gátak

Homály fedi az éjsötét leplét

Jövőt vajúdik a pillanat,

Kiforrott macskakövek mentén

Lassan lépked a pirkadat.

Ez a sokból csak egy, ez a második első

Ez javul, ha csökken, ez emelkedik,

Ha minden csak elfogy, a semmi megnő,

Az ész pókert blöfföl, a szív terít.

Istent játszik a monoton égbolt,

Mára már semmi, az bizony rég volt.

Lassult, halkult, kihűl a lázas,

Bolondnak indult, sosem volt százas.

______________________________________________

(hogyan szedjük össze minél több klisét egy versbe c. rovatunkat látták)

a szar mondatokért nem vállalok felelősséget, mindegyik rossz sort Dzsásztin írta. akik ismernek, játszhatnak olyat, hogy megpróbálják kitalálni, melyik sorokat írtam én. szerintem egyszerű. annyit segítek, hogy 6 sor az enyém, 6 az övé (de nem egy ide, egy oda).

_______________________________________________

Tegnap egyébként átjött a Szöszi, és a fél napot eltöltöttük a nagy semmivel, aztán találkoztam Dzsásztinnal akivel kiültünk a kopaszi gátra, végre értelmes szakmai párbeszédet tudtunk folytatni, örülök, hogy Galambon kívül van még egy ember, akivel lehet ilyesmiről beszélni, mert Galambbal évente 2x van időnk összefutni. 

aztán este jött Cézi, és végre elvertem Trackmania-ban, de annyira, hogy győztestáncot jártam, bár a koreográfia még kicsit kiforratlan. :)