szombat, május 7

köszönöm az emlékeket, a többit hagyom elveszni

"Egy buta szőke kölökről álmodtam
Arany tincseit ollóval levágtam
Tudom, sohasem felejti ezt el
A lapra: az életemet kottáztam
Zűrös a vilag, Ő mondta
De ez van, csak ne álmodozna
Annyit az a naiv lány
A fönti emeletről

Jobb kezében egy gyűrott levél
Ott hagyja a padon s nem mesél
Többet a tökéletesről
De emléke még mindig kísért
Nem hagyom hogy elfeledd
Apránként az egészet,
Hanem jelenlétemmel
Beléd vésem a nevem

Idegen emberekkel bájcsevegek
Ki tudja miért nem értenek
Hagyják, hogy elveszítsék mind
Azt a kevés különlegeset
Most már elhiszem,
Hogy nincs más csak a felszínen
Aki hülye, megérdemli
Hogy elsüllyedjen a tömegben

Egy buta szőke kölökről álmodtam
Az úton mellette némán elhaladtam
Tudom, sohasem felejti ezt el
A dalba az életemet kottáztam
Zűrös a világod, tudom
De ez van, sajnálni nem fogom
Köszönöm az emlékeket
A többit hagyom elveszni

Buta szőke kölök
Semmi nem lesz örök
Hamis minden dalod
De tudni sosem fogod
Mi hiányzik még
Miért van üresség
Nekem ezért maradsz
A Buta szőke kölök."

az egykori (esetleg átneveződött -de-nemTarlós-által!-) Sajt zenekar valaha volt legjobb száma, a buta szőke kölök.

főleg, mert mikor megismertem A Buta Szőke Kölköt, nagyjából akkor hallottam először ezt a számot, és mondhatni hónapokig csak ezt hallgattam, és énekeltem, bárhol, bármikor.

hátborzongató érzés, mikor visszaemlékezel egy olyan emberre, akivel az életetek csak pár hétig, hónapig volt majdnemközös, és mégis mennyi minden eszedbe jut.
sok olyan motívum van az életemben, bennem, amiről tudom, hogy nem lenne, ha az a pár hét ne lett volna.
majdnemközös. ez annyira jellemző volt mindigis. mi mindent csak majdnem. mondhatni, majdnem megismertük egymást.
egyáltalán nem akartam tőle semmit, és nem is fogok soha. azt se tudom, mi lehet vele.

de az biztos, hogy rossz időszakomban találkoztunk.

legalább volt kin levernem az azelőtti évben összegyűjtött -sokmindenki által okozott- sok szart.

vicces, mert szerintem azóta is haragszik. és én is rá.

és azóta is imádom a málnasört.

Nincsenek megjegyzések: