péntek, május 27

mindig péntek


 
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.
 
Máté Péter

Kezdjük itt. nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, satöbbi. és megint péntek, megint eltelt (elrohant mellettünk?) egy hét. 
dolgoztam itt, dolgoztam ott (mostmár sikerült a celebvilág középpontjába is beszivárognom, titoktartási nyilatkozattal együtt, nem csak a fizikazseniket és az unatkozó apukákat szórakoztatom).
a héten utaztunk is, vonaton, Cézével, mert a tulaj véletlen bezárt az ajtónkon egy olyan zárat, amihez nincs is kulcsunk, így a kedd érdekesre sikeredett, mert mikor éhesen hazaestünk (volna) 7kor, rádöbbentünk, hogy bizony ki lettünk zárva. aztán a dühöngést elzavartuk, vacsiztunk sörrel és kolbásszal a Déliben, vonatoztunk a félhomályban, és a semmi közepén is volt még 1 óránk a visszavinatig, amit kézakézben sétálgatva töltöttünk :) tulajdonképp, jó volt, de nagyon fáradtan, nagyon éhesen, és nagyon későn értünk haza, így másnap sikerült is késnem a melóból, jeee!...

ma meg tunyultam, annak örömére hogy nem kellett időre kelni, és rohanni épp valahova. Cézének dolga volt, addig én a tunyulást látszatban felváltottam filmnézéssel.
a Mindenki megvan (everybody's fine) volt a terítéken, amit rég óta szemügyre akartam már venni. Hát, az Édes november után mostmár erre is mondható, hogy nem sírós film, hanem kétségbeejtően zokogós. új kategória, és mostmár nevezhető kategóriának, mert már két filmre is illik. Aki eddig még nem látta, az vegye magához a papírzsepit, és nosza, mert 1) nagyon jó a témája 2) iszonyatosan bőgős, ami azért jól tud jönni az ember lányának.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd Robert Deniro-n fogok sírni.
film után Cézével találkoztunk a Lehel csarnoknál, vásárolgattunk, aztán hazajöttünk tovább tunyulni :)
Nem sokkal ezután megérkezett Cucu meg Szandi, aztán később kimentünk a Margit szigetre napozni, sörözni, vizipipázni, Ádámostul (+Esztikéstül..), meg Csabástul :))))

összességében jó volt, na :)

a hétvége további része is szorgos lesz. mindkét nap dolgozom, de holnap szerencsére csak déltől, így amíg Cézé a Broadwayben van, én megnézek majd valami jó kis filmet, mert végre nem kell időben magamra eröltetni a pizsit. 

Most minden olyan szép és jó, valahogy kedvem van mindenhez, festeni, táncolni(!), futni(!!!!), olvasni, 3 órán át fürdeni, lábatápolni, körmötlakkozni, ... :) ...hm, és főképp egy hatalmasat szeretkezni lenne kedvem, de Cézé szociális életet él ma, és nem velem. :D

jha, és az új kedvenc blogom a Nesze!szer


1 megjegyzés:

Imola írta...

huhh, imádom ezt a szókimondást itt a végén! mondjuk én sosem mernék ilyet leírni. :$