tegnap osztálytalálkozónk volt (általános iskolai, mert imáááádjuk egymást még mindig, ami furcsa, de király! :P) szóval bár én szerveztem, előtte 3 nappal döbbentem rá, hogy úúúristen szombaton osztálytali, ki kéne találni, mi legyen.
végül nagyon jól sült el, a szó legszorosabb értelmében, ugyanis szalonnát sütöttünk a Farkas erdőben (Kápmegyer, Újpest. ott nőttünk fel, a többség még most is ott lakik, és a Homoktövis suli is ott van :P).
nem is értem, miért nincs más szavunk, mert szalonnát kb senki se sütött, de azt se mondhatom, hogy tábortüzetünk, mert tábor se volt, meg éneklés se... sütöttünk virslit, krumplit, ilyeneket, ez a lényeg.
meg ittunk VBK-t, szerintem ipari mennyiségben, amint elfogyott egy üveg, valaki váratlanul előkapott az erdő közepén egy másikat :D
nem voltunk sokan, de akik ott voltak, mind jól érezték magukat, és követelik a következőt, már rögtön jövőhétre. igazából, ha ennyire bírjuk egymást, akkor minek várjunk fél éveket? :)))
Viszont, elkottyantottak valamit, amit szánt szándékkal titkoltak előlem hónapok óta.
A volt barátom (szándékosan nem írok nevet) apja brutálisan meggyilkolta az édesanyjukat. és én erről teljesen lemaradtam. a fiúval (mostmár érthető mód) nagyjából azóta nem beszéltem, a közös ismerőseink mint kiderült nem szerettek volna szólni, és valamiért február elején a híradót sem néztem pont, ami elég furcsa, mert szoktam...
minden esetre, ez eléggé megviselt... ...este hazajöttem, aztán kibőgtem magam (meg utána olvastam a történetnek), de ma napközben is rengetegszer eszembe jutott Csilla, akivel mindig is nagyon jóban voltunk, még akkor is, amikor a fiával egyáltalán nem. Borzasztó, amit vele tett az a köcsög idióta. Mindig is tudtuk, hogy kattant, de erre azért senki se számított. brutálisan meggyilkolta a gyerekei anyját, majd tisztálkodott, kihívta a rendőröket, és mivel beismerő vallomást tett, és nem akadályozta a vizsgálatot, ezért SZABADLÁBRA HELYEZTÉK, mondván, a 3 gyereknek szüksége van rá. (kettőjük nagykorú, a legkisebb pedig 16). Azóta a fiúk távoltartási végzést kértek, és kaptak. valahogy ezen senki sem csodálkozik. Az apjuk meg vissza akart menni a munkahelyére dolgozni (orvosként praktizál) de nem meglepő módon, nem vették vissza...
Ma egész nap a munkahelyen mindenhol mindenkiben Csillát láttam, meg volt egy srác, aki hihetetlenül hasonlított a fiára, még a pulóvere is ugyanolyan volt... hátborzongató.
egyik pillanatban fojtogatott a sírás, másikban pedig hívott Anyu, már nem beszéltünk hetek óta, annyira jó kedvem volt utána. meg örök barátságot fogadtunk Bendegúzzal, a cuki 4 évessel egymásnak.
az élet túl bipoláris.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése