órán át ugyanarra a tantárgyra fókuszálni, de biztos hozzátartozik az is, hogy ha már utazom 5 órát, akkor legalább értelme is legyen. vagy, csak öregszem.
a fősulin (és most Jusztin például ezt ne olvassa el :D) az óráim javarészét nem az anyagra koncentrálva töltöttem. a gyakorlatokon még mondjuk 70%ban figyeltem, míg az előadások 95 százalékában többnyire olvastam valami könyvet, flippereztem vagy neteztem Tündérkén, vagy Mucival játszottunk a telefonunkon, vagy az általunk kitalált, Metropol-os hibakeresős játékot játszottuk a szaktársaimmal. ha egyáltalán ott voltam. az utolsó tanévben volt egy füzetem, amit 1 hét után elhagytam valahol, és nem túlzottan hiányzott a felkészülésekkor. a két darab szóbeli vizsgámon és záróvizsgáimon kívül nem emlékszem olyanra, amire ne vittem volna magammal puskát (ez persze mind hazugság, és életem végéig le fogom tagadni). minden esetre, nem kellett túlzottan megerőltetni magamat a suli elvégzéséhez. voltak persze borzasztóan nehéz, unalmas vagy felesleges tárgyaim, amikből ma sem tudok egy szót se felidézni, (gazdasági alap, csak hogy egyet mondjak) és nem is igazán tudom, hogy sikerült ezeket teljesíteni. az biztos, hogy nem megfeszített tanulással.
és amiért ezt az egészet leírtam... a mostani vizsgaidőszakban valahogy eszembe se jut az, hogy majd bármiből puskázni fogok. furcsa. felnőttem?

A filozófiát egyébként nagyon élveztem, persze az agyam és a szervezetem a 7. órában már nagyon erőltette a koncentrációt, pedig tényleg érdekelt a dolog. Az egyetlen, ami gondom, az az érzés, hogy nem kötelező a részvét, és ezeket a kanapén fekve is el tudnám olvasni... én sajnos az a fajta vagyok, akinek kell az, hogy valami kötelező legyen, különben nem túl szívesen csinálja meg, még akkor se, ha élvezi. ez a probléma a levelezővel.

meg persze a sok sok idő ami elmegy erre. szombat este visszaérve Pestre Cézé elémjött (még szerencséje, mert viccből nekem azt hazudta, hogy lemondja a talit. ezúton is üzenem, hogy még mindig nem nevetek) aztán elkísért nagybevásárolni kaját itthonra, átmentünk hozzá, ott aludtam (délig), aztán este hazakúsztam.
és beadandókat kellene gyártanom sorozatban, de ma már biztos, hogy nem...

PÉNTEK!!!

ma délután/este semmi sem tudja elrontani a kedvem :)))))

bár, azt kicsit sajnálom, hogy Cézivel mégse találkozunk este, de érthető indokai vannak, 20:00ig dolgozik a világvégén, én meg elvileg holnap Szeged miatt 4 körül kelek...

minden esetre, azért vigyorogva jöttem haza, és ennek egyetlen egy oka van: péntek!
még hazafele nézelődtem is kabátügyben (pedig utálok, egyedül meg végképp) aztán vásároltam is kaját holnapra, meg almát mert már megint csak úgy elfogyott egy kiló, hihetetlen, mennyi almát ettem az elmúlt másfél hónapban!!! :D
a jókedvemre megjutalmaztam magam egy zacskó csipsszel, meg vettem még némi ezt-azt.

most meg szokásos utazásszervezés van holnapra, aztán megeszek mondjuk másfél kiló sültkrumplit (egész héten krumpli láz volt O_O) sorozatnézés, Voice, semmi extra, csak péntek este. nem is baj, hogy ma nem iszom, elvégre a héten 3 napon ittam az ötből... :D

az egyetlen, ami képes gondolkodóba ejteni, hogy megéri-e nekem egy olyan óra miatt (filozófia ea.) utazni 5 órát, 4000 forintért, amin nem is kötelező a részvét?
de a múltheti szociológia sem volt kötelező, nem is tanultunk rajta gyakorlatilag semmit 8 óra alatt, de mégis jól éreztem magam, és egy olyan élmény volt, ami most biztos hiányozna, ha nem tudnék rá vigyorogva visszagondolni...
drága dolog ez az élményszerzés! ennyiből másodmagammal elmegyek moziba. vagy ha ügyes vagyok, egy hétig iszom. vagy veszek egy téli csizmát... hm. na mindegy, azért egyetemre járni jó, csak kicsit szívesebben járnék, ha ez a járás nem kerülne pénzbe, és időbe. :P

Egyetemi Ki Kicsoda?

végre a hétvégén tudtam kicsit pihenni, meg kötelező köröket futni, bevásárlás, pakolás, minimális emberi kapcsolatok ápolása... bár ez utóbbi pénteken kudarcba fulladt, mert a II. Judit Szeánszot utolsó pillanatban lemondtam az érdeklődés hiánya miatt, két három emberrel meg nem lett volna igazán érdemes, főleg, hogy jó kis vendéglátó módjára sütni akartam nasit, meg minden földi jót, de pénteken amúgy is épp olyan kedvem volt, hogy két ember kedvéért még rendet rakni se lenne kedvem, nem hogy sütögetni...

így végül átmenekültem Cézéhez, és a világtól elzárva töltöttem a hétvégét vasárnap kora délutánig, amikor is hazavetett a sors a bevásárlással.

és most igyekszem utolérni magam, pakolásban, önmagamra fordított időben, egyetemben, kikapcsolódásban és minden egyébben, több kevesebb sikerrel.

végre vettem a fáradtságot, és ki kicsodát játszottam az egyetemi coospace rendszeren, átolvastam minden kurzusfórumot amit felvettem (még azt is, amit végül leadtam, de azért hasznos infó volt a tanárról így is :D)
plusz igyekeztem rájönni, milyen órákról maradtam le teljesen, mikről részben, és összegeztem fejben, hogy melyik tanár kicsoda, kinek miért kell levelet írni, nehogy rossz tanártól várjam a beadandó személyreszabott témáját, satöbbi... most lehet nekem szurkolni, mert egy zh-t megpróbálok kiváltani egy beadandóra, arra hivatkozva, hogy minden egyes óráján benn voltam a tárgynak (Alkalmazott nyelvészeti kutatások) és hát valljuk be, ez önmagában is nagy szó.
már csak arra kéne rájönni, hogy Zsigri, vagy Sinkovics a jó fej, mert akárhogy próbálkozom, nem tudok visszaemlékezni rájuk...
Vadaival is kéne picit foglalkozni, mert bár csak előadást tart nekem, abból viszont 5 különbözőt... nem ártana tisztázni a helyzetet...

na, bizony most ez ilyen nyafogós lett, ez van. :D

"Aki nem tud nyitott szemmel aludni, annak nem való a felsőoktatás"

voltam ám Szegeden egyetemen, meg Imoláéknál s.o.s vendéglátásban, és tudtam is, hogy nem sok időm lesz erről blogolni, ezért hazafele a vonaton írtam egy bejegyzést, és szombat óta most végre annyi időm van, hogy posztoljam :)

azóta pedig egy jó kis szombat estét, és fél vasárnapot töltöttem együtt Cézivel, aztán átmentem Mucihoz meglátogatni a frissen műtött orrát (nagyon mókás, úgy néz ki, mint egy íííírtóóóócuki mosómedve a gipsszel a fején, akit jól megpüföltek és ezért csini monokli is jutott neki a bal szeme alá :P) szóval jól ottragadtam a picsogás közepette, csak 11 körül értem este haza, ezért nem voltam túl fitt hétfő reggel.

ennek ellenére hazafele az esőben munka után még bevásároltam, kicsit takarítottam, leszedtem a szárítóról a ruhákat már végre, főztem ISTENIFINOM resztelt májat krumplipürével, ami úgy néz ki kivételesen elég lesz 1 vacsira és 2 ebédre, hurrá, mert ma eszem ágában sincs főzni...

szóval,

a hétvégéről, RÖVIDEN :D (bocsi, a vonaton kicsit unatkoztam...)



pénteken nagyon nagyon hajnalban keltem, szebb szóval hajnalok hajnalán, mert egy dolog, hogy a 6:58as vonattal mentem a nyugatiból, de este már fáradt voltam a készülődéshez, így még hajnalban kellett összepakolni a vinnivalóm, ruhák, kaja, stb… annyira könnyen sikerült kelnem, hogy még pizzát is sütöttem (oké, csak mirelitet) és elcsomagoltam az útra.

mondjuk, ahhoz elég kómás voltam, hogy tudatosuljon bennem, hogy inkább Kökire kéne mennem, mint a nyugatiba, mert akkor tovább is aludhatnék, meg miegymás :D mindig megfogadom, szóval, majd legközelebb.

a vonaton pizzát zabáltam kétpofára és Chuckot néztem, aztán elálmosodtam de nem tudtam aludni mert egy 8 éves kisfiú üvöltözött mellettem, és semmilyen fülhallgató sem képes egy ilyen zajforrást kizárni.

volt egy Klasszikus magyar irodalmam, amiből már semmire sem emlékszem… aztán ezt követte borzasztó mennyiségű Hangtan, viszont Zsigri tanár úr nagyon megnyerő, imádom az egészet, pedig rettegtem a hangtantól. a végére azért már éreztem, hogy nem tudok éberen figyelni, és ő is bekeményített, nem volt elég már a magyar szavak helyes toldalékolását és hasonulásait vizsgálni, áttértünk az angolra, majd az arabra, majd némi MANDARIN szó is terítékre került. eddigre már kisült az agyam. az a baj a levelezővel, hogy hiába érdekes a tárgy, izgalmas az előadás, jófej és vicces a tanár, egyszerűen a 4. vele töltött óra után totál elunom magam, elfáradok, és nagyon nehezemre esik odafigyelni. ennek köszönhetően jöttem rá, hogy voltaképp én mennyire is ragaszkodom a változatossághoz.

5 körül végeztem, még volt némi időm amit elcsámborogtam az Árkádban (egy olyan boltot kerestem, ami sajnos ott nincs is… :D) aztán a Mars téren beálltam a Mezőhegyes felé induló buszra váró tömeg közé. a világ leglassabban jegykiállító sofőre vezetett. (és ma megtanultuk, hogy téves a SOFŐRRAL szó (bár, most hogy írom, a word nem jelzi hibásnak). szerencsére a vezetési sebessége nem volt olyan vészes mint a jegykiadás, így 7 után nemsokkal Mezőhegyesen találtam magam, ahol már várt Imola, Pisti, és Asterix (a kocsijuk). Jó volt látni őket megint, és tündérbogarak voltak hogy befogadtak éjszakára. vacsiztunk, trécseltünk sokat, közben néztük a Voice-t, aztán már aludni kellett volna de ez eléggé elhúzódott :) aztán végül éjfél körül kidőltünk.

ma 5kor keltünk, fél6ra ki is másztam az ágyból, kávéztunk, és indultunk is Mezőhegyesre, a 6.25ös Szegedre menő buszhoz. nagy volt a köd, amivel nem számoltunk, és a busz is misztikusan, korábban indult mint kellett volna, így negyed óra ácsorgás után realizáltuk, hogy lekéstem. mérlegeltünk, mit tudunk tenni, mert Imoláék mentek Gyulára kórházba, de semmi olyan települést nem érintettek ami nekem jó lett volna, illetve ők sem tehették meg azt, hogy miattam kerüljenek, így a 7.30as vonat mellett döntöttem, amivel több probléma volt: nem volt rajta fűtés. drágább (bár szerencsére csak kicsivel) mint a busz. kétszer annyi a menetideje, és Orosházán át is kellett szállni egy szintén fagyos vonatra, ami végül elvitt Szegedre. nagyjából Orosházán jöttem rá, hogy ha már úgy is 7.30ig vártam a vonatállomáson, akkor már bőven ráértem volna mégis csak busszal menni, mert oké, megijedtünk, hogy lekéstem a 6.25öst, de a következő meg 7.45 körül indult, és ugye olcsóbb, gyorsabb, kényelmesebb mint a vonat, de mindegy, így legalább kicsit tudtam aludni (amit a buszon nem tudtam volna) :)

A BTK-ra kómásan (és elkésve) beérve jött az első meglepetés: egy srác kinyitotta előttem az ajtót, majd ahogy mentem el előtte, a mellette lévő megjegyezte az udvariasabbnak hogy „Előbb engedjük be a Juditot” – a volt főnököm volt az :D jól megörültünk egymásnak, meglepődtünk jócskán, aztán ő rohant a vonathoz, én meg órára.

