szerda, március 11

Csak Mi

Van, aki szerint a 'Mi' kifejezés önmagában is az egyén megszűnését jelenti. Szerintem én ugyanúgy lehetek ÉN, hogy közben Balázzsal Mi vagyunk :)
Balázs az első akit a blogomon az igazi nevén hívok, nem sokáig tartott a Létrás dolog. Vagyis, amíg össze nem jöttünk :)

Sokat gondolkoztam rajta, hogyan lehetne röviden összefoglalni, hogy mi a szerelem.. Nem tudom, hogy mással is előfordult-e már ilyen, mert baráti beszámolókból nincs tapasztalatom, könyvben is csak egyszer olvastam, de nekem ez az az érzés, amikor CSAK MI vagyunk. Mármint, az egész világon, és nincs senki és semmi más :) Remélem sokak tapasztalták már ezt.

Néha nagyon rám tud telepedni ez az érzés, hogy csak akkor jó minden, ha egymást öleljük... :)

...

ééés, most eszembe jutott egy mondat, egy idézet a Lovagregény c. filmből. 20 percig próbáltam kigooglezni, és végül a saját előző blogomon találtam csak meg 2008ból. :)


a gondolata is fáj annak, hogy 1 hónapja nem láttam
az új hold is felkelt, de ön sehol
napkelték, napnyugták meleg fényében az ön arcát kutatom
a szívem apró darabokra hullt, hogy darabkái a tű fokán is könnyedén átférnek
hiányzik, mint nap a bimbózó virágnak, a fagyos tél markában
szépségének fénye nem ragyoghat be, s így szívem keménnyé dermed a hideg tél hideg sötétjében
a remény szerelmünk éltetője, a remény ad erőt, hogy a nappalokat és az éjszakákat elviseljem
reménykedve várom a napot mikor ismét angyali szemébe nézhetek
a szívem az öné, örökkön örökké imádni fogom magát...


Ha kérhetnék bármit, azt kívánnám, állítsa meg a Holdat.. állítsa meg a Holdat, hogy ez az éjszaka örökké tartson...

kedd, március 10

5 év után

Múltkor azon gondolkoztam, hogy vajon reális átlagban mennyi idő után és milyen mértékben felejti el egyik ember a másikat? Nem a hiányra gondolok, hanem mikor már teljesen érdektelen is a másik.
Ez a Kölyök/E.T ujjú kapcsán jutott eszembe, akivel az elmúlt 5 évben kb 3x beszéltünk, kb 2x futottunk össze és akkor is véletlen. Most meg elhívott a baráti szülinapi bulijába. Oké, még vagy 50 embert, plusz búcsúbuli is mert külföldre költözik. De akkor is. Meghívott, gondolt rám. Jó érzés, mert én is kedvesen gondolok rá, már ha eszembejut. Én nem hívnám meg az én búcsúszülinapi bulimra, de tudom, hogy mindig így fogunk egymásra gondolni. Aztán egyszer már biztos nem gondolunk soha többet a másikra.

Ma pedig rámírt facebookon egy olyan srác, akit ismerek úgy 14 éve, 6 éve jártunk is, majd elég viharosan szakítottunk. Utána egy darabig nem beszéltünk, majd hirtelen elkezdtünk facebookon beszélgetni, majd egyszercsak teljesen eltűnt. Kb 5 éve. Azóta nem válaszolt, az ismerősei közül is törölt (30 közös ismerősünket nem).
És ma rámírt, 5 év után, hogy töröljem le az előző blogom 3 bejegyzéséből a nevét mert 3 helyen a teljes nevén szerepel és kihozza a google (az első 3 találatban, haha :D). A posztok hol kