lebeg keringve

(HA NEM SZORÍTSZ...)

Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,

mint egyetlen tulajdonod,

engem, míg álmodol nevetve,

szétkapkodnak a tolvajok

s majd sírva dőlsz a kerevetre:

mily árva s mily bolond vagyok!

Ha minden percben nem kecsegtetsz,

hogy boldog vagy, mert nekem élsz,

görnyedő árnyadnak fecseghetsz,

hogy gyötör a magány s a félsz.

Nem lesz cérna a szerelmedhez,

ha úgy kifoszlik, mint a férc.

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek

a fák, a hegyek, a habok.

Én úgy szeretlek, mint a gyermek

s épp olyan kegyetlen vagyok:

hol fényben fürdesz, azt a termet

elsötétítem - meghalok.

1937 tavasza - nyara

József Attila (Töredékek)

Miként a tiszta űrben a világok,

lebeg keringve bennem a hiányod

majd árnyék leszek s te szorongva félsz:

óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz.

Boldog születésnapot József Attila!

Igaz-e, hogy érezlek most is,

Amikor messzire vagy tőlem?

Mért hagytál el, hogyha kívánsz,

Ha bennem lehetsz csak               ünneplőben?

 (József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz)


több mondanivalóm egyébként mára nincs.

Múzsanélkül

gondolom senkit se kell már emlékeztetni arra, hogy van egy másik blogom is?! :D
olvassatok kultúrát. nem erőszak. de azért na! megint felkerült 5-6 vers.

Múzsa nélkül

Gastonnal (aki vendég írója a Múzsa nélkülnek) megegyeztünk, hogy minden héten 1-1 lírát és prózát kell írnunk, a másik által megadott tematikából kiindulva.
Az első heti prózám témája Apci volt (az én egyetlen drága jóapám), és amennyire nem akartam megírni, annyira gyorsan túlrugdostam magam rajta.
a kihívás líra része most a Félelmek nevet kapta, és nem vagyok hajlandó megírni egészen addig, ameddig már nagyon muszáj lesz mert lejár a határidő. addig húzom, ameddig csak lehet.

egyébként most nyilván erről azért blogolok, mert aki szeretné, elolvashatja A lélek balga fényűzését ITT.

Büszkeség és balítélet II. - avagy cipeld helyettem

Ma volt egy nagyonjó gondolatébresztő párbeszédem Dzsásztinnal, és ha sikerül pontosan idéznem, akkor ő mondta, hogy akinek fontos vagy, az keres, akinek meg nem vagy fontos, azt csak te cipeled magaddal.

Totál passzol az előző bejegyzéshez, és ismét csak megerősített abban, hogy sok embert cipelek így magammal. Bár, közülük sokuk nem is zavar (például az előző posztban emlegetett Gasp.)

egyébként meg, Cipeld helyettem geci!

(egyébként 2: akit érdekel mostanság miket írok, az némi 2009-2010-es (és régebbi) egyperces novella alatt megtalálja a legfrissebb, még frisstintás verseim, érdemes megnézni mert az egyiknek olyan a formája, mint egy PINA.(DE TÉNYLEG!) aki meg nem akar legörgetni a novellák alá az olvassa el őket az jobb oldalt a címkefelhővel megtalálja könnyen a verseket.
szóval ITT van a Múzsa nélkül, aminek lett egy vendégművésze is, és pár versemben már így is közreműködött (KM), Welcome! - miatta azért érdemes megnézni, hogy épp ki neve áll a bejegyzések alatt, a molylepke például az ő háziállata.)

ne élj, mikor nem akarom

‎" Kit törvény véd, felebarátnak még jó lehet; törvényen kívül, mint az állat, olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom; ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan börtön ne lásd; és én majd elvégzem magamban, hogy zsarnokságom megbocsásd."  Szabó Lőrinc



PediG - ZsebTe

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Zsebbe raklak
Úgy hordozlak
Kicsi leszel
De a szíved majd nagy
Nem kell majd hozzád
Elem sem
Magadtól működsz
És rendesen
Nem merülsz le, hanem
Alszol ébren
Felébresztesz, ha majd
Alszom éppen
És előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Vígasztalsz akkor
Ha elveszel majd
Megtalállak
És ha meghalnál
Én sírnék utánad
Kár, hogy nem vagy
Kár, hogy nincs
Kihez beszélnem, nekem
Senkim sincs
Hogy érted, kétlem
Én megértem
Magamnak azért még
Elismétlem:
(2x)

Kitalállak
Puszta kézzel
Megcsinállak
Semmit sem érzel
Előveszlek
Olykor-olykor
Ha nem szeretnek
Te szeretsz akkor

gátak

Homály fedi az éjsötét leplét

Jövőt vajúdik a pillanat,

Kiforrott macskakövek mentén

Lassan lépked a pirkadat.

Ez a sokból csak egy, ez a második első

Ez javul, ha csökken, ez emelkedik,

Ha minden csak elfogy, a semmi megnő,

Az ész pókert blöfföl, a szív terít.

Istent játszik a monoton égbolt,

Mára már semmi, az bizony rég volt.

Lassult, halkult, kihűl a lázas,

Bolondnak indult, sosem volt százas.

______________________________________________

(hogyan szedjük össze minél több klisét egy versbe c. rovatunkat látták)

a szar mondatokért nem vállalok felelősséget, mindegyik rossz sort Dzsásztin írta. akik ismernek, játszhatnak olyat, hogy megpróbálják kitalálni, melyik sorokat írtam én. szerintem egyszerű. annyit segítek, hogy 6 sor az enyém, 6 az övé (de nem egy ide, egy oda).

_______________________________________________

Tegnap egyébként átjött a Szöszi, és a fél napot eltöltöttük a nagy semmivel, aztán találkoztam Dzsásztinnal akivel kiültünk a kopaszi gátra, végre értelmes szakmai párbeszédet tudtunk folytatni, örülök, hogy Galambon kívül van még egy ember, akivel lehet ilyesmiről beszélni, mert Galambbal évente 2x van időnk összefutni. 

aztán este jött Cézi, és végre elvertem Trackmania-ban, de annyira, hogy győztestáncot jártam, bár a koreográfia még kicsit kiforratlan. :)

én kérek elnézést

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg.

Szalmazsákomra fektetlek,

porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,

cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,

itt nem zavar bennünket senki,

görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,

ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,

melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,

ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,

amikor akad más is.

Hanem, akkor hagyj nékem is,

én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,

kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,

de gondold jól meg,

bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

________________________________________________________

Judit: Kopogtatás nélkül 2012 version

BAZD MEG, hogy nem vagy itt!

Éjszaka :)

már megint csak versekben tudom kifejezni magam, sajnos vannak ilyen időszakok...
nem tükröződik mostanság a blogban (mint ahogy semmi), de egész jól érzem magam a bőrömben, hurrá.

ezt is csak egy Radnóti verssel tudom a legjobban prezentálni, mert csak úgy árasztja a nyugalmat...

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár;
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

és itt van az örök párosítás, ha Radnóti Éjszaka, akkor bizony Kávészünet. pont ilyen hangulatom van egy jóideje, annyira kis nyugis!

társas - játék

nem voltam sose jó a bizalmi játékokban, és mostanában egyre több emberrel kell leülni a képzeletbeli asztal köré, és dobni a kockával, aztán ráhagyatkozni a kapott eredményre, anélkül, hogy csalnánk.
nem is szeretnék csalni, mert akkor legalább én lennék a hibás, így meg csak a sorsot lehet csesztetni ha valami elromlik.

ez most főképp Zakkantnak szól, mert mindig ő jut eszembe erről a versről (mert neki az egyik kedvence):
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

szóval most játszmák jönnek mennek, viharok támadnak föl és alszanak ki örökre, és félek, hogy veszteni fogok, mint egyébként mindig. azt akartam írni, hogy ezt a játékot nem nekem találták ki, de igazából egyik emberi játszmát se. sokkal inkább szeretném az életem egy olyan világban élni, ahol az emberek kimondanak minden mondhatót (Varró Dani: Randi), mert akkor nem kellene gondolkozni, hogy mibenlétem konstatáljam (sic!). mennyivel egyszerűbb lenne, ha mindenki mindig mindenben teljesen őszinte lenne úgy, hogy nem állna fenn a veszélye annak, hogy sérül.. túlidealizálom az életet, ez van. azt hiszem, azért játszom rosszul, mert jól esik végtelenül őszintének lenni az emberekkel, és általában nem a várt eredményt kapom.

ezt meg Hobo írta Jim Morrison verseskötetének (A zenének vége) fülszövegére ((el kéne már megint olvasni)):
Én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen
Én szeretnék lenni
És ha bántják, az mindig én vagyok
De ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én
Nem változna semmi
Így hát maradjunk ilyenek
_________________________________________

Szóval mostanában a fejem tele van gondolatokkal, foszlányokkal, emberekkel és emlékekkel, dalszövegekkel, versekkel, ritmusokkal, rigmusokkal...
és mindeközben baromira nem érek rá semmire, pedig nem ártana rendezni ezt a hatalmas káoszt.
az ilyesfajta káoszra gondolok, minthogy ilyen zenék jutnak eszembe (meg Tatabánya, 2005 körülről)

ki érti ezt...

úgy a jó, ha nincs semmi rizikó

ma erre a számra keltem (este fél6kor, de ez lényegtelen).

pár napja pedig erre a versre ami új ablakban nyílik meg kattintás után.

és amire még azelőtt keltem, az pedig az, hogy nyakamon a sugarak, a nyakamon a sugarak a kezeid, és ma csak jöjjön, aki könnyen szédül, aki úgy indul el, hogy a végére ér.

(az a baj, hogy rizikó mindig van.)

19. Nemzetközi könyvfesztivál

most péntektől vasárnapig tartott, ezidő alatt végig dolgoztam, bár helyszínen, de egy másik épületben, teljesen mást.
ennek ellenére még így is sikerült szombaton és vasárnap olyan lélekmorzsákat összeszednem, mint egy random ottermő Kávészünet koncert, random Dart Wader a parkban (bár a millenárisban csak idén már legalább húszat láttam..... :D valamiért minden rendezvényhez illik...) simogattam amerikai borzot jajj csuda édes!, és ma láttam Varró Danit is a kislányát ölelgetve, meg Dolák-Saly Róbertet is kislány nélkül.

biztos jó ez a könyvfesztivál dolog akkor is, ha részt veszek rajta :)

szerelem nulladik látásra

az idézet Varró Danitól származik, pontosabban az E-mail c. verséből, de erről majd mindjárt :)

Ugyan egész nap fájt a fogam (sőt, azt hiszem több fogam, és bal oldalt felül-alul a teljes állkapcsom O_O) de egész jól tűröm szerintem mostmár, nem olyan zsinnyegős a helyzet :)
reggel rendesen elaludtam, egy órát konkrétan, de nem baj mert bele volt számolva. Tamás mondta egyszer, hogy ezért jó, ha az ember 2 órát szeretne reggel készülődni mert akkor van ideje elaludni, és ez tényleg így van.
így persze beértem időben dolgozni, ahogy terveztem, már 3/4 órával korábban benn voltam, így volt időm ebédelni is meg csevegni is minimálisat Csillaggal.
aztán mivel ma csak ebédeltettem a többieket, így ez a 3 óra munka hamar elröppent, bár az is közrejátszik, hogy brutálsokan voltak, legalább 15 iskolai csoport (csoportonként átlag 50 fő!!!!!) és volt köztük nagyon rendes aranyos is, meg volt köztük borzasztó és ostoba kölyök is, szóval volt munka bőven...

utána nekiálltam a szakdolgozat védésemnek, haladtam is valamennyit, de közben felidegesített az, hogy már megint olyanra szánnám az energiáim, aki nem érdemli meg és sosem szentel nekem akkora figyelmet, mint én szeretném, így hát puffogtam, ittam egy kávét meg cigiztem Hisztissel meg Pöcivel (hát, attól se lett jobb mondjuk...) így elindultam haza.

ahogy kiértem a millenáris parkba, valami ismerős dallam ütötte meg a fülem, és 20 másodperccel később már gyakorlatilag futólépésben haladtam a Teátrum szabadtéri színpada felé, mert Kávészünet koncert volt! O_O Imádom őket évek óta, Popovics Gyuriba eddig is szerelmes voltam, nulladik látásra is, de hát így meg aztán borzasztóan!!! O_O Huh, úgy éreztem magam, mint egy 13 éves kistinihős, nem bírtam levenni a szemem róla, annyira színpadra teremtették azt az embert... és most nem feltétlen a kinézetére gondolok, vegyük példának Lukács Lacit (Tankcsapda) aki szintén lassan 10 éve borzasztó nagy szerelmem :) Na, mi lenne, ha őt látnám élőben, úr isten! :DDDD
Persze egy picit nyomasztó érzés volt és nem is voltam benne biztos, hogy vagyok ilyen bátor, de végül jól tettem hogy végigültem a koncertet teljesen egyedül, magányosan. jót tett a lelkemnek, a verseknél csak a megzenésített versek vannak rám jobb hatással :))))
szerdán este ismét fellépnek a Millenárison (a Fogadó épületben) viszont többed magukkal (pl Kinizsi Ottó!) versestet fognak tartani, ez is nagyon csábító, viszont már fizetős. eszembe jutott, hogy régen tudtunk szerezni féláras jegyeket, és meg kéne kérdezzem az irodát, hátha, de amúgy se lenne kivel elmenni :/

és a nap apró szépségei: amit pár poszttal lejjebb betettem hímzett cipő... zsinnyegtem is rajta, hogy nem hiszem, hogy megengedhetem magamnak... közben azért utánaérdeklődtem Lolánál, hogy mennyiért vette a cipőt (1500.-!!!!!!) és Nellinél, hogy mennyiért hímezne nekem rá valami gyönyörűt, és ő pedig azt mondta nagyon szívesen megcsinálja nekem ingyen :$ szóval most nagyon rá vagyok kattanva a témára, ugyanis cipőre mindenképp szükségem lenne, na de hogy teljesen egyedi cipőm legyen ennyi pénzért?! :D
teljesen be vagyok zsongva! :D
a másik mosolyfakasztó pedig az volt, hogy egyik ismerősöm (Reni) kézműves ékszerkészítő oldalán megtaláltam egy nyakláncot, aminek üvegmedálja van, és benne az én általam nagyra becsült nyuszi amint a piros lufin lóg, hihetetlen, biztos hogy miattam csinálta a láncot, legalább fél évig az kép volt a profilképem facebookon!!! :D viszont, sose költöttem még 1200 forintot egy ékszerre, szóval most ez nem aktuális főleg. majd talán esetleg júniusban megjutalmazom magam vele a szakvizsgámra... :)

Boldog szülinapot József Attila!

Igaz-e, hogy érezlek most is,
amikor messzire vagy tőlem?
Mért hagytál el, hogyha kívánsz,
ha bennem lehetsz csak ünneplőben.
Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól?
Mért fáradnak el a rohanók?
Mért rág szú-módra szét a tenger
karcsú, viharra teremtett hajót? ……
Tudom, hogy jössz majd.
Úgy esel belém, mint szép, szikrázó
mennykő a tóba!
De megégetnők-e a világot,
vonagló lángokként összefonódva?
S pocsolyákba árkolt bús arcomba
bírnál-e nézni, ha én is belelátnék …….
Ó, asszonyom, te balga, te bolond,
játszót-játszó, ostoba semmi játék!

XXI. századi szerelmes vers

Neked, aki haragszol néha rám,

Neked, aki mellettem vagy, bár

Néha minden porcikád utál, 

Az arcodon látszik, hangod mutál...

Neked, akitől annyi jót kapok,

Neked próbálok, és ha tudok, adok.

Néha csak kinevetsz, látom,

Arcod mosolyát mégsem bánom...

Neked ajánlom minden szavam,

Neked, akit jobban védek, mint magam.

Néha elfelejtjük, mit jelent ez,

A lerágott csont, a régi lemez...

Neked van a legkedvesebb hangod,

Neked van a legsármosabb arcod.

Néha nem tudok betelni vele,

A vége mindig az, mint az eleje...

Neked mondok el magamról mindent,

Neked élek, Neked fáradok, hiszen

Néha a kerekek leállnak, tudod,

A lélek topog, míg testemben futok...

Neked köszönök minden órát,

Neked írhatom minden ódám.

Néha nem hallod, de lehet jobb,

Fülednek szavaim néha csak kosz...

Neked kérek bocsánatot százszor,

Neked, mert megbántalak párszor.

Néha nehéz megtalálni a szót,

A szót ami nem takar, csak jót...

Neked nyüstöllek, nem ellened,

Neked bántalak, bár nem kellene.

Néha mégis, és nagyon utálom,

A tükörképem ilyenkor nem állom...

Neked van igazad, mindig csak

Neked! Tudom, sose egyszerű velem.

Néha túllövök a kitűzött célon,

A veszekedés nem éri a cécót.

Neked kell hinnem, inkább mint bennem,

Neked, aki ismeri a lelkem.

Néha úgy érzem bántasz nagyon,

A szívem ilyenkor kinn hasad a napon...

Neked pedig borzasztóan fáj,

Neked, ki sosem bánt, bár

Néha a szavaid szétszakítanak,

A lélek manói egymás közt irtanak...

Neked mondom csak suttogva, halkan,

Neked lihegem édesen nyakba.

Néha elfelejtem, hogyan is kell ejteni,

A szót, mint nem szabad feledni...

Neked köszönöm, hogy sírni hagysz,

Neked van vállad, mi nekem vigasz,

Néha csak ez kell, hogy mellettem legyél,

Az érintésed kell, mint falatka kenyér...

Neked bocsájtok meg mindent, tudod,

Neked óhajtok, kérek, és konok

Néha a válasz rá, unom,

A legfontosabb MI vagyunk, tudom...

Neked próbálom megnyitni lelkem,

Neked, aki nem akart, de kellett.

Néha csak szeretlek, máskor meg imádlak,

A bíró már rég ránk rótta a vádat...

Neked ajánlom ezeket a sorokat,

Neked, aki mindig jogosan noszogat.

Néha elfelejtem, a szívem miért dobban,

A lényeg, hogy mindig, és egyre jobban!

Szeretlek. mérhetetlen nagy szeretetet és szerelmet érzek, ami 120%-on ég. Tudom, hogy utálod, ha a blogon írok neked, ahelyett, hogy mondanám, és tudom, hogy 120% sem létezik.

De azt is tudom, hogy mindennél jobban szeretsz engem, és ez a világ legfantasztikusabb, legmegnyugtatóbb és legcsodálatosabb érzése.

A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.

Köszönöm a figyelmet. jövőhéten másfél évesek leszünk, ami azt jelenti, hogy már fél éve lakunk együtt. <3

hová forduljon az ember?

alulfizetett, kéthelyen alkalmazott munkaerő vagyok.
mennyivel mókásabb lenne, ha ez fordítva lenne.
elégedetlen vagyok, mert úgy érzem hogy havi 15-25 ezer forintért dolgozom annyit, amennyit más legalább 3-4szer ennyiért szokott. de egyszerűen ezen nem lehet változtatni.
így marad a dühöngés a belvárosi jáccótér felett öt emelettel.
ha egyedül lennék, nem lenne ezzel baj, de így olyanokat is megbántok, akiket nagyon nem szeretnék...

jövőhéten is 5 napot dolgozom majd, ebből hármat ingyen (kötelező szakmai gyakorlat), a másik kettőn pedig összesen 5.500.- forint lesz a keresetem... és mindez 27 óra munkát jelent...

és most következzék az egyik kedvenc, József Attilától, amit nem engedtek elszavalni nekem mert úgy gondolták, 13 évesen nem érthetem, mit jelent. ezúton üzenem, hogy akkor is értettem...

(HOVÁ FORDULJON AZ EMBER...)

Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.
Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én.
Eszét külön, szivét külön szárnyalja be az egyröptü szó.
Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi
kopasz ág zörgő tetején - -
néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó.
Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül
egy öregre figyel
ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong
hűvös szelét már én is érzem s megrendülök.
El innen, el -
Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel -
nekünk vaskörmével kivül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond.

az idei év verse

álljon itt Sáfrány Norbi verse, ami nagyon mélyen telibetalált nálam. aljas vagy, Norbi :D

Gyermek 

hogy senki nem fogja a gyermeki kézt zavaró
senki nem látja, hogy nincs rajta takaró?
hogy beázott cipőben lépdel a latyakban,
ki látja ily gyermeki alakban?

hogy senki nem látja, hogy nagy rá a ruha!,
hogy éhes – e nem kérdik soha,
nem tűnt fel, hogy nem csillog a szeme?
ki kérdi meg gyermeki – e élete?

a még meleg minikötete itt olvasható: http://www.scribd.com/doc/53551390/vesszofutas-2010

az előző bejegyzéshez pedig annyit fűznék, így pár órával később, hogy szerencsére a rosszkedv hamarabb eltűnik, mint a jó :)