Szeged, és a többiek

csütörtökön délben találkoztam Dzsásztinnal, kiültünk az esőben egy fedett teraszra fröccsözni. előtte direkt megvettem már a vonatjegyem, és a nap ötletének bizonyult, mert nem sokkal vonatindulás előtt értem ki az állomásra, pedig Dzsásztin kocsival elvitt. és még Balcival is össze kellett futnom a vonat előtt, de megoldottam mindent időben. a vonaton egész szórakoztató volt, megnéztem az utolsó amerikai pite végét, meg egy fél részt a sorozatomból, aztán inkább zenét hallgattam, meg írtam egy borzasztóan rossz verset az elmúlt hónapok lelkiállapotáról és embereiről, barátairól.

természetesen mikor Szegeden leszálltam a vonatról, fenn hagytam az esernyőm, már meg sem lepődtem rajta úgy igazából. ezt az esernyőt mindig mindenhol elhagyom, pont mint az eddigieket, a különbség csak annyi, hogy ezért általában visszamegyek időben.

siettem át a városon, de így is elég korán hívott már Timcsi, hogy a TIK előtt áll, és csak rám vár. végül még egy negyed órát várt, aztán összeszedtük egymást. villamossal átmentünk hozzá, lepakoltam, összeismerkedtünk. nagyon kedves volt, hogy így ismeretlenül befogadott éjszakára, de hát na, mind a ketten baromi jófejek vagyunk :D én legalábbis nem csalódtam, de szerintem ő sem :P szegény nagyon keveset aludt, így korán kidőltünk, mondjuk az utazás miatt én sem voltam túl fitt. csak fetrengtünk és beszélgettünk, nagyjából az este már csak ebből állt.

péntek reggel korán keltünk, Timcsi 8ra ment dolgozni a TIKbe, nekem 10től volt órám. addig intéztem a dolgokat Balcinak a HSZIben, reggeliztem, Timcsit szórakoztattam, ilyesmik.
természetesen a legelső órámra rossz helyre ültem be, így a német tolmácsok között találtam magam, de kivételesen nem az én hibám volt, hanem Timi nem tudja, melyik a jobb, illetve bal keze :D

mikor már megtaláltam a sajátjaim, minden oké volt. azt hittem, én vagyok a legfiatalabb, de másnapra kiderült, hogy van egy lány aki csak 20 éves, rajtunk kívül mindenki 30+, ahogy néztem. 3 gyerekes családanyák, satöbbi. összesen, amikor a legtöbb volt a létszám, akkor voltunk 9en, de ebben bennevoltak a részképzésesek is.
volt egy Régi magyar irodalom előadásunk (história és fabula), egy tündérbogyó bácsival, nagyon szimpatikus. aztán vagy 5 órán keresztül hallgattam alkalmazott nyelvészeti kutatásokat, nagyon profi lettem a különféle afáziákból (agyat ért sérülés következtében elszenvedett beszédhibák és társaik....) borzasztóan lehangoló téma volt, bár tény, hogy érdekelt. az ebédszünetünk elmaradt, cserébe hamarabb végeztünk.

Rohantam is a Tündérkonyhához, mert ott találkoztunk Imolával és Pistivel <3 . Találtam egy új útvonalat (ami hosszabbnak bizonyult, mint az eredeti amit ismertem :D) de végül is odaértem, bár kicsit bonyolultabban mint kellett volna :D Imola és Pisti még mindig ugyanolyan tündérbogyó, mint mindig, nagyon szeretem őket és nagyon jó volt végre látni őket, hiszen az esküvőjükön találkoztunk, és az is pont egy éve volt már. a Tündérkonyhán jól megebédeltünk, mert ők sem ettek, elbeszélgettünk ott vagy két órát, aztán átvittük Újszegedre a kocsihoz a táskáim, a hídon az negyed óra séta. sétáltunk a városban este, a Tisza parton, fotóztunk soksok új Lizás képet (kösziiii Imola!!! :))))) aztán még megvendégelt minket Pisti egy jegeskávéra. végül a sétálóutcán már eléggé fáztunk, így elindultunk haza, hozzájuk Mezőkovácsházára.
Pisti nagyon óvatosan vezetett, egész nyugodt voltam útközben, ami azért nagy szó, főleg mert a semmi közepén autóztunk két órát a töksötétben.

A lakás pontosan olyan cuki, mint gondoltam :)))) kaptam tündérbogyós kockásfülü nyuszis bögrét, nem is tudom minek örültem utoljára ennyire :))))))) az egész estét átbeszélgettük, de tényleg, mire már eszünkbe jutott, mennyi az idő, addigra már nem volt semmi értelme aludni, mert már lassan kelni kellett. a hajnali cseverészésbe végül Pisti és én is beszundítottunk egy nagyon rövid időre, addig Imola csinált nekünk kávét, így 5 után már majdnem fitten és üdén pakoltam össze a táskám az induláshoz :) Kocsival még átvittek Mezőhegyesre, mert busz csak onnan megy Szegedre, és sokkal olcsóbb és kényelmesebb is volt azzal mennem, mintha vonatoznék kovácsházáról. Csak azt sajnáltam, hogy még ezzel is plusz nehézséget okozok nekik, hogy hajnalban még kocsikázni kell velem.

A Tisza volán kényelmes volt, 2 óra alatt be is értem Szegedre, csak sajnos aludni nem nagyon tudtam rajta. leszálltam a Mars téren, majd rájöttem, hogy én még sosem voltam ott, szóval ki kell találni, hogy jutok el gyalog az egyetemre. egy 20-25 perc volt, és gyakorlatilag tökéletes irányba mentem, elég büszke voltam magamra, de pont nem volt már időm reggelit venni. volt vagy 5 órám megint a nővel aki most nem az afáziákról meg az Alzheimer-kórról beszélt, hanem arról, hogy az ember milyen agyi folyamatokkal tanul meg beszélni és milyen fázisokban, ez is izgi volt és kicsit kedvesebb téma mint a korábbiak. közben sikerült reggelire magamhoz vennem egy twix-et, meg egy autómatás kávét :D nem estem túlzásokba...
befejezésképp még az egy nappal korábbi bácsival is volt 1 óránk, ami Tinódi Sebestyén névre hallgat. tényleg nagyon szimpi a bácsi, borzasztóan intelligens, így méginkább szégyelltem magam, hogy másodpercenként elaludtam az orra előtt, és csak 6an voltunk a teremben. írtóciki. aztán az óra vége felé sikerült kipeckelnem a szemem, egész belendültem, meg is dicsért hogy milyen jó meglátásaim vannak.

szó szerint rohantam a vonathoz, folyt rólam a víz, mert szövetkabát volt rajtam, kezemben táska, sporttáska, nagy esernyő, cigi, telefon mert közben Mucival egyezkedtem, hogy igyekszem a vonathoz. végül lekéstem, 1 órával később ment a következő, de addigra legalább odaért két pesti szaktársam is akik nem akartak futni velem (vajon miért? gyanús hogy nem érem el...) de így nem utaztam egyedül. ami csak azért volt rossz, mert már nagyon vágytam arra a két óra alvásra, ami így elmaradt.

Muci hívott mikor Pest határán voltam, hogy kicsit késik, így hazajöttem lepakolni a táskákat, átöltözni, meg ettem volna valamit ha lett volna :D így persze én késtem negyed órát, de a Deákon összefutottunk, volt bor, lett fröccs, és jól elbeszélgettünk vagy 4 órát úgy, hogy észre sem vettük. a végén mondjuk már nagyon álmosak voltunk (ő is olyan sokat aludt, mint én), így éjfél után nemsokkal elindultunk haza.

innentől számítva én nagyjából 14 órát aludtam, volna, ha nem keltenek fel a telefonommal. brrr.

minden esetre, Szeged és a többiek is imádnivalóak <3