Megálltam a Mikola Tibor szeminárium előtt, és akkor jött a második meglepetés. nem elég, hogy 9 helyett 10re értem oda, a terem zárva volt, és egy árva lélek se volt az emeleten. lefuttattam néhány lehetőséget, hogy mi történhetett: esetleg túl sokan voltak és nem fértek be a Mikolába, ezért kerestek másik termet. a tanár lebetegedett, vagy csak nem ér ma rá, és szólt reggel hogy mindenki menjen haza… már elég erős volt a késztetés, hogy haza induljak, végül mégis bementem a TOba a nagyonöreg nénihez, színt vallani, hogy késtem, nem tudom hol van órám, és azt se, hogy ki tartja mert az órarendemben nincs megjelölve az előadó neve. szerencsém volt, mert rémlett neki, hogy bizonyos tárgyak csoportosan vannak tartva, így a Bev. a Társadalomismeretbe kulcsszó kimondása után meg is találta. Nem igazán értem, hogy gondolják, hogy elfelejtenek szólni a levelezősöknek arról, hogy van ilyen, hogy csoportos óra, és hogy máshol van… ugyanis annyi instrukciót kaptunk az első héten, hogy az összes óránk a Mikolában van egész évben… és nem azért nem tudtam, mert késtem, a többiek mesélték hogy ők is a portásnál érdeklődtek… na, mindegy.

sokmindenről nem maradtam le, mire leültem, épp ott tartott a tanár, hogy Na, tehát, a szociológia fogalma.. ahj, tudtam én, hogy ez a társadalomismeret csak beetető kamu, ettől féltem. meg a szociológiától, viszont Katona Péter nagyon mókás, megkedveltem, és elég szimpatikussá tette a szociológiatanulást is. valószínűleg mákom van, mert úton útfélen mindenki azt hajtogatja, mennyire nehéz a szoc, és a legtöbb a rossz tanárokra is panaszkodik.

az egyetlen hibája Katonának, hogy csapong, így gyakorlatilag másfél óra alatt egy bekezdésnyi lényeges dolgot mondott el, sokat mesélt, majd a tízperces szünet után megint másfél órában megismételte az első másfél órán elhangzottakat. így már nem volt annyira vicces a gondolat, hogy 8 órát kell együtt töltenem vele és az előadásával… de lefoglaltam magam, csak nem túl sok új információt kaptunk. és megint morcos vagyok, mert megint megszavazták, hogy az első blikkre 1 órás ebédszünetünk (amit minden tanár csak fél órásnak emleget) legyen most csak 15 perc… és így sem végeztünk korábban, 17.10kor még legalább 10 ember itta a szavait, amikor én elindultam a vonathoz. (korábban pedig szép fokozatosan 10percenként elment valaki.

most pedig vonat, haza, sötétben, imádom, és Chuckot fogok nézni míg Tündérke le nem merül. aztán még be kéne mennem a tescoba, ha nem leszek túl fáradt, és remélem este Cézi átjön.

egyél, igyál, játsszál jó sokat, élj vidáman, szeress másokat...

az elmúlt napok arról szóltak, hogy próbáltam a megfázásból visszamászni szép fokozatosan a való világba. volt házibuli itt Létrás szülinapja kapcsán, aztán kimerészkedtem 1 órát bowlingozni (hát azóta is borzasztóan fáj szinte mindenem :( most nagyon kis béna voltam, pedig nyáron olyan jól ment!) tegnap pedig ügyet intéztem (visszakaptam Droidot!!! <3) aztán átmentem egy volt munkatársamhoz.

- a zene ajánlott a bejegyzéshez, Lola ezt kérte szülinapjára, olyan kis megható volt, hogy ilyen sokan énekeltük -
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.

 előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S

szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))

Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:

aztán meg így:

hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D

Szeret, nem Szeged

a hétvége érdeklődés hiányában elmarad (najó, meg pénzem sincs most túlzottan erre :S) így végül a péntek hajnali utazást skippeltem. Majd két hét múlva talán bemegyek az oskolába.

így viszont el tudtam menni a Táncosékhoz lakásnéző "itt van az ősz" partira, kápmegyerre, ami már a helyszín miatt is elvarázsoló. Ott nőttem fel ugyanis, 6 éves koromig ott laktam, majd 8 éven át jártam a lakótelepre iskolába, edzésre. a legtöbb osztálytársam azóta elköltözött, de jó volt bolyongani a házak között, ahol anno virágszirmot ettünk, elszívtuk az első szál cigit, meglestük a szerelmünk a játszótéren, stb.

Táncosék cukik voltak egyébként, mint mindig, és persze összeöltöztek. hihetetlen :D
volt sok szesz, meg persze vittünk is. Cézével borestet tartottunk, és hozzá ittuk a jó kis szarvasi pálinkát, szóval hajnal 1re már nem igazán tudtuk, hogy mi a szituáció. én ráadásul Borbár fehéret ittam, és menet közben döbbentem csak rá, hogy a legutóbbi munkahelyi bulin is ezt ittuk a Kócossal, és már akkor se volt jó. Ilyen se nagyon volt még, hogy egy buliból mi indulunk el haza elsőnek - bár Céz ma 8ra ment dolgozni, így azért érthetőbb. ő hazáig aludt, alig tudtam felkelteni, hogy hazaértünk, aztán persze jól kidőltünk.
reggel szegény nem volt túl fitt, de legalább beért dolgozni.

a mai napot meg hihetetlen, mennyire elpazaroltam eddig (bár már este 7 van..). miközben aktívan feküdtem a pokrócomba bugyolálva, és a telefonomon az ufó-tamagocsimat etettem, rádöbbentem, hogy az egyik volt osztálytársam most viszi haza a kórházból az újszülött kisfiát. aztán eszembe jutott egy másik volt osztálytársam is, akinek már két fia van, a nagyobbikat épp most taníthatja a betűkre...
ez nekem még annnnyira borzasztóan távolinak tűnik... :O

és most akkor elmegyek Mucival inni.

#sosenövünkfel!

Szeged, és a többiek

csütörtökön délben találkoztam Dzsásztinnal, kiültünk az esőben egy fedett teraszra fröccsözni. előtte direkt megvettem már a vonatjegyem, és a nap ötletének bizonyult, mert nem sokkal vonatindulás előtt értem ki az állomásra, pedig Dzsásztin kocsival elvitt. és még Balcival is össze kellett futnom a vonat előtt, de megoldottam mindent időben. a vonaton egész szórakoztató volt, megnéztem az utolsó amerikai pite végét, meg egy fél részt a sorozatomból, aztán inkább zenét hallgattam, meg írtam egy borzasztóan rossz verset az elmúlt hónapok lelkiállapotáról és embereiről, barátairól.

természetesen mikor Szegeden leszálltam a vonatról, fenn hagytam az esernyőm, már meg sem lepődtem rajta úgy igazából. ezt az esernyőt mindig mindenhol elhagyom, pont mint az eddigieket, a különbség csak annyi, hogy ezért általában visszamegyek időben.

siettem át a városon, de így is elég korán hívott már Timcsi, hogy a TIK előtt áll, és csak rám vár. végül még egy negyed órát várt, aztán összeszedtük egymást. villamossal átmentünk hozzá, lepakoltam, összeismerkedtünk. nagyon kedves volt, hogy így ismeretlenül befogadott éjszakára, de hát na, mind a ketten baromi jófejek vagyunk :D én legalábbis nem csalódtam, de szerintem ő sem :P szegény nagyon keveset aludt, így korán kidőltünk, mondjuk az utazás miatt én sem voltam túl fitt. csak fetrengtünk és beszélgettünk, nagyjából az este már csak ebből állt.

péntek reggel korán keltünk, Timcsi 8ra ment dolgozni a TIKbe, nekem 10től volt órám. addig intéztem a dolgokat Balcinak a HSZIben, reggeliztem, Timcsit szórakoztattam, ilyesmik.
természetesen a legelső órámra rossz helyre ültem be, így a német tolmácsok között találtam magam, de kivételesen nem az én hibám volt, hanem Timi nem tudja, melyik a jobb, illetve bal keze :D

mikor már megtaláltam a sajátjaim, minden oké volt. azt hittem, én vagyok a legfiatalabb, de másnapra kiderült, hogy van egy lány aki csak 20 éves, rajtunk kívül mindenki 30+, ahogy néztem. 3 gyerekes családanyák, satöbbi. összesen, amikor a legtöbb volt a létszám, akkor voltunk 9en, de ebben bennevoltak a részképzésesek is.
volt egy Régi magyar irodalom előadásunk (história és fabula), egy tündérbogyó bácsival, nagyon szimpatikus. aztán vagy 5 órán keresztül hallgattam alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, nagyon profi lettem a különféle afáziákból (agyat ért sérülés következtében elszenvedett beszédhibák és társaik....) borzasztóan lehangoló téma volt, bár tény, hogy érdekelt. az ebédszünetünk elmaradt, cserébe hamarabb végeztünk.

Rohantam is a Tündérkonyhához, mert ott találkoztunk Imolával és Pistivel <3 . Találtam egy új útvonalat (ami hosszabbnak bizonyult, mint az eredeti amit ismertem :D) de végül is odaértem, bár kicsit bonyolultabban mint kellett volna :D Imola és Pisti még mindig ugyanolyan tündérbogyó, mint mindig, nagyon szeretem őket és nagyon jó volt végre látni őket, hiszen az esküvőjükön találkoztunk, és az is pont egy éve volt már. a Tündérkonyhán jól megebédeltünk, mert ők sem ettek, elbeszélgettünk ott vagy két órát, aztán átvittük Újszegedre a kocsihoz a táskáim, a hídon az negyed óra séta. sétáltunk a városban este, a Tisza parton, fotóztunk soksok új Lizás képet (kösziiii Imola!!! :))))) aztán még megvendégelt minket Pisti egy jegeskávéra. végül a sétálóutcán már eléggé fáztunk, így elindultunk haza, hozzájuk Mezőkovácsházára.
Pisti nagyon óvatosan vezetett, egész nyugodt voltam útközben, ami azért nagy szó, főleg mert a semmi közepén autóztunk két órát a töksötétben.

A lakás pontosan olyan cuki, mint gondoltam :)))) kaptam tündérbogyós kockásfülü nyuszis bögrét, nem is tudom minek örültem utoljára ennyire :))))))) az egész estét átbeszélgettük, de tényleg, mire már eszünkbe jutott, mennyi az idő, addigra már nem volt semmi értelme aludni, mert már lassan kelni kellett. a hajnali cseverészésbe végül Pisti és én is beszundítottunk egy nagyon rövid időre, addig Imola csinált nekünk kávét, így 5 után már majdnem fitten és üdén pakoltam össze a táskám az induláshoz :) Kocsival még átvittek Mezőhegyesre, mert busz csak onnan megy Szegedre, és sokkal olcsóbb és kényelmesebb is volt azzal mennem, mintha vonatoznék kovácsházáról. Csak azt sajnáltam, hogy még ezzel is plusz nehézséget okozok nekik, hogy hajnalban még kocsikázni kell velem.

A Tisza volán kényelmes volt, 2 óra alatt be is értem Szegedre, csak sajnos aludni nem nagyon tudtam rajta. leszálltam a Mars téren, majd rájöttem, hogy én még sosem voltam ott, szóval ki kell találni, hogy jutok el gyalog az egyetemre. egy 20-25 perc volt, és gyakorlatilag tökéletes irányba mentem, elég büszke voltam magamra, de pont nem volt már időm reggelit venni. volt vagy 5 órám megint a nővel aki most nem az afáziákról meg az Alzheimer-kórról beszélt, hanem arról, hogy az ember milyen agyi folyamatokkal tanul meg beszélni és milyen fázisokban, ez is izgi volt és kicsit kedvesebb téma mint a korábbiak. közben sikerült reggelire magamhoz vennem egy twix-et, meg egy autómatás kávét :D nem estem túlzásokba...
befejezésképp még az egy nappal korábbi bácsival is volt 1 óránk, ami Tinódi Sebestyén névre hallgat. tényleg nagyon szimpi a bácsi, borzasztóan intelligens, így méginkább szégyelltem magam, hogy másodpercenként elaludtam az orra előtt, és csak 6an voltunk a teremben. írtóciki. aztán az óra vége felé sikerült kipeckelnem a szemem, egész belendültem, meg is dicsért hogy milyen jó meglátásaim vannak.

szó szerint rohantam a vonathoz, folyt rólam a víz, mert szövetkabát volt rajtam, kezemben táska, sporttáska, nagy esernyő, cigi, telefon mert közben Mucival egyezkedtem, hogy igyekszem a vonathoz. végül lekéstem, 1 órával később ment a következő, de addigra legalább odaért két pesti szaktársam is akik nem akartak futni velem (vajon miért? gyanús hogy nem érem el...) de így nem utaztam egyedül. ami csak azért volt rossz, mert már nagyon vágytam arra a két óra alvásra, ami így elmaradt.

Muci hívott mikor Pest határán voltam, hogy kicsit késik, így hazajöttem lepakolni a táskákat, átöltözni, meg ettem volna valamit ha lett volna :D így persze én késtem negyed órát, de a Deákon összefutottunk, volt bor, lett fröccs, és jól elbeszélgettünk vagy 4 órát úgy, hogy észre sem vettük. a végén mondjuk már nagyon álmosak voltunk (ő is olyan sokat aludt, mint én), így éjfél után nemsokkal elindultunk haza.

innentől számítva én nagyjából 14 órát aludtam, volna, ha nem keltenek fel a telefonommal. brrr.

minden esetre, Szeged és a többiek is imádnivalóak <3