egyéltű nyulak

Február 2-től 1 hónap és 10 nap telt el az elhatározásig, hogy összeköltözzünk. Igazából mégse. Mert ahogy már korábban is írtam, régóta forrt bennünk, hogy minden este együtt szeretnénk elaludni, és együtt szeretnénk felébredni - és a kettő közt is remek lenne minél több időt együtt tölteni.
Minden esetre, alig másfél hónapot kellett várni arra, hogy Nyunyu felhozza az összeköltözés témáját :)
Mivel ezt az utókornak is írom (mert ki más olvasná rajtam kívül :D) elmesélem, hogy leültetett beszélgetni, majd közölte, hogy úgy érzi, eljött az ideje, hogy együtt éljünk ^____^ Mivel gyakorlatilag már ezt tesszük egy ideje, nem igazán volt mit megbeszélni, csak azt, hogy mikortól szűnik meg a kétéltű létünk :) Izgi, izgi! :)))))

Füstmentes 73 nap

Január 8 óta, lassan 2.5 hónapja nem gyújtottam rá :O

ez még nekem is sokkoló, hihetetlen hír :D aki közelebbi kapcsolatban áll velem tudja, hogy az elmúlt években (10? jézusom!) gyakorlatilag láncdohányos voltam, és igazából azt írnám, hogy vagyok... azt mondják, a dohányosok örökre azok maradnak, max nem gyújtanak rá... erre kíváncsi vagyok hosszútávon :)

Szerintem a nehezén rég túl vagyok, és érdekes, de azóta se nagyon jut eszembe, hogy rágyújtanék.

Nem is arról van szó, hogy ha dohányosok között vagyok, akkor meg kell állnom... mert tényleg nem is akarok rágyújtani. Én, aki tavaly, és az elmúlt években nem csak hogy rá akartam gyújtani ha lehetőség volt rá, hanem folyton rá akartam gyújtani. Kész önmagamból kifordulás.

Szóval, nincs sóvárgás, nincs semmi. De nagyon furcsa érzés, mert amellett, hogy nem akarok rágyújtani akkor se ha egy rendezvény dohányzója közepén ácsorgok, még büdösnek is tartom... :D mintha sose dohányoztam volna.

Mint a 3 évesek a világra, úgy csodálkozom rá, hogy a dohányosok büdösek. A buszra felszáll egy dohányos, és rögtön megcsap a bűz... és tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy régen ilyen szagom volt nekem is... én fincsi illatnak gondoltam, szerettem a dohány szagot, nekem ez jól esett... teljes döbbenet! Ezúton is bocsánat minden nem dohányzó barátomtól, akik rövidebb-hosszabb ideig szó nélkül tűrték, hogy én tényleg ennyire büdös voltam O____O

Attól függetlenül, hogy már érzem, milyen büdös voltam az elmúlt 10 évben, továbbra is dohányosként gondolok magamra és az életemre... és a többiek elmondása szerint lehet, hogy 20 év múlva is ez lesz. Nagyon érdekes, hogy ha azt látom, hogy induláskor még sétálnom kell a buszmegállóhoz, ami 2-3 utca, akkor fejben rögtön bekapcsol a jelző, hogy az egy szál cigi... a távolságot és az időt ki tudja, lehet hogy örökké cigiben fogom mérni?