én legalábbis apró korom óta így tekintek az éjszakai ébresztőre. régen rengeteget utaztunk úgy, hogy hajnalban keltett Anyu, épp csak annyi időre nyitottam ki a szemem, míg beszálltam a kocsiba, és már aludtam is tovább. ha rosszabbul ment a keltegetés, és késésben voltunk (mikor épp Romániából, mikor épp Lengyelországból, vagy bárhonnan) akkor jött Apu, és még álmomban felemelt, és berakott az autóba.
persze mindig ébren voltam! és persze mindig megjátszottam, hogy még alszom, csak hogy Apci betehessen a kocsiba. Szegény, legalább 12 éves koromig elég gyakran volt rászorulva, hogy emelgessen o_O pedig hát ő sem mai csibe.
na, az ilyen gondolatok miatt imádok hajnal 4kor kelni. akkor is, ha még van másfél órám. mert akkor leírni is van időm.
most nagyon sokat mond ez a szám:
...
és én persze már megint az egyetemmel álmodtam. szőrős lábbal, szoknyában indultam évnyitóra/vagy beiratkozni. és a suli a Mammuttól nyugatra volt, gyalog 20 perc. volt velem egy ember, aki az elején egy srác volt, aztán egy lány lett, igazából lényegtelen. bementünk a volt munkahelyemre, mert útba esett, hogy megoldjuk a lábam problémáját, és a volt munkahelyem pedig hirtelen pont úgy nézett ki, mint az általános iskolám (folyosó, berendezések, stb.) és ez elég érdekes egy múzeumtól.
ez ilyen, már gondolom mindenki megszokta, hogy hülyeséget álmodok.
1 megjegyzés:
nagyon szeretem ezt a dalt <3
Megjegyzés küldése