ideális eset

ideális esetben a suli mellett egy munkahelyem lenne, fix bérezéssel.
ideális eset nincs :D
a jelenlegi 3 munkám úgy alakul, hogy az egyiket (amit ingyen, de kötelezően végzek...) nemsokára otthagyom, és most, hogy már ennyire hozzászoktam a menethez, keresek a helyére másikat, amiért majd pénzt is fogok kapni.
nyáron könnyebben kivitelezhető volt a dolog, októbertől heti 3 nap sulim lesz, még át kell látnom, hogy fogok majd akkor működni.

minden esetre, szorítsatok, hogy amiért most izgulok, az összejöjjön!

filléres lakáskiegészítők - I WANT! tervek

imááádom a kreatív és olcsó ötleteket, és imádok lakást dekorálni. és imádok egy blogot, amit egy meglepetés miatt még nem fogok ide belinkelni, de aki nagyon szemfüles, rá fog jönni :)

UPDATE: www.inspiraciok.hu, innen származnak az ötletek :))))))

százforintosban olcsón beszerezhető parafa edényalátét - pöttyös üzenőfal :)))))

faháncsból gyertya :))) csak ki kell vájni, és beleönteni a viaszt :) olyan szép!

azt hiszem, ez nem látszik túl jól. könyvek vannak beborítva egyesével, és alkoholos filccel minden könyv törzse máshol van "pixelezve". imádom, nemsokára megcsinálom a sajátom, csak időt kerítek rá, mert 4 polcunk van tele ugyanolyan könyvekkel :))))

ez a tároló PVC csövekből van :D simán illene a fürdőnkbe ^^

ez egy gereblye feje! :D konyhai keverő eszközöket, borospoharakat, de akár köntösöket is lehet rálógatni, szóval, bármit gyakorlatilag. szerintem vagányul néz ki :$$$

scrabble!!! :))))))) annnyira édes! :)))))

egy ronda régi kép. betűket ráragasztod, lefested, majd betűket leszeded. szerintem isteni :P

előszobai akasztó, fogantyúkból :)

nem ide tartozik, de gyerekesek imádni fogják. zsírkrétával rajzol csiszolólapra, majd rávasal a pólóra. marha cuki, és mosható is!!!

páratlan zoknik otthona :P kicsipeszelve a fürdőben. tündéri :P

ez pedig cipősdoboz tetőkből van :))))

ez a kettő falidísz wc-papír gurigákból van :))))))))

egyedi szivárványos kép - zsírkréta megolvasztva

régi cédékből mozaikos tükör keret - kinek kellenek még cédék a mai világban...

(elvileg sokhelyen) olcsón kapható, vágható, ragasztható kréta-tábla-papír. akarom!!!

sörösdobozból mécsestakaró (vagymi?)

ha tudnék varrni, filcből varrnék ilyen cuki poháralátéteket

ha van otthon kerek tükör, pakold körbe csipeszekkel ^^ 

kupakokba öntött gyertya

búzafű a konzervdobozban, régi bögrében, bármiben. jajjj :)

nyári ajtódísz

oké, abbahagyom.

egyenlőre. :D

játszunk máni menedzsert!

(aki általában nem bírja elviselni ha nyafogok, az ezt a posztot ne olvassa el. noha nem panaszáradatnak szánom, tehát aki mégis elolvassa, az tekintse inkább körképnek, mert én is úgy fogom fel.)


kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.

utálok mindent, ami összefügg a pénzzel.

mióta saját magamért felelek, azóta szép fokozatosan alakult ki ez a frusztrációm.

először persze jött az, hogy hú, itt a fizum, költekezzünk :) minden elköltött forintnak örültem, vettem ezt-azt itthonra, ha csak aprósággal is, de szépítettem a lakást, vagy épp magamat.

aztán jött a következő lépés, amikor még mindig költekeztem, de már csöppnyi bűntudattal. 

ezt követte az a periódus, amikor már csak a szükséges, létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokra költöttem. némi aggódással karöltve, hogy lehet, hogy még ez is több, mint ami igazán szükséges lenne.

aztán volt az az időszak, amikor már a boltba menetel előtt is összeszorult a torkom, és inkább leküldtem Cézét, noha mondjuk csak kaját kellett venni, akkor se szívesen. valami furcsa, borzasztó érzés kerít hatalmába amint kifizetek valamit és átnyújtom a pénzt. nem csak a pénztárcámat érzem kevesebbnek, hanem magamat is egy kicsit. 

eztán próbálkoztam gazdálkodni, osztani, szorozni, előre gondolkodni hetekkel, hogy onnantól, hogy megjön a fizum, 3 héttel később például bérletet kell vennem, és akkor azt már most jól eldugom, hogy addigra még legyen. de kis pénzből lehetetlen Farmville-t játszani. 

megjön a fizum, és el is tűnik a bermuda háromszögben, beszippantja az az ostoba fekete lyuk, teleportál más, távoli dimenziókba. és én ezután számolom a napokat, mennyi van még a következő fizetésemig, és hogy milyen jó lesz ha végre megkapom, és mire fogom először költeni.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.

néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.

szerencsére sokat dolgozom, és ha nem dolgozom akkor is van mit csinálnom. így sajnos nincs időm találkozni a barátaimmal, de szerencsére ezzel legalább nem kell számolnom, hogy miből fogok sörözni, bulizni, ide menni, oda menni, meginni egy kávét vagy valami. persze, szeretném, jó lenne kikapcsolni, de nem engedhetem meg magamnak. szomorú, de ez van. szép lassan megtanultam lemondani, és mostmár igyekszem a pénzt nem addig költeni, amíg van.

mivel az össz keresetem 25-35e forint között mozog, és a munkával töltött napjaim száma átlagolva heti 6 nap, így szerintem már teljesen érthető, miért utálok mindent, ami a pénzzel függ össze.

már eljutottam arra a szintre, hogy próbálok okosabban költeni. tényleg csak a szükségesre, és így legalább nincs bűntudatom, ha elfogy. azért nem okolhatom magam, ha egyszerűen nincs több, ha nem költök felesleges, 'luxus' dolgokra. igyekszem előre félretenni arra, ami mindenképp szükséges, de a kiadás távolabb van, mint a fizum érkezése. 

kiszámoltam, és tulajdonképp a normális, általam elfogadott életminőségemhez 2x ennyi pénz szükségeltetne, mint amennyi a rendelkezésemre áll. ez a baj.

szeretnék változtatni a dolgokon, de ezer dolgot átgondoltam már, és egyszerűen nem tudok ennél többet tenni a saját érdekemben, így hát igyekszem okosabban csinálni hónapról hónapra. a szakmai gyakorlat rengeteg időt vesz el, és ingyen csinálom, de a sulihoz követelmény, tehát muszáj. a csopát sem tudom otthagyni, mert a gyakorlat mellett nem találnék munkát, mert heti pár napom maradna csak. és az az egyetlen biztos jelenleg az életemben, meg hát pénzt is azért kapok. így az egyetlen, amit tehetek, hogy okosodom, mégjobban odafigyelek, húzom a nadrágszíjat ami tulajdonképp könnyű mert szerencsére kicsi a csípőm :P

viszont, mindezek mellett iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer sem kértem kölcsön senkitől. persze Cézét terhelem ilyen ügyben, emiatt mérges is vagyok magamra nem kicsit, de ez egy másfajta kötelék, mintha kölcsön kérnék.

mástól sem várom a megváltást. csak kívánjatok sok sikert :)

bogaras

mi már csak ilyen bogarasak vagyunk - mondanám, és nevetnék, ha tudnám élvezni a helyzetet.

itt a belvárosban, a jáccótér felett időszakos, és mindenkori vendégeink vannak, és mindnek legalább 4-6 lába van.

akik időszakosak:

vannak a kevésbé idegesítő hétpettyes katicák (Coccinella septempunctata), sőt mondhatom bátran, katicáink.
felrepül az ötödikre, be hozzánk (akkor is, ha nincs nyitva semmi!!!) és itt él. nem látogatóba jön, a pettyei alatt egész bőrönd van napernyővel meg napszemcsivel, ide jön nyaralni. mindenkori katicánkat csak Katinak hívom, amúgy kreatívan. a lámpabúrára költözik, és kínai turistaként napokig körbe körbe (körbe, körbe, körbe...) mászkál a búrán. (a crome helyesírása szerint lámpabura, rövid ú-val, de most ez mellékes.)
szóval körbe körbe megy, én meg röhögök. néha az ágy feletti falon van mozdulatlanul, szintén napokig. aztán a legközelebbi porszívózás során találkozom vele a padlón megdögölve. 
mindig csak egy Kati van, viszonylag kevés vizet zavar, de szeretnék rájönni, miért ide járnak meghalni???


a másik időszakos élőlény sokkal idegesítőbb.
milliméternyi kis repülő izé, a lámpa alatt röpköd általában száz társával együtt esténként, lerepülnek a lámpa alá, majd fel a lámpára, és aztán onnan mint a száraz őszi levelek, egyesével hullanak alá, az üveg dohányzóasztalra megdögölvén. rövidtávú bogarak (rovarok?), általában havonta egyszer jönnek, ki tudja honnan, miért. ezek is meghalni járnak ide, de semmilyen rovarirtó nem pusztítja a népességet, csak ha nekimennek a lámpának, az hatásos. borzasztóan idegesítő, ilyenkor üvöltözöm, hogy takarodjanak már innen a köcsögök, Cézé meg röhög. (persze hogy röhög, mert én kb a lámpa alatt ücsörgök mindig, rámhullanak a döglöttek, ő meg 3 méterrel arrébb észre sem veszi őket...)


és vannak állandó lakóink, ők a leginkább kiakasztóak.
hangyák (Formicidae). egyébként a méhek és darazsak rokonai a wiki szerint, ehh. 
nem vagyunk agyonmorzsázott lakók, viszonylagos rend van itt az ötödiken, nem tartunk csokitortát a padlón, meg egyéb finomságokat ami indokolná a jelenlétüket.
főleg az a meglepő, hogy úgy vettem észre, a fürdőszoba a főhadiszállásuk. ahol domesztosszal mosok fel, és számukra élelem egészen biztosan nem lelhető ott fel. azt hiszem, a kád alatti üregben lehet a boly, mert ott két csempe közt a fugán van egy hangyányi (:D) lyuk.. 
viszont az előszobában is lehet néha találkozni 1-1 példánnyal, sőt a nagyszobában is. ilyenkor bőszen ölöm őket, de a problémát nyilván nem oldja meg, gondolom sokan vannak. 
mióta szembesültem a problémával azóta akarok venni kihelyezhető hangyaölőt, amibe belesétálnak és kampec, de sose jutok el addig. a bolyt kéne felszámolni, de mondom, gyaníthatóan a kád alatti üregben laknak, hogy rohadnának meg... lehet, hogy be fogom tömni azt a kis lyukat a fugán gyurmával, hogy fulladjon meg ott az összes...


háztartásba fellelhető rovarirtó szerek ötleteit szívesen fogadom. néha meglocsolom őket ecettel, de cézé rosszul van a szagától, így ez kilőve....

akármerre mész, felejtőt találsz

ha hiperkarmát hallgatok, egyrészt képtelen vagyok abbahagyni, másrészt pedig valami lélektani időutazáson esek át.

egy másodperc tört része alatt villannak képek az agyamba, egyik taszítja ki a másikat, és az is tovaszáll mert már jön is a következő. ilyenkor mindent látok. biztos tudjátok, élünk át néha olyan pillanatokat, amikbe akkor nagyon beleborzongunk, és utána még jó ideig kísért pedig csak egy másodpercig tartott.
na, ha hiperkarmát hallgatok, újra élem életem szinte összes ilyen pillanatát.

ilyenkor konyhakövet látok, meg téli tájat bentről, meg téli tájat kintről, a nyúl utcai parkot, a gyöngyösi metrót, az amfiteátrumot, az írógépemet, borospoharakat, koktélospoharakat, karkötőket, macskákat, sört, kék szempárokat, focipályát, házibulit, erkélyt, pogácsát, tequilát, mosdókagylót, mezítelen lábakat a hóban, felemás zoknikat, pizzát, kacsázást, kócos hajakat, elcsípett pillantásokat, baráti ölelést a parkolóban, buszmegállót, dunapartot, (...)
és rengeteg, rengeteg sok embert, arcot.

ez egy másodpercbe sűrítve ijesztő elsőnek, aztán mélyen rabul ejt és nem enged el akárhogy menekülnél. és te semmit se tudsz csinálni, csak mosolyogni, hogy mennyi jó emlék, mennyi meghatározó pillanat gyűlik össze a fejedben. szép.

és ezek olyan emlékképek, hogy például 2007 óta, tehát 4 éve bármikor leültem bármilyen konyha kövére, nekem mindig eszembe jut, az a bizonyos konyhakő. szerintem ezek életem végéig kitartanak majd. imádom!

és mindent ami fáj én a kukák mellé tettem...

fehér zaj

vannak dolgok, amikből nem tudsz kihátrálni, ha már elkezdted megvalósítani amit szeretnél.
és szerencsére vannak olyan dolgok is, amikor visszahátrálhatsz, megfutamodhatsz, elbújhatsz a világ (vagy egy beszélgetés) elől jó messze.

csak ennek is van hátránya, mert egyszer csak, majd meglepetés szerűen valaki mégiscsak számon fogja kérni, hogy mit akarsz.

de addig is, ülhetsz a karosszékben, és hallgathatod a fehér zajt.

csak a csöndben sokkal ijesztőbbnek hat majd, ha valaki a sötétből rádköszön.

(érthetőbben: néha erőt veszek magamon, összegyűjtöm a bátorságomat, megkeresek valakit, és még mielőtt reagálhatna, elmenekülök jó messze, mert mégsem akarom én ezt a beszélgetést. majd, ha nagy leszek.)

napi anno augusztus 5.

az ötlet Anett érdeme, olvassátok mert jó www.zakkantanett.blogspot.com

2006.08.05:
akkor még/már a hotdoggal dolgoztam, és nagyon izgultam az általam szervezett miskolci rendezvény miatt. Prinsszel akartam találkozni nagyon, de neki nem szóltam, meg Sajttal, meg Vecsivel, bankba akartam menni (bulizni!) meg zöld pardonba, de nagyon elfoglalt voltam a szerkesztőségi megbeszélés miatt.
és amennyire izgultam és elfoglalt voltam, lemondtam mindenkivel a talimat, Kicsifijúval is, pedig az mindig vicces volt.
Nagyon nyekeregtem, hogy egyedül kell lemennem miskolcra mert senki se hajlandó velemjönni, és ott egy vadidegen fog kalauzolni majd. és valamiért úgy néz ki, bele voltam esve Prinszbe O_o
és Kicsifijúval mentem volna vasas-pápa meccsre (LOL) de végül nem mentem mert nem volt időm miskolc miatt...
(ilyenkor még milyen sok pasi haverom volt O_O)

2007.08.05.
sírt a szám, mert az egész PediG a Sarudi Underground Fesztiválon koncertezett én meg otthon nyafogtam. vicces, nem is DAni hiányzott, hanem a koncert :D és aznap még Atusnál voltam a szokásos balatoni nyaralásomon. és DAni írt sms-t, ez akkoriban ünnepnapnak számított.

2008.08.05.
ez viccesebb volt már. főképp DAni miatt nyafogtam, hogy elhanyagol, egy sms-t se képes írni nem hogy felhívjon, mindenkinek nyafogtam aki épp a közelben volt. és azért is sírt a szám mert úgy volt hogy Kölyökkel találkozom de nem tudtunk biztosat megbeszélni, hogy mikor, így azt hiszem nem taliztunk végül. érdekes, most biztos nem tennék olyat, hogy csak úgy találkozom egy Kölyök kategóriájú emberrel Cézé mellett... bár Kölyökkel már nyugodtan lehetne, mert már nem a viharom de most nem ez a lényeg.
szóval, aznap sokkal jobban érdekelt a Kölyökkel lebeszélt talim, mint DAni, meg amúgy is örültem, hogy nem dolgozom aznap. (akkor épp a strandon dolgoztam egész nyáron).

2009.05.08.
Ricsit még akkor folyton Naimnak hívtam. a Lila ködben lógtunk, akkor még nem dolgozott ott, de ott futottunk össze mindenkivel. megismertem a tulajt, aki kezembe nyomta a könyvét, hogy olvassam el (jól ír, de nem emlékszem a nevére, csak hogy Péter...) Defibe voltunk sörözni aznap a köd után, meg a Bigmekkel találkoztunk ami móka, mert az az ember kész röhej. Edgétől a Végtelen történetet olvastam <3
és aznap tanultam valami fontosat a pasikról: ha hisztiznek, a megfelelő bánásmód ha rágyújtasz, és megvárod míg elmúlik.

2010.05.08.
aznap pont nem blogoltam, csak utólag, mert egész héten Cézénél voltam kb, de közben találkoztunk Musékkal is meg Sztivel is összefutottam, meg nyertem Cézének egy több méter hosszú táblát amire az én szerelmes üzenetem van írva (azóta se fér el sehol.............. az erkélyükön van :D) szóval egész héten kb össze voltunk nőve és nagyon nagyon tetszett és minden percét imádtam ^______^ meg vártam, hogy Cézével menjünk siófokra ^^ tervezgettünk, és együtt voltunk, király volt ^^

2011.08.05.
most vettem észre, hogy feljebb 05.08-at írtam......... papírom van a discalculiáról, szóval megbocsájtható, de mostmár nem vagyok hajlandó átírni :D
Ma Cézimmel hazamegyünk hozzájuk, ott döglészünk majd sokat, vásárolunk, aztán könyvtár klubban estézünk Tomiékkal :)))))

2011, Velence, DÖKtábor

a kölykeim, az előadásunk, Andrásbácsi, és én is. <3
(a tábor témája a kisherceg volt)

én élvezem

addig hallgattatom cézével rojtosra ezt a számot ma este, amíg jobb kedve nem lesz.

akire ráfér még egy kis virtuális pofon a részemről, hogy magához térjen és elkezdje élvezni azt, ami van, még akkor is ha nem feltétlen tökéletes minden, na az szálljon be a játékba, és addig hallgassa, amíg végül üvöltve nem kiabálja.
aztán álljon meg egy pillanatra, és kezdje inkább suttogni. mert csak az kiabál aki fél.