Igazság szerint, én már nagyon sok búcsút megéltem 21 év alatt, és kicsit unom már lelkileg. elég nyomasztó. megszűnt a SZEG (2006), megszűnt az osztályom (2009) megszűnt a MIOK (2010), eközben elbúcsúztattuk Lacit a GYIÖKtől, és Lacival elindult a folyamat ami miatt búcsúztattuk még Mónit, másikLacit, Attilát, Ritát, Cézét, Erikát, tavaly ősszel búcsúztattuk az irodistákat a múzeumban, majd tavasszal Robilacit is, nyár elején nekem is el kellett onnan jönnöm. az étteremben az első napomon búcsúztattuk az egyetlen normális főnököt, majd 1 hónap után deportáltam egy másik étterembe, ami jó volt, de 1 hét múlva kiderült, hogy bezár, szóval utoljára 1 hónapja voltam nagy munkatársi búcsú összejövetelen, és őszintén szólva, nem hiányzott ez az egész.
Nyilván 2.5 év után hazajárok, mikor a millenáris parkba megyek (nem véletlenül nincs soha nevén nevezve a múzeum, ezzel is kicsit óvva a blogot, de ha a fentiről nem is, a lenti képről annak is világos lesz akinek eddig még nem esett le), szóval hazajárok, de szerintem nagyon rég mentem be ilyen idegesen, torokszorítva, görcsölve. mindig szomorú, ha egy fejezet lezárul, ha emberektől, helyektől, munkahelyektől kell búcsúzni. az egész napot belengte a nagy családi légkör, amiben utolérhetetlen lesz ez a hely. mindenki, aki ott dolgozott és dolgozik tudja, hogy soha az életben nem fog még egy ilyen jó munkahelyet találni, mint ez.
sajnos elég későn értem csak be, de még megtudtam nézni a legutolsó közös előadást, ami az előadóteremben majdnem egy órás volt, majd az épület előtt ráhúztunk még fél órát minimum. jó volt együtt látni ennyi demót, és exdemót. találkoztam olyanokkal, akiket két éve nem láttam, sőt sok olyan exdemó jött, akik már jóval azelőtt mentek el, minthogy én odakerültem. de még ennyi idő után is fontos volt nekik, hogy jelen legyenek. szép. <3
zárás után utoljára felvehettem a narancssárga pólóm, és nekiálltunk szétbontani a kiállítást. 3000 négyzetméter, nem egyszerű. a fiúk bontották a tesla transzformátort, a lányok csavaroztak, plakátokat meg fali cuccokat szereltek le, mindenki tett-vett. megettünk vagy 20 pizzát, aztán folytattuk is a munkát. amikor valaki elfáradt, az elindult sörözni a Shakesbe, mert volt pár régi, aki rögtön oda ment zárás után. nagyjából 2 óra pakolászás, koszolódás után én is ittam egy sört. a Shakes teraszán a mellette lévő hely teraszával együtt fértünk csak el, minimum 9 asztal volt összetolva (eddig bírtam számolni... :D) és 32en ültük körül mikor megszámoltuk, és még akkor is volt aki a szétbontáson dolgozott, és volt jópár ember aki addigra már hazament (holnap reggel 7től folytatják a bontást.) Lipi szülinapját is megünnepeltük, az egész utca lakossága örülhetett a dalunknak.
jó volt. de jó darabig nem szeretnék búcsúzkodni már sehonnan.
ja, és persze, a lényeg! Október végén, november elején újranyitás! mindenki ott lesz :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése