vasárnap, szeptember 2

és én persze soha nem jövök többet vissza

a szegedi túrám hasznos és felesleges is volt egyben, bár legalább a kötelező körök felét megtettem.

Odafele szerencsére nem is mentem egyedül, a Hóddal próbáltuk ébren tartani egymást a hajnali vonaton, aztán Szegeden szétváltunk, mindenki ment a maga dolgára, de még ebédszünetre beültünk a Tündérkonyhába, amit ezennel a világ legjobb kifőzdéjének nyilvánítok. 800 forintból akkora adagot kaptam, hogy kevesebb, mint a felét tudtam csak megenni. az utcán állt a sor, mikor odaértünk, de 2 perc alatt sorra kerültünk, és az éttermi tér akkora, mint a Nyugati pályaudvar.
még napoztunk a Tisza parton, ahol legutóbb Hisztissel voltam márciusban, és imádom azt a helyet, aztán visszamásztam a BTKra, teljesen feleslegesen.

este 7re itthon voltam. az iskolai dolgokat egyelőre úgy lehet körülírni, hogy káosz-halál, de Szegedet minden egyes találkozásunkkor egyre jobban szeretem.

_________________________________________

ezen kívül annyira nincs sok történés. telefonokat és emaileket várok, felvásároltam a fél ebayt (ajhh. borzasztóan addiktív, de csupacsupa fontos dolgot vettem - fülhallgatót Sáflihoz, meg egy új nyakláncot, például...- szóval nem lehet lekattanni róla. túl jó, túl színes, túl kényelmes...) sokat voltam a csajokkal meg Cézével meg a srácokkal is, ez most így nagyon jó, csak nem ártana, ha munkám lenne szabadidő helyett.

Nincsenek megjegyzések: