mindig péntek

 

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.

 

Máté Péter

Kezdjük itt. nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, satöbbi. és megint péntek, megint eltelt (elrohant mellettünk?) egy hét. 

dolgoztam itt, dolgoztam ott (mostmár sikerült a celebvilág középpontjába is beszivárognom, titoktartási nyilatkozattal együtt, nem csak a fizikazseniket és az unatkozó apukákat szórakoztatom).

a héten utaztunk is, vonaton, Cézével, mert a tulaj véletlen bezárt az ajtónkon egy olyan zárat, amihez nincs is kulcsunk, így a kedd érdekesre sikeredett, mert mikor éhesen hazaestünk (volna) 7kor, rádöbbentünk, hogy bizony ki lettünk zárva. aztán a dühöngést elzavartuk, vacsiztunk sörrel és kolbásszal a Déliben, vonatoztunk a félhomályban, és a semmi közepén is volt még 1 óránk a visszavinatig, amit kézakézben sétálgatva töltöttünk :) tulajdonképp, jó volt, de nagyon fáradtan, nagyon éhesen, és nagyon későn értünk haza, így másnap sikerült is késnem a melóból, jeee!...

ma meg tunyultam, annak örömére hogy nem kellett időre kelni, és rohanni épp valahova. Cézének dolga volt, addig én a tunyulást látszatban felváltottam filmnézéssel.
a Mindenki megvan (everybody's fine) volt a terítéken, amit rég óta szemügyre akartam már venni. Hát, az Édes november után mostmár erre is mondható, hogy nem sírós film, hanem kétségbeejtően zokogós. új kategória, és mostmár nevezhető kategóriának, mert már két filmre is illik. Aki eddig még nem látta, az vegye magához a papírzsepit, és nosza, mert 1) nagyon jó a témája 2) iszonyatosan bőgős, ami azért jól tud jönni az ember lányának.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd Robert Deniro-n fogok sírni.

film után Cézével találkoztunk a Lehel csarnoknál, vásárolgattunk, aztán hazajöttünk tovább tunyulni :)

Nem sokkal ezután megérkezett Cucu meg Szandi, aztán később kimentünk a Margit szigetre napozni, sörözni, vizipipázni, Ádámostul (+Esztikéstül..), meg Csabástul :))))

összességében jó volt, na :)

a hétvége további része is szorgos lesz. mindkét nap dolgozom, de holnap szerencsére csak déltől, így amíg Cézé a Broadwayben van, én megnézek majd valami jó kis filmet, mert végre nem kell időben magamra eröltetni a pizsit. 

Most minden olyan szép és jó, valahogy kedvem van mindenhez, festeni, táncolni(!), futni(!!!!), olvasni, 3 órán át fürdeni, lábatápolni, körmötlakkozni, ... :) ...hm, és főképp egy hatalmasat szeretkezni lenne kedvem, de Cézé szociális életet él ma, és nem velem. :D

jha, és az új kedvenc blogom a Nesze!szer. 

"olyan cuki, hogy belehalóóóóók!"

egyébként nem illik az aktuális hangulatomra. vagyis, a bal oldalit mégiscsak rólam mintázták :))))))))

megállás nélkül dolgoztam 5 napot, kicsit kivagyok, de holnap nem fogok, helyette vásárolunk Cézivel.

szerdán meg már megyek az ertéelbe. rég volt már az az idő, mikor csak és kizárólag suliztam. gyakolatilag 16 éves korom óta mindig kísérte néminemű munka.végre vége a félévnek, a suli helyett most két melóhely van. nem baj, zajlik az élet.
addig meg Cézével sörözünk, egészségünkre!

anno 2009

szerintem a legzűrösebb tavaszom, evör.

Gaspi, Cézé, DAni, Trubi... jesszusom, Trubi! :D
érettségik, másoké is, ballagások, búcsúk, munkábafolytás, őszintétlenség, csodás hibák, táborok, itthonok, otthonok, sör, jägermaister, zöld pardon, sok.

a legzűrösebb, legfeldolgozhatatlanabb, "ilyetsohatöbbet!" tavasz.
még mindig felkavar.

és Cézé így aposztofálta kettőnk kapcsolatát 2009 áprilisában, mert ugye mi jóbarátok vagyunk:
"hát ha megduglak, az kábé pont olyan, mintha meginnánk egy csésze teát"


aki még nem jött rá, túl sok időm van így munka előtt, és nekiálltam régi blogot olvasni, ajajj.

apu v.5.8

Apukám 58 éves lett. Tündéri volt, a szava is elállt egy pillanatra, mikor meglátta a tortát.
egyrészt, mert nálunk gyakorlatilag minden 3. évben van torta, akkor is csak véletlen, sőt, Apu szülinapján nem is emlékszem, mikor volt utoljára torta.
másrészt, meg a tortát én sütöttem, a piskótatésztát is. ami persze a világ egyik legkönnyebb dolga, de sosem sütöttem még, így nagy volt a kihívás, meg az ijedtség, nehogy elrontsam :)

Ezen kívül zajlik az élet, többet dolgoztam a hónapban, mint amennyit december óta összesen, de ezt jobban szeretem, mint mikor havi 4 ezer forint volt a fizum.

Cézét meg még mindig, minden körülmények között. :)))))) <3

megtanulsz hallgatni

ez az  egyik  egyetlen előnye annak, ha a gonoszfőninéni (mert van tündérkeresztanyafőninéni is ám!) szóval ha a gonoszfőninéni mindenbe beleköt, mintha ő lenne a félkész pulcsik kötőszentje.
eddig a percig sem értem, hogy mi a különbség a "rakd össze vakon!" és a "rakd össze csukottszemmel!" kifejezések között, pedig 20 perces kiselőadást hallgattam végig Magától a Gonosztól, hogy hogyan is képzelem azt, hogy összekeverem ezt a két dolgot. de ezt lenyelem, nála ez mindennapos dolog, már egész hozzászoktam, mosolyogtam, mondtam, hogy legalább ma is tanultam valami újat, és mentem a dolgomra.
de az már igazán leszívott lelkileg és idegileg, amikor zárás előtt visszatért a témára mindenki előtt.
persze, akkor már nem tért rá a lényegre, csak hogy Judit nem igaz hogy nem érted, mert értened KELL, mert ez így van, és én hülye vagyok mindenki más meg szent és tökéletes. így jogos, ha a munkatársaim hülyének néznek, mert csak néhányan tudják, hogy mi volt az alap PROBLÉMA...

amúgy is furcsa a munkamorál. mert kívülre kommunikáljuk, hogy iszonyatosan lazák vagyunk, rugalmasak, ez egy tanulási folyamat, ez egy hatalmas család, liberálisak és elfogadóak, mindenki tegez mindenkit, mert egyenrangúak vagyunk.
viszont belülről egészen másképp néz ki a dolog, és mostmár biztos, hogy nem csak szerintem.

tehát:
vannak A) Régiek
a) akik nyitottak az újak felé, b) akik elzárkóznak az újaktól, esetleg utálják is őket már látatlanul
B) Újak
a) akik nyalnak mindenkinek, főleg felülre, b) akik próbálnak életben maradni, és korrektül dolgozni (ez lennék én)
C) Felsőbbrendűek
(ők a Régi kategóriába is lebonthatóak, egyébként. alfajai:)
a) előadók. köztük is van jófej, segítőkész, de összességében tudálékosak, és 10 évnyi fizikus pálya után fel vannak háborodva, ha te, az Új, nem tudod, mennyivel hat 250 Newton erő.
b) főnökök. irodában ülnek, záráskor értekezünk velük. a munkánkból nem sokat látnak (semmit), de mindenbe bele tudnak kötni. b/1) Tündérkeresztanyafőninéni, ő kedves, korrekt b/2) Gonoszfőninéni - ő gyanúim szerint születése óta folyamatosan menstruál.
c) a beosztást készítők. kedvesek, korrektek, igazságosak.

Értelemszerűen két csoporttal van gondom: A Régiek, akik elzárkóznak, valamint a Gonoszfőninéni.

persze, nagy család vagyunk, bármit nem tudsz, az a jó, ha kérdezel, másodjára már nem kell majd, de milyen okos vagy, hogy érdeklődsz.
közben pedig ha félig viccelve megkérdezel egy nem is akkora baromságot, akkor hisztizik, hogy HÁT MI AZ HOGY TE EZT NEM?!?!?!

... de az irodában üldögélő főninéni azt ugye egyáltalán nem látja, mekkora türelemmel bánok a szellemi fogyatékos kislánnyal, milyen érthetően magyarázom el a nagypapának a ködkamra működését, hogy mekkora odafigyeléssel végzem a munkám, és hogy milyen talpraesetten javítok meg napi 10 eszközt, mert a műhelyes srácokra fél napokat is várhatnánk akár.


DE, szerencsére már vannak olyan emberek, akik miatt mosolyogva indulok reggel dolgozni. Főninéninél meg be kell fogni a számat, még akkor is, ha egyszerűen idióta, és kész.
Félreértés ne essék, nem azért vagyok felháborodva, mert lecseszett h visszapofáztam. mert kivételesen semmi ilyet nem tettem, és ezért vagyok kiakadva...

egész - ség

A testi, vagy szellemi fogyatékos gyerekek, fiatalok tündériek. életkortól, betegségtől, habitustól függően.
az átlag ember mikor kiskrapekként szocializálódott, nem igazán találkozott ilyen gyerekekkel, és épp ezért a többség nem tudja őket helyesen kezelni, vagy ami rosszabb, egyenesen fél tőlük.
szerencsés vagyok, mert bár sosem volt az ismeretségi körömben ilyesfajta kisbeteg, valamilyen belső megérzésből meglepően jól kezelem őket. persze nem tudom leírni, miért, mitől jó, mert nekem így természetes, de tudom, hogy jól teszem a dolgom.

Nem hallottam tőlük egyetlen egy csá!-t se, viszont hallottam csókolom!-ot, sziát.
Nem hallottam tőlük egyetlen egy hűbazdmeg!-et, kurvajó!-t sem, viszont hallottam olyanokat, hogy ez nagyon szuper!, és hogy nagyon élveztem, nagyon tetszik!.
Nem tolakodnak, türelmesek, engedelmesek, barátságosak, és mérhetetlenül kedvesek.
illedelmesek, főképp. köszönnek, meghallgatnak, követik az utasítást, és megköszönnek mindent, amit csak kapnak, még akkor is, ha ez csak egy egyszerű információ.

És amikor egy kevesebb, mint 3 négyzetméteres szobába bezársz 3 egészséges, és 3 beteg gyereket, egyetlen egy pettyes labdával néhány percre, akkor ott csoda születik. az egészséges gyerekeken látszott, hogy meglepődtek, feloldódtak, és tanultak valamit az életről. és nem csak a Coriolis erő hatását érezték át, hanem ennél sokkal, de sokkal többet.

arra a pár percre én is megálltam, és csak mosolyogva figyeltem őket. lehet nagyzolásnak venni, de én komolyan gondolom, hogy ma 3 kisgyerek felé kitártam egy szebb világ ajtaját.

lehet ezt így is csinálni.

osztálytalálkozó + jó és rossz dolgok

tegnap osztálytalálkozónk volt (általános iskolai, mert imáááádjuk egymást még mindig, ami furcsa, de király! :P) szóval bár én szerveztem, előtte 3 nappal döbbentem rá, hogy úúúristen szombaton osztálytali, ki kéne találni, mi legyen.
végül nagyon jól sült el, a szó legszorosabb értelmében, ugyanis szalonnát sütöttünk a Farkas erdőben (Kápmegyer, Újpest. ott nőttünk fel, a többség még most is ott lakik, és a Homoktövis suli is ott van :P).
nem is értem, miért nincs más szavunk, mert szalonnát kb senki se sütött, de azt se mondhatom, hogy tábortüzetünk, mert tábor se volt, meg éneklés se... sütöttünk virslit, krumplit, ilyeneket, ez a lényeg.
meg ittunk VBK-t, szerintem ipari mennyiségben, amint elfogyott egy üveg, valaki váratlanul előkapott az erdő közepén egy másikat :D
nem voltunk sokan, de akik ott voltak, mind jól érezték magukat, és követelik a következőt, már rögtön jövőhétre. igazából, ha ennyire bírjuk egymást, akkor minek várjunk fél éveket? :)))

Viszont, elkottyantottak valamit, amit szánt szándékkal titkoltak előlem hónapok óta.
A volt barátom (szándékosan nem írok nevet) apja brutálisan meggyilkolta az édesanyjukat. és én erről teljesen lemaradtam. a fiúval (mostmár érthető mód) nagyjából azóta nem beszéltem, a közös ismerőseink mint kiderült nem szerettek volna szólni, és valamiért február elején a híradót sem néztem pont, ami elég furcsa, mert szoktam...
minden esetre, ez eléggé megviselt... ...este hazajöttem, aztán kibőgtem magam (meg utána olvastam a történetnek), de ma napközben is rengetegszer eszembe jutott Csilla, akivel mindig is nagyon jóban voltunk, még akkor is, amikor a fiával egyáltalán nem. Borzasztó, amit vele tett az a köcsög idióta. Mindig is tudtuk, hogy kattant, de erre azért senki se számított. brutálisan meggyilkolta a gyerekei anyját, majd tisztálkodott, kihívta a rendőröket, és mivel beismerő vallomást tett, és nem akadályozta a vizsgálatot, ezért SZABADLÁBRA HELYEZTÉK, mondván, a 3 gyereknek szüksége van rá. (kettőjük nagykorú, a legkisebb pedig 16). Azóta a fiúk távoltartási végzést kértek, és kaptak. valahogy ezen senki sem csodálkozik. Az apjuk meg vissza akart menni a munkahelyére dolgozni (orvosként praktizál) de nem meglepő módon, nem vették vissza...
Ma egész nap a munkahelyen mindenhol mindenkiben Csillát láttam, meg volt egy srác, aki hihetetlenül hasonlított a fiára, még a pulóvere is ugyanolyan volt... hátborzongató.
egyik pillanatban fojtogatott a sírás, másikban pedig hívott Anyu, már nem beszéltünk hetek óta, annyira jó kedvem volt utána. meg örök barátságot fogadtunk Bendegúzzal, a cuki 4 évessel egymásnak.

az élet túl bipoláris.

este csillag voltál, nappal meg fecske

a tegnap meglehetősen káosz volt. sőt.
reggel szerencsére nem hívtak be dolgozni, viszont szembesültem a ténnyel, hogy a régenvárt csík+kiscsillag nem vasárnap, hanem szombaton van. ugyanazon a szombaton, amit Szandiékkal beszéltünk meg, hogy átmegyünk hozzájuk. így a fél napom rágódással telt, hogy mi legyen. Mert Szandiékhoz is akartam menni, meg koncertre is. Cézével még sosem voltunk együtt koncerten, pedig azóta tervezzük, mióta összejöttünk. legutoljára 1 évvel ezelőtt néztünk ki egy koncertet (pontugyanezt...) de előtte éjjel kórházba került, és azóta valahogy a lehetőség sem merült fel bennünk. Így a koncert is fontos volt a lelkemnek, Szandiék meg persze, hogy azok voltak.

végül úgy esett, hogy nagyon nagyon rosszul lettem délután, hánytam is... aztán összeszedtem magam, mert hamár a koncert miatt meg kellett bántanom Szandiékat akiket a legjobban szeretek, akkor már elmegyek juszt is. így bringára pattantam, a Szentléleken találkoztunk Cézével, pont kezdődött a Csík.
csak pár számot hallottam, aztán még bőven a Kiscsillag előtt hazajöttem, mert remegtem a láztól, és nem akartam kockáztatni, hogy rosszabbul legyek (addig meg hősiesen kibírtam :P)

Szóval, hazajöttem elég korán, de legalább meghallgattuk azt a számot, ami nekem nagyon nagyon sokat jelent, ha Cézére gondolok. valahogy így kezdődtünk mi el. Évekkel ezelőtt, tavasszal, a Velencei táborban, Józsi gitározott, mindenki ivott és énekelt. énekeltük, ezt:

ma pedig a RaM colosseumba mentünk ( www.ramcolosseum.hu ) a GYIÖK jóvoltából -mert ugye elég nagy kerületi befolyásoltságunk lévén kaptunk 10 tiszteletjegyet- az Experidance Nagyidai cigányok c. előadására. ( http://www.experidance.hu/tanc/repertoar/repertoar/nagyidai_ciganyok_34.php ) 

a RaM nemrég nyílt, itt tőlünk pár lépésnyire és nagyon nagyon nagyon szép lett, pedig nem gondoltam, hogy tudják überelni a JAMKot. (József Attila Művelődési Központ) 

maga az előadás szerintem 10/5 pontos. a cigányok mind úgy néztek ki, mint a kalózok, a vajda pedig maga Dzsek Szperó. ( http://www.experidance.hu/tanc/galeria/foto_galeria/nagyidai_ciganyok_18.php ) 

a tánc természetesen zseniális volt és vérprofi, de erre számíthattunk.

a darab nem tetszett. nem volt benne semmi lényeges. a történet röviden:
a cigányok részegedtek. a várvédők elmenekültek és otthagyták a várat a cigányoknak. a cigányok részegedtek. találtak a várban ékszereket, hipphopp mindenki piros és arany flitteres rucikba öltözött (a kalózok a pasik is) majd a lányok hastáncot lejtettek török zenére. (MIÉÉÉRT?! O_____O) aztán jött egyetlen egy darab támadó, akinek a vajda levágta a fejét, majd az kicsit motoszkált még, így a vajda visszarakta a fejét. (?!?!?!?!) aztán kidobták a várból a támadót. majd megint jött több támadó, kidobtak minden cigányt a várból, azok szomorúak voltak, a vajdát elvonszolták, majd a szomorúság közepette megint megjelent, a cigányok örültek, taps. 

azt hittük, vége, oké, még 10 percig tapsoltatják magukat, táncolnak, oké. de elkezdték interaktiválni a nézőket, kurjongatni kellett utánuk, amit ők kurjantottak. (?!?!?! MIÉRT ?!?!?!) majd 10 perc tapsoltatás, és vége. 

táncnak szép volt, jó volt, ügyesek voltak (még a lány is, aki elesett... egy olyan tereptárgyban, ami TELJESEN felesleges volt... -a várkapuba vízszintesen beraktak egy lécet, efölött ugráltak ki a cigányok mikor kikergették őket. MINEK???-) 

de maga, mint előadás, nem volt nagy szám. élményszínháznak pedig max az interaktivitás miatt nevezném.

hosszúhét

nem volt egyszerű, és még nincs vége.
a keddi információs társadalom vizsgám hármas lett, így a szerdai IK is annyi lesz legalább (ugyanaz a tanár, így tudom hasonlítani az általam nyújtott teljesítményt) csütörtökön volt még egy sajtóműfajok, és egy PR és sajtókapcsolatok, na, hát ötletem sincs hányas lesz, de bukni nem fogok.
és ez elég istenes, tekintve hogy minden gyakorlatom meglett, nem is olyan rosszul, és a vizsgaidőszak (ami a következő héttől 1 hónap) már csak egyetlen egy menedzsment vizsgát tartogat számomra kedden.
annyit fogok dolgozni, mint a gép.

pénteken a hivatalos iskolaszünet meghirdetése után még komgyakon prezentáltam sajtótájékoztatót, négyest kaptam, nem is értem. kb fejből mondtam, tancsinéni szerint meg ez csak egy szépen felolvasott szöveg volt O_o  aki meg végig olvasta, azt megdícsérte, de ki érti ezt.. mindegy :) megvan! :D
szóval utána kitört nekünk is a dékáni szünet, ugyanis 10 éves szülinapja volt a BKFnek, és hát mit mondjak, megadták a módját.
különbusszal mentünk át az Egressyről a Nagylajosra, (trolival 5 megálló!!!!!) aztán akkor még túl korán volt, nem igazán volt nézelődnivaló. vagyis, általába mi jelentettük a látványosságot, mert eléggé bénáztunk, akármihez nyúltunk Kacsával (pl, guitar hero dob+gitárral xbox360on..) :D

aztán 4től kezdődött a pókerbajnokság, amiben egész negyed órát benn tudtunk maradni, és nem is mi estünk ki elsőnek! :D erre nagyon büszkék voltunk, és én arra főleg, hogy Kacs előbb esett ki mint én. de a hangulat nagyon ott volt, és a többiek is jófejek voltak :)))

utána már nem tudtunk maradni, pedig akkor kezdett beindulni a program (rengeteg promó, sátor, stand, színpad, tanárdiákfoci, ki-mit-tud......... satöbbi) mert pénteken dolgoztam, pedig a silent mozi nagyon érdekelt meg a fényfestés is :( képek alapján eszméletlen buli lett estére, de hát a munka az munka.

a pénteki munka szépen eltelt, bár voltak mókás motívumok, de ezekről egyszer majd egy külön posztban.
hazaértem, Cézi főzött isteni paprikáscsirkét, komolyan mondom férjül fogom venni, és nincs választási lehetősége, ez van és kész! ... ahhhhhhhh!!!! <3
szóval, bekajáltunk jól, és végül 1 után aludtam el, aztán reménykedtem hogy ne hívjanak dolgozni.
9.45kor kezdődik a műszak, most 10 óra, ezért örömködés van, nincs ma munka! :)))))


ellenben, amit hétvégén 2 napra szerveztünk Cézivel (és 2 napra is sok) az most kiderült, hogy minden egynapon lesz, ma. és Cézé focizik 1ig legalább... ajajj...

köszönöm az emlékeket, a többit hagyom elveszni

"Egy buta szőke kölökről álmodtam

Arany tincseit ollóval levágtam

Tudom, sohasem felejti ezt el

A lapra: az életemet kottáztam

Zűrös a vilag, Ő mondta

De ez van, csak ne álmodozna

Annyit az a naiv lány

A fönti emeletről

Jobb kezében egy gyűrott levél

Ott hagyja a padon s nem mesél

Többet a tökéletesről

De emléke még mindig kísért

Nem hagyom hogy elfeledd

Apránként az egészet,

Hanem jelenlétemmel

Beléd vésem a nevem

Idegen emberekkel bájcsevegek

Ki tudja miért nem értenek

Hagyják, hogy elveszítsék mind

Azt a kevés különlegeset

Most már elhiszem,

Hogy nincs más csak a felszínen

Aki hülye, megérdemli

Hogy elsüllyedjen a tömegben

Egy buta szőke kölökről álmodtam

Az úton mellette némán elhaladtam

Tudom, sohasem felejti ezt el

A dalba az életemet kottáztam

Zűrös a világod, tudom

De ez van, sajnálni nem fogom

Köszönöm az emlékeket

A többit hagyom elveszni

Buta szőke kölök

Semmi nem lesz örök

Hamis minden dalod

De tudni sosem fogod

Mi hiányzik még

Miért van üresség

Nekem ezért maradsz

A Buta szőke kölök."

az egykori (esetleg átneveződött -de-nemTarlós-által!-) Sajt zenekar valaha volt legjobb száma, a buta szőke kölök.

főleg, mert mikor megismertem A Buta Szőke Kölköt, nagyjából akkor hallottam először ezt a számot, és mondhatni hónapokig csak ezt hallgattam, és énekeltem, bárhol, bármikor.

hátborzongató érzés, mikor visszaemlékezel egy olyan emberre, akivel az életetek csak pár hétig, hónapig volt majdnemközös, és mégis mennyi minden eszedbe jut.
sok olyan motívum van az életemben, bennem, amiről tudom, hogy nem lenne, ha az a pár hét ne lett volna.
majdnemközös. ez annyira jellemző volt mindigis. mi mindent csak majdnem. mondhatni, majdnem megismertük egymást.
egyáltalán nem akartam tőle semmit, és nem is fogok soha. azt se tudom, mi lehet vele.

de az biztos, hogy rossz időszakomban találkoztunk.

legalább volt kin levernem az azelőtti évben összegyűjtött -sokmindenki által okozott- sok szart.

vicces, mert szerintem azóta is haragszik. és én is rá.

és azóta is imádom a málnasört.

már megint elmentünk egymás mellett

Te, és én.
én, és az elmúlt 20 év.
én, és az élet is kicsit.

"egy kicsit nézz csak rám, nagyon kérlek
nem is tudod mennyire szeretném..."

Szti az új Gaspi. de nem fogom azt csinálni 1 éven át, amit Gaspi miatt. soha többet nem teszem magam ennyire tönkre. ha akkor nem jöttek volna olyan emberek az életembe, mint amilyenek, akkor még mindig a sarokban sírnék szerintem. borzasztóan hálás lehetek főképp Nócinak, és annak a rengeteg srácnak, akik toleráltak, még akkor is, ha képtelen voltam változni, változtatni, vagy csak szimplán elfogadni, hogy szeretnek.
nehéz évek voltak, de pont emiatt tudom, hogy soha többet nem süllyedhetek olyan mélyre.

szorgalmas

a szorgalmi időszak már csak ilyen.
najó, ez nem igaz, csak az utolsó hétre illik a kifejezés, amit ma hivatalosan megnyitottunk.
péntekig szerintem most nem lesz blog, mert a hét így néz ki:
hétfőn dolgoztam, ma 1 zh információs társadalomból, holnap 1 zh intézményi kommunikációból, csütörtökön 1 zh PR-ból, meg egy sajtóműfajokból, és tartok majd egy sajtótájékoztatót kommunikációs gyakorlaton.


az elővizsga egyetlen előnye, hogy vizsgaidőszakra csak egy vizsgám marad. (meg amiből esetleg kell majd uv...)

szóval, szeretnék egy klasszikust idézni: "ami a szívemen, az a szájton - vizsgaidőszakban kicsit ritkábban."