hétvégi tervek

várom a jövőheti fizut, mert költekezhetnékem van, de ilyenkor már nem szokás akkor se, ha van még pénzem, mert mi van, ha aztán mégsem tart ki a fizetésig? :D

illetve remélhetőleg élvezni fogjuk a napsütést a Római parton (némi tüntetéssel egybekötve egy gátépítés ellen, ha jól rémlik)

illetőleg töltöttem le némi néznivalót: Three steps above Heaven, That's my boy, meg az eheti ígyjártamanyátokkal :)

persze takarítani, vásárolni és főzni is kellene, tipikus hétvége...
de ha minden jól megy, ma a Rómairól talán már biciklivel jövök haza :)

bár nem tekertem 1 éve már lassan, és nem biztos, hogy ezt úgy kellene ismételten elkezdeni, hogy Aquincumról, óbudáról indulok a Corvin negyedig....... :D
de remélem az időjárás és a nyúlságom nem szól közbe.

a lány, aki utálja a star warsot

igazából lehet hogy a lány, aki szereti a star warsot.

hihetetlen, mire képes egy lány, ha szerelmes.

az elmúlt 22 évem úgy telt (najó, mióta az eszemet tudom) hogy ellenkezdtem foggal körömmel a star wars mánia ellen, nem is értettem, hogy lehet egy filmét ennyire rajongani. igazából a második része a mondatnak nem is változott.
minden esetre, Cézi szülinapjára azt kapta, hogy végignézem vele az összes részt. az első nem  volt vészes, bár természetesen elaludtam rajta... a másodikon szintén, de az egyébként már izgibb volt, már majdnem bevallottam hogy tetszett, aztán... alig vártam, hogy végre megnézzük a harmadik részt.

borzasztó! :D

ami viszont nagyon jó, hogy Cézivel egész héten együtt voltunk, és ez kivételesen aktívan közösen töltött időt is jelentett :)

a héten kaptam bónuszpénzt a munkámért mert ilyen jó vagyok (tudom, ezt már írtam, de nem lehet elégszer :D) illetve egyetemre is letoltam a képem. ma este meg random találkozom Orsikával, akinek még nincs blogneve, de ma még ezt ki fogom találni, és a Gondozóba (hát. romkocsma? vagymi... úgy néz ki, mint az Ellátó kert) szóval, valami cirkuszi társulat előadására megyünk, mert nem volt kivel mennie, és ingyenes, és 10 perc sétára lakom a Gondozótól, szóval akár még király is lehet az este :)

és közben talizunk majd elvileg Rudival is, őt a punnany koncert óta nem láttam, jó lesz ez :)

ömlesztve

múlt hétvégén megnéztük Cézivel a Gengszter osztagot a Corvin moziban, ami triplán kiváló volt: egyrészt, mert nem voltunk moziban tavaly február óta, másrészt a film zseniális volt - sose gondoltam, hogy egy kosztümös gengszterfilm valaha tetszeni fog! - harmadrészt pedig a Corvin mozitermei gyönyörűek! Utoljára ilyen szép teremplafont a Vígszínházban láttam :)
és nem elhanyagolható, hogy Ryan Gosling istenien néz ki.

hét közben kaptam minimális kis béremelést, meg soksok pozitív és elismerő szót a főnöktől, ez mostanában eléggé rámfért :)

lett király nokedliszaggatóm, olyan rég óta vágyom már rá! :D

megünnepeltük Danci szülinapját (aki nem egyezik Dancsival...), a diófába ittunk jól, tényleg nagyon jól, nekem úgy kellett hazaszöknöm, mert a Prezis pl a karjában próbált elcipelni a Könyvtár Klubig, bulizni, de én szombaton bementem dolgozni ezért hajnal kettőkor már elmenekültem, ami egy fél órás küldetés volt és a vége az lett hogy gyakorlatilag köszönés nélkül leléptem :D szombaton pedig borzasztónagy másnap volt, de a meló jó volt mert csak e-mailezni kellett bemenni, és öten voltunk összesen, szólt a rádió, én meg kóláztam és üres zsemlét ettem... :D

délután Cézivel elmentünk bevásárolni (és lett nokedliszaggatóóóm!) aztán én hazajöttem, ő meg Tanár úrral elment sörözni. itthon Létrással meg pár haverjával tortilla partiztunk, teleettem magam totálisan :D ittam egy gyógysört, aztán 10kor már le is feküdtem aludni. maaajd éjfél körül beállított hozzám totál szétcsúszva Cézé.
annyira volt szétcsúszva, hogy már mikor ideért se volt fogalma, hogy honnan, és milyen módon jutott el idáig :D

Ma felkeltünk, elkezdtem csinálni Cézi szülinapi tortáját, aztán vártuk, hogy dermedjen, de nem igazán sikerült neki, majd reméljük, holnapra összeáll :(

most meg főzni kellene, de persze ötletem sincs, mit szeretnék... és megint elfelejtettem zsömlét venni...

"a hétvége két véglet"

szombat hajnalban leutaztam Szegedre, és remélhetőleg minden bizonnyal sikeres filozófia vizsgát tettem, majd takarítottam és főztem (hihetetlen, hogy miden nap ezt csinálom!!!!!) majd Szöszi átjött és iszogattunk.
másfél bor után elkezdtük nézni az Avangers-t, amit én százszor láttam már és imádom, ő meg sose, ezért jó ötletnek tűnt. aztán kb fél óra után elaludtunk a kanapén, ami azért vicces, mert nem egymással párhuzamosan egymás mellett, hanem egymás mögött. tehát gyakorlatilag mindkettőnknek volt fél embernyi helye. de a kanapém a világ legjobb kanapéja, és még egy félembernyi helyen is hihetetlen jót aludtunk reggel 8ig :D

aztán vásároltam, főztem (5 órán át húslevest...........) és még főzés közben átjött Mucus, vettünk bort, megittuk a tegnapi fél üveggel is, közben megjött Cézi is, megittuk a másik üveggel is, és Mucival egész este hülye zenéket hallgattunk, ezért most álljon itt e dal:     (meghallgatása kötelező!!!)

..hát így telt ez a két nap. jövőhétre meg van egy beadandóm egy még-el-nem-olvasott könyvből, és két vizsgám. de utána semmi egy jó darabig, már alig várom!

pihe-puha

ma egész álló nap semmi másra sem vágytam, csak hogy hazaérve, forró teával a kezemben, 4 takaró alatt édesen Floppy Filippínóhoz bújva sorozatot nézzek.

és milyen szerencsés vagyok, hogy ezt mind meg is tehetem, ugyan ára van, majd cserébe hajnalban kitalálom, hogy mit eszem majd ebédre :D

egyébként, csak hogy valamiről szóljon is ez a bejegyzés, a Terápiát fogom nézni. mert mindenkire ráfér.

Anekdota a gyáva férfiakról

-Kezembe akartam venni a szívét, hogy.. hogy összeszorítsam, hogy újraélesszem.(...) S tudja mi a durva? Még csak meg se kellett tennem, már a puszta jelenlétem felért egy újraélesztéssel. Tudtam, hogy tagadni fogja, hiszen hogyan is történhetne meg ilyesmi magával? De megtörtént, és én tudom hogy megtörtént. Sőt, maga is tudja, hogy megtörtént. Még akkor is, ha nem vallja be azokat a gondolatokat, amik a fejében járnak elalvás előtt.
Szeretném megölelni. Nagy kár, hogy ilyen gyáva vagyok. S csak egyet kellene lépnem. Nagy kár, hogy maga is ilyen gyáva.
_____________________________
Terápia S01E06.

ezt a sorozatot a legnagyobb nyár végi feminizmus közepette kellett volna látnom, akkor mégjobban mosolyognék rajta :)
ez olyan "akár én is írhattam volna" monológ, imádom!
a férfiak meg pontosan ennyire gyávák, tiszt. kiv., akik képesek az érzelmeiknek utat engedni :)
ez amúgy nem csak a férfiakat kritizálandó, le mindenkivel, aki érzéketlen tuskó!

Terápia - mindenkire ráférne... szubjektív vélemény másfél részről

az új magyar gyártású HBO sorozatot bámulom.

az első jelenet idegesít. nem is, most hogy belegondolok, az első előtti első jelenet is zavart már. Laura generál egy pánikrohamot a Lánchídon (azt hiszem, az az volt), ami gyakorlatilag 2 gyors lélegzetvétel meg egy korlátnak támaszkodás, és vége, továbbsétál.
majd jön az első jelenet, a terapeutánál ül, és mesél. előtte kiírják, reggel 9 óra. ehhez képest az egész jelenet alatt az az érzésem, hogy olyan este 8 körül lehetünk időben, mert annyi műfénnyel van megvilágítva Laura, mintha egy étteremben ülnének. néha távolabbról mutatják a kanapét és látszik a függöny mellett egy vékony résben hogy kinn valóban nappal van. elcseszték a világítást, ez a személyes véleményem.

egyébként a doki kordzakót visel, annak rendje s módja szerint a könyökénél ilyen kopásgátló izével, Laura pedig meséli a tegnap esti részeg félrekefélését egy kocsma wc-jében a szőke göndör kordnadrágos, fehér garbót viselő sráccal, én már itt röhögtem, hogy ezt ugye nem gondolják komolyan?! majd a nő is öniróniát eszközölt, és megismételte: Fehér garbóban, esküszöm!

végig azon gondolkoztam, hogy vajon ez egyhelységes sorozat-e, és persze az, a kamera ki sem mozdul a pszichiáter nappalijából, a másik nagy kérdés pedig az volt, hogy ellövik-e azt a tipikus szar szálat, hogy a páciens szerelmet vall a terapeutájának, és hát az első rész végére erre is fény derül.

egyébként hangulatos, a világítás engem borzasztóan zavar, az egyhelységgel semmi problémám én ezt mindig imádtam (lásd Halálkeringő c. magyar thriller Dobó Katával és Kern Andrással), viszont néha kicsit vontatott a monológ - mert párbeszédről nem igazán beszélhetünk - szóval néhol lassú, de remélem ez csak Laura hibája és nem a rendezőé.

elindítottam a második részt.
itt már nincs fél perces kültéri felvétel, rögtön Máté érkezésével indul, aki azt hajtogatja, hogy ő nem terápiára jött, csak véleményt kér, de sajnos ezt sem hajtogatja túl gyorsan... vontatott... lassú... húsz perc kell ahhoz hogy kilyukadjon bárhol a téma. az alap téma az, hogy a gyógyszergyárból aminek Máté a tulajdonosa elutasítottak 80 alkalmazottat, és az egyik megölte két gyerekét, feleségét, majd saját magát is. innen mondjuk viszonylag gyorsan eljut a szál Máté anyjának halálához, az apja hidegségéhez, és a meleg legjobb barátjához. ez már legalább nem sablon sztori, viszont Máté arroganciája miatt minden mondata után megszeretném fojtani egy kanál vízben.
a műfényes megvilágítás még mindig borzasztóan zavar.

jóslat: biztos vagyok benne a 8. percnél, hogy kiderül, azért beszél a legjobb barátjáról úgy, hogy "homokos" "gyerek", mert haragszik rá a homoszekszualitása miatt, hiszen Máté önmaga is látens. muhahaha. komoly pénzt tennék rá...

na, majd meglátom, mi lesz még ebből, egyenlőre így elsőre nem vágta el magát nálam a sorozat teljesen, valószínűleg csak én nem vagyok jelenleg a legjobb közönség.

beszédes filmcímek

egyik ismerősöm megkért, ajánljak neki filmet, és hát a blogom erre jó alap, mert rengeteg filmről írok bejegyzést, és ezeket külön címkével jelölöm, így könnyen kereshető, miket néztem mostanában (mert filmcímekre sose emlékszem... ezért is szoktam írni róluk, nem vagyok én kritikus, csak memóriám nincs...)

idén ilyen beszédes filmeket sorakoztattam fel (a teljesség igénye nélkül persze, csak a hülye címmel rendelkezők)
Csak szexre kellesz
Köntörfalak (magyar, hihetetlenjó! KÖTELEZŐ!)
Nem kellesz eléggé
Szakítani tudni kell
Barátság extrákkal
Honnan tudod
Fogadom

és amiket régóta letöltöttem és itt hevernek Tündéren:
Ken park
Csúf igazság
Excsajok szelleme
Meghasadva
Pofa be!

hehe :D

egyébként nyugodtan lehet ajánlani, ahogy a lista is mutatja, minden szart megnézek :D

egyél, igyál, játsszál jó sokat, élj vidáman, szeress másokat...

az elmúlt napok arról szóltak, hogy próbáltam a megfázásból visszamászni szép fokozatosan a való világba. volt házibuli itt Létrás szülinapja kapcsán, aztán kimerészkedtem 1 órát bowlingozni (hát azóta is borzasztóan fáj szinte mindenem :( most nagyon kis béna voltam, pedig nyáron olyan jól ment!) tegnap pedig ügyet intéztem (visszakaptam Droidot!!! <3) aztán átmentem egy volt munkatársamhoz.

- a zene ajánlott a bejegyzéshez, Lola ezt kérte szülinapjára, olyan kis megható volt, hogy ilyen sokan énekeltük -
sokszor tartunk ivós/filmezős/társasozós összejövetelt nála, és külön apropó hogy Lola a héten lett 28, így természetesen az egész legénység az ő egészségére ivott. nem lesz gondja egy darabig. :D
énekeltünk Kakidalt, meg Kafkazt, jó hangosan, falra vetített szöveggel és tabbal, hol Hisztis hol Pöci gitárkíséretével.

 előbbi véletlen fejbe is vert a gitárral, szóval a változatosság kedvéért megint fáj a fejem... de hát sok jó ember kis helyen is elfér, csak nem biztos hogy kényelmesen. mikor megszámoltam, akkor 21-en ültünk egymás hegyén hátán a nappaliban (ha nem számolom a felfújható iáá-zó szex szamarat), de addigra már páran el is mentek.. majd a csoportkép lesz hivatalos infó a létszámról. édesek voltak, megvártak a közös képpel, pedig Bogyókáék (Bogyó és a FÉRJE. jesszus de furcsa!) meg Műhelyesék csak a kép elkészültére vártak és menniük kellett haza. kedves hogy ilyen toleránsak voltak :D
egyre jobban fogyott a szesz, így megnéztük (enyhe túlzással) az Egészséges erotika c. magyar filmet, keressetek rá, most igénytelen vagyok a linkelésre. a film nagyjából 60%át láttam, és nem értettem semmit belőle. nyugtat a tudat, hogy a Bicós végig ott volt és nézte, és mégse értette :D ellenben jó hangulatban néztük a filmet, fuldokoltunk a nevetéstől többnyire. jó emberekkel az idióta film is vicces.
a társaság egy része elment aludni, vagy haza, végül csak négyen maradtunk Pöcivel Lolával meg Nellivel, és még bátran elindítottam a Rémálom az Elm utcábant (az eredeti 84es első részt mert imáááádom!) és tök jó volt, csak a felénél elaludtam :S

szerintem olyan 2 órát aludtam, de ez is túl sok volt, ugyanis hajnali 4.30kor kellett volna kelnem, hogy 8:25-re lenn legyek az egyetemen Szegeden (mert 8tól órám van :D), viszont véletlen hétfői ébresztésre nyomtam, így 6.20kor keltem arra, hogy baromi kényelmetlen a kanapé... Pöci szerencsére ébren volt (már? még?) és kiengedett a lakásból. vettem egy túrós táskát, vonatjegyet, és a 6.48as vonattal kigurultam a Nyugatiból. (((((itt ismét felhívnám a figyelmét azoknak, akik nem hiszik el hogy gyorsan készülődöm...)))))

Szeged jó, még mindig szeretem, de 5 órát utaztam 2 óra nyelvészeti filológiáért.
cserébe utána összefutottam a TIKben a Hóddal mert neki is órája volt, de ellógta, így együtt megkajáltunk, aztán visszavonatoztunk Pestre. a vonaton szerencsére sikerült kicsit aludni, így:

aztán meg így:

hazaértem, és lefeküdtem aludni, sikerült is plusz egy órát. este háromnegyed 10kor meg találkozom végre Mucival is, ajánlom, hogy ne legyen fáradt (mert dolgozik előtte) mert hát én se vagyok túl fitt. :D

Rém hangosan és irtó közel

erről a filmről van szó, ez a címe, Rém hangosan és irtó közel.

a 911-es terrortámadás a kiindulópont, egész drámai, egy mindentől nagyon félő kisfiú magára marad az édesanyjával. a fiú kortalan, nem derül ki hány éves, ránézésre 6-8 de olyanokat csinál hogy simán lehet 14 is.
egy széttört vázában talál egy kulcsot, majd egy éven át titokban keresi a zárt hozzá mert azt hiszi ez valami titkos üzenet az apjától, ezért felkutat 413 ugyanolyan nevű embert, de semmit se talál. mindeközben Sandra Bullock (aki a srác anyja) egyáltalán nincs a színen. a srác rájön, hogy a szomszédjában lakik a saját nagyapja, aki viszont nem beszél mert némasági fogadalmat tett, így egész felesleges a jelenléte, majd aztán elmegy, elköltözik mikor a fiú megmondja neki, hogy tudja hogy a nagyapja. a fiúnak bűntudata van, mert eldugta a torony összedőlése közben rögzített felvételeket a rögzítőn, amin az apja próbál búcsúzkodni, és még a film végén se mutatja meg ezeket az anyjának. a film vége felé kiderül, hogy a kulcs nem az apjáé volt, és az igazi tulaj örül, hogy meglett a kulcs, de azt véletlen se mutatják, hogy mit nyit. a fiú mind a 413 Black nevű embernek megírja, hogy nem is az övé volt a kulcs. egyszer csak előkerül a srác anyja, nem tudom hol volt előtte, majd beszámol a fiúnak, aztán a srác egyszercsak elrohan, Sandra Bullock pedig egy szakadt 'könyvet' olvasgat amit a fiú írt arról a 413 emberről akiket megkeresett a kulcskérdéssel, és a könyv címe a film címe, wow.
a film végén a kisfiú megtanul hintázni.

Fogadom - The Vow

akartam valami könnyed filmet a szokásos heti egyedülmegnézekegyfilmet estémre, és előzetes felmérés nélkül EZ lett belőle. oké, azt láttam, hogy romantikus dráma (pedig vígjátékot terveztem...) de adtam neki egy esélyt.

ezt a látszólag kis könnyed nyálas másfél órát én komolyan mondom, a 10. perctől kezdve végigbőgtem. nem is bőgtem, zokogtam. és még a film vége se jó. ehhez hasonló filmélményem még a P.S.: I LOVE YOU c. örök klasszikussal volt, ott is a 10. perc környékén kezdtem el sírni.

hozzám hasonló menthetetlenül romantikus és érzékeny embereknek nem ajánlom. szép volt, jó volt, végül is, a bőgés is rámfért már egy ideje... de azért eléggé önkínzás az ilyet egyedül a kispárnádra hagyatkozva nézni.
hm, mondjuk a másik, amit letöltöttem, az a Rém hangosan és irtó közel, ami szimplán dráma, a 9.11es eseményeket dolgozza fel új köntösben, egy árván maradt kisfiú szemszögéből (egyébként a Billy Eliott készítője csinálta, szóval biztos zseniális.)

hát, az már biztos, hogy amit legközelebb megnézek az a Rémálom az Elm utcában sorozat lesz (az eredeti, a hatvanas évekből) mert imádom, és azt legalább biztos nem sírom át.

ma esti film

nem kellesz eléggé.
(abba kéne hagynom a zsé kategóriás filmek felsorakoztatását, de...)

"Vannak, akik azt állítják, kiismerik magukat a világban - ez legalább egy biztos pont, ők nyilván vagy buták, vagy hazudnak. De minden más bizonytalan. Nézzünk szembe a ténnyel: sosem tudni, mi jár a másik fejében, amikor rád néz, amikor meghív egy italra és elkéri a telefonszámodat. Miért nem hív vissza? Miért tagadtatja le magát? Miért tűnt úgy, hogy akar, és most miért nem akar? A nők tévelyegnek, a férfiak botladoznak: az élet nem más, mint a be nem teljesedő kapcsolatok, a félbehagyott, elbénázott, észre sem vett lehetőségek sora. Ez a film végre megmutatja, hányféleképpen nem értjük egymást."

UPDATE: elkezdtem nézni, és 20 perc után úgy döntöttem, hogy inkább elmegyek hányni, vagy kiteszem a lelkem az erkély korlátjára elázni.

"a hobbypénisz"

a kifejezés a Barátság extrákkal (2011) c. filmből származik, amit a napokban 3x próbáltam egyedül vagy mással végignézni, de sehogy sem sikerült.
a filmet pár sorba le lehet írni, de még annál is kevesebből ki lehet találni az egész sztorit:
független egyszer-kidobott pasi, meg független sokszor-csalódott csaj, barátkoznak, dugnak, barátkoznak és dugnak, aztán egyik belezúg a másikba, és a másik is az egyikbe, és eközben kétszázszor megbántják egymást, mert mind a kettő fenemód ragaszkodik a függetlenségéhez, miközben korántsem erre vágynak, hanem a másikra.

van egy ugyanilyen című sorozat is, még sosem láttam, csak a reklámját, de abból az jön le, hogy ott tényleg csak úgy szimplán dugnak a barátok, és sikerül megtartani az érzelemmentesség határain belül.
lehet, hogy egyáltalán nem kéne ilyen hülyeségeket néznem, de ha már nézem, akkor talán jobb lenne, az azonos című sorozattal rombolni a lelkivilágom.

_________
UPDATE: sikerült végignéznem, és persze - nem is vártam mást - happy end a vége.
nekem meg azóta borzasztó hányingerem van, és legszívesebben elutaznék egy lakatlan szigetre, ahova vinnék magammal egy lakatot hogy az legyen ott az egyetlen dugható dolog, és várnám, hogy hozzon valaki egy kulcsot hozzá.

tényleg borzasztó hányingerem van, borzasztó, hogy milyen dolgok nem születnek hollywoodban... és ez most minden hollywoodi romantikus vígjátékra igaz. jó lenne hinni a tündérmesékben, de sajnos semmi ilyesmi se létezik a mi kis világunkban, ez van. blöööeehhh.

Adam almái

"Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik."

tegnap dolgoztam 6ig, és közben egész nap rágódtam. ... sokmindenen, gyakorlatilag, volt olyan része a napnak mikor nagyon jó kedvű voltam, és volt mikor bőgni akartam csak egy sarokban. tavasz van.

egyébként munkatársilag jól telt a nap, az Oldalborda (szegény, ez a legrosszabb blogos név eddig :D) például nagyon szomorkodott, hogy úgy tűnik már csak 2 hónapig leszünk munkatársak, teljesen kikelt magából, hogy elmegyek majd :) jól esett, nem gondoltam volna, hogy ennyire számítok neki. aztán jól kibeszéltük a pasikat, Mr. Függetlentől kezdve, akinek most szurkolunk, hogy hátha összejön neki egy normális lány annak ellenére, hogy segget csinál a szájából. de a barátok azért vannak, hogy szurkoljanak :)

egész nap próbáltam eldönteni, hogy csináljak-e bármit este, mert Muci házibuliban ünnepelte a szülinapját, és ezt tudtam, hogy ki kell hagynom, mert nem hogy ajándékra nem volt pénzem, egy zacskó csipszet se nagyon tudtam volna vinni :/ Így először azt terveztem hogy hazajövök aludni, de az Oldalborda meg később a többiek is rábeszéltek, hogy maradjunk az eredeti tervnél, hogy este Nellinél (akinek még nincs blogneve) projektoros filmvetítés a régi munkatársakkal.

végül az győzött meg, hogy Lola, Nelli meg Pöci bejöttek a projektorért zárás előtt és hát számon lettem persze kérve, hogy miért is gondoltam hogy hazamegyek?

Így végül kétrészletben (autós vásárolós, és villamosozós) csoportbontásban elindultunk Nellihez, én meg közben kifaggattam Lolát (mert ő volt a villamosszekció) hogy milyen volt a veresi medveparkban, ahova szintén tegnap kirándultak.

végül egész szolid társaság gyűlt össze, mert a kirándulók nagy része kifulladt, és felcserélődtek az emberek azokkal akik épp dolgoztak napközben :) Lola, Nelli, Pöci, Hisztis, Liπ, az Oldalbordája, Nelli egyik lakótársa, és egyik barátnője volt a közönség, és egy dán filmet vetítettünk, az Adam almáit. hihetetlenül zseniális és kiszámíthatatlan és borzasztóan vicces film, ilyen apró jelenetekkel, mint hogy az egyik nácit közelről szíven lövik szemből, majd aztán hátulról is, és ezután elfut. :D de összességében nem vígjáték, sőt, mély mondanivalója van és tökéletesen leírja az emberiséget. személy szerint néhol már szégyelltem magam, hogy ennyire passzol rám (is) minden karakter, és hogy ugyanazok a hibáim, aggályaim, stb, mint mindenkinek az univerzumban.

aztán játszottunk Dixit-et, erről itt http://birkafold.blogspot.com/2012/01/dixit-tarsasjatek-velemeny.html

aki meg nem akar olvasni, annak röviden annyit, hogy asszociációs játék, azt kell mondanod, ami eszedbe jut a kártyádról. ilyen gyönyörű és kreatív kártyák vannak, például:

és mivel a szabad asszociációnk gazdag, hiszen kreatív társaság, kreatív munkahely, kreatív munkavégzés és sok gyerek (meg gyerekes lélek) jellemez minket, nagyon jót szórakoztunk. Például, hogy a bal alsó kártyáról Töröcsik Marira, a jobb alsóról meg a maszturbációra asszociáltunk. (előbbit Panka tette meg, utóbbit Hisztis, látszik az eltérés........ :DDDD)

aztán játszottunk még Fejjátékot (amit mi találtunk ki pár hete részegen, na, azóta mindig játszunk egy kört, és hitetlenkedünk, hogy lehettünk ekkora barmok. külön öröm ha jön újonc aki még sose játszotta, mert akkor őt is hamar meggyőzhetjük... :D) meg bashtunk sokat, és végrevégre megint játszottunk Ki vagyok én?-t :D voltam Shrek, Legolas, és Popeye, csupa rám jellemző karakter. bár, mikor Panka volt II. János Pál pápa, Hisztis meg Pán Péter... na, azok sem nevetéssel eltöltött percek voltak, dehogy. :D

végül hajnal 5kor feküdtünk le, mármint akik még egyáltalán ott voltak, Lola, Pöci, Hisztis, meg Kata aki ugye ott lakik Nellivel, szóval... :D

8kor felkeltem, mikor Pöci elindult, aztán már nem nagyon tudtam vissza aludni, amúgy is 9es kelést terveztünk. közben megnéztem a volánbuszom, és 9kor már indulnom kellett, mert a kövi buszom másfél óra múlva ment volna, így leléptem míg mindenki édesen szunyókált még :D

ahj, de jó volt! :)

napi filmajánló

http://port.hu/szakitani_tudni_kell_breakin__all_the_rules/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=17987042&i_topic_id=1

monológ

2 nap Párizsban. Igazság szerint teljesen felejthető film, a felénél el is aludtam, és az 50 százalékában franciául beszélnek.
de az utolsó pár perc mindent visz:

Összefoglalva a négy órás vitánkat: Nem könnyű egy kapcsolatban élni, igazán megismerni a másikat, elfogadni őt minden terhével. Jack bevallotta, attól fél, elhagyom ha igazán megismerem. Ha az igazi, meztelen valóját mutatja nekem. Két év után rájött, hogy csöppet sem ismer, és én sem őt. És hogy őszintén szeressük egymást, tudnunk kell egymásról az igazat, még ha nehéz is elviselni.
Úgyhogy elmondtam neki az igazat, azaz hogy sosem csaltam meg, és azt is hogy Mathio-nél jártam délután. Csöppet sem haragudott, mivel semmi sem történt, természetesen. (...)
Megmondtam hogy nem tudok életem végééig egy emberrel élni. Ez hazugság, de ezt mondtam neki.
Megkérdezte, úgy vagyok-e a férfiakkal mint mókus a mogyoróval, gyűjtögeti a nehéz téli napokra. Ezt viccesnek találtam. Aztán mondott valamit amivel megbántott. A hangnem brutálisan megváltozott. Aztán félreértettem valamit. Úgy értettem, már nem szeret, és hogy szakítani akar.
Mindig megdöbbent, amikor az emberek az őrült imádatból eljutnak a semmibe. A semmibe. Ez annyira fáj. Amikor úgy érzem elakarnak hagyni, az a rossz szokásom, hogy előbb szakítok, nehogy a másik mondja ki.
És most itt vagyunk. Ez is eljött, egy újabb elpocsékolt szerelem.
Pedig ezt őszintén szerettem.
Amikor arra gondolok, hogy vége, és soha többé nem látom így... Persze majd véletlenül összefutunk, ő egy másik nővel, én egy másik pasival, úgy teszünk, mintha sosem lettünk volna együtt... Aztán egyre kevesebbet gondolunk a másikra, míg nem végképp elfelejtjük egymást. Szinte teljesen.
Nálam mindig így megy: szakítás, depresszió, ivászat, szex.
Egyik pasi jön a másik után, csakhogy elfelejtsem az Igazit. Aztán pár hónap totál üresség után újra megpróbáljuk megkeresni az igazit. Kétségbe esve keressük mindenütt, és két év magány után rátalálunk az új szerelemre, és esküszünk, hogy ő az igazi, mígnem ő is ugyanúgy elmegy.
Eljön az a pillanat, mikor már nem tudsz túljutni egy újabb szakításon.
És ha az illető többnyire halálra csesztet, akár az együttlét 60 százalékában, akkor sem tudsz nélküle élni.
És ha minden reggel arra ébredsz, hogy az arcodba prüszköl... hát igen...
Akkor is jobban esik, mint bárki másnak a csókja.

ezután a monológ után már nincs szöveg. csak egy félperces bejátszás, ahol táncolnak, ölelkeznek, és nevetnek. happy end.

Köntörfalak

Azért építek falat magam köré, mert látni akarom, ki az aki megmássza.
- napi zen bölcselet.

És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.

Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).

ez ilyen, ez nem beszél

a kapcsolatok mindig marha érdekesek tudnak lenni. meg izgalmasak. meg idegesítőek.

általában ezekből mindig kettő teljesül. eszembe jutott ma Manó, és rájöttem, hogy ez a kapcsolat évek óta idegesítő, évi 1-2 alkalommal pedig jó. ami azért valljuk be, kevés.
persze, mikor senkire sem számíthattam, és a szó legszorosabb értelmében nem tudtam járni, őt hívtam fel, és ott volt 10 percen belül. mondhatnám, hogy szerencsés vagyok, hogy van ilyen ismerősöm.
be kellene érnem ennyivel, de én nem ez a fajta vagyok, ha barátokról van szó.

így most írtam neki egy levelet, hogy jöjjön át sörözni valamikor. nem söröztünk együtt már legalább 4-5 éve, és akkor még elég picik voltunk mindketten. kíváncsi vagyok, mit reagál, de ismerem már 8 éve, és sejtéseim vannak...


egyébként, jelenleg 3 melóm van. mostmár ezt is elmondhatom magamról. Gratulálok Judit, nagyon ügyes vagy, veregetem is a vállamat nap-mint-nap, hogy ezazzz, megcsináltad!
csak élni nincs időm. de, lehet hogy már ez a hajó rég elment, végül is, éltem én már eleget o_O

és ha már ilyen szép zanzás poszt született Manó miatt, elmesélem, hogy ma lakberendeztem, gyékények, és madzag (deszépszó!) segítségével, a nappalit és a fürdőt, pofás szárítót hoztam össze, meg mostam, teregettem, rendetraktam, ruhákat rendeztem, ittam ingyen sört, Ritával találkoztam hogy elköltsön rengeteg pénzt, megnéztem a Csak szexre kellesz-t, és dolgozni is kéne még picikét, de fél 12 van, és holnap reggel meló :/ bröáf. de, szép szabadnap volt, és most kiszedem Cézé füléből a fülhallgatót, és rárántom az ágyra, aludni.

mindig péntek

 

Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van, ki vár, és a két karjába zár.

 

Máté Péter

Kezdjük itt. nyár van nyár, röpke lepke száll virágra, satöbbi. és megint péntek, megint eltelt (elrohant mellettünk?) egy hét. 

dolgoztam itt, dolgoztam ott (mostmár sikerült a celebvilág középpontjába is beszivárognom, titoktartási nyilatkozattal együtt, nem csak a fizikazseniket és az unatkozó apukákat szórakoztatom).

a héten utaztunk is, vonaton, Cézével, mert a tulaj véletlen bezárt az ajtónkon egy olyan zárat, amihez nincs is kulcsunk, így a kedd érdekesre sikeredett, mert mikor éhesen hazaestünk (volna) 7kor, rádöbbentünk, hogy bizony ki lettünk zárva. aztán a dühöngést elzavartuk, vacsiztunk sörrel és kolbásszal a Déliben, vonatoztunk a félhomályban, és a semmi közepén is volt még 1 óránk a visszavinatig, amit kézakézben sétálgatva töltöttünk :) tulajdonképp, jó volt, de nagyon fáradtan, nagyon éhesen, és nagyon későn értünk haza, így másnap sikerült is késnem a melóból, jeee!...

ma meg tunyultam, annak örömére hogy nem kellett időre kelni, és rohanni épp valahova. Cézének dolga volt, addig én a tunyulást látszatban felváltottam filmnézéssel.
a Mindenki megvan (everybody's fine) volt a terítéken, amit rég óta szemügyre akartam már venni. Hát, az Édes november után mostmár erre is mondható, hogy nem sírós film, hanem kétségbeejtően zokogós. új kategória, és mostmár nevezhető kategóriának, mert már két filmre is illik. Aki eddig még nem látta, az vegye magához a papírzsepit, és nosza, mert 1) nagyon jó a témája 2) iszonyatosan bőgős, ami azért jól tud jönni az ember lányának.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd Robert Deniro-n fogok sírni.

film után Cézével találkoztunk a Lehel csarnoknál, vásárolgattunk, aztán hazajöttünk tovább tunyulni :)

Nem sokkal ezután megérkezett Cucu meg Szandi, aztán később kimentünk a Margit szigetre napozni, sörözni, vizipipázni, Ádámostul (+Esztikéstül..), meg Csabástul :))))

összességében jó volt, na :)

a hétvége további része is szorgos lesz. mindkét nap dolgozom, de holnap szerencsére csak déltől, így amíg Cézé a Broadwayben van, én megnézek majd valami jó kis filmet, mert végre nem kell időben magamra eröltetni a pizsit. 

Most minden olyan szép és jó, valahogy kedvem van mindenhez, festeni, táncolni(!), futni(!!!!), olvasni, 3 órán át fürdeni, lábatápolni, körmötlakkozni, ... :) ...hm, és főképp egy hatalmasat szeretkezni lenne kedvem, de Cézé szociális életet él ma, és nem velem. :D

jha, és az új kedvenc blogom a Nesze!szer.