szombat, szeptember 22

Szeret, nem Szeged

a hétvége érdeklődés hiányában elmarad (najó, meg pénzem sincs most túlzottan erre :S) így végül a péntek hajnali utazást skippeltem. Majd két hét múlva talán bemegyek az oskolába.

így viszont el tudtam menni a Táncosékhoz lakásnéző "itt van az ősz" partira, kápmegyerre, ami már a helyszín miatt is elvarázsoló. Ott nőttem fel ugyanis, 6 éves koromig ott laktam, majd 8 éven át jártam a lakótelepre iskolába, edzésre. a legtöbb osztálytársam azóta elköltözött, de jó volt bolyongani a házak között, ahol anno virágszirmot ettünk, elszívtuk az első szál cigit, meglestük a szerelmünk a játszótéren, stb.

Táncosék cukik voltak egyébként, mint mindig, és persze összeöltöztek. hihetetlen :D
volt sok szesz, meg persze vittünk is. Cézével borestet tartottunk, és hozzá ittuk a jó kis szarvasi pálinkát, szóval hajnal 1re már nem igazán tudtuk, hogy mi a szituáció. én ráadásul Borbár fehéret ittam, és menet közben döbbentem csak rá, hogy a legutóbbi munkahelyi bulin is ezt ittuk a Kócossal, és már akkor se volt jó. Ilyen se nagyon volt még, hogy egy buliból mi indulunk el haza elsőnek - bár Céz ma 8ra ment dolgozni, így azért érthetőbb. ő hazáig aludt, alig tudtam felkelteni, hogy hazaértünk, aztán persze jól kidőltünk.
reggel szegény nem volt túl fitt, de legalább beért dolgozni.

a mai napot meg hihetetlen, mennyire elpazaroltam eddig (bár már este 7 van..). miközben aktívan feküdtem a pokrócomba bugyolálva, és a telefonomon az ufó-tamagocsimat etettem, rádöbbentem, hogy az egyik volt osztálytársam most viszi haza a kórházból az újszülött kisfiát. aztán eszembe jutott egy másik volt osztálytársam is, akinek már két fia van, a nagyobbikat épp most taníthatja a betűkre...
ez nekem még annnnyira borzasztóan távolinak tűnik... :O

és most akkor elmegyek Mucival inni.

#sosenövünkfel!

Nincsenek megjegyzések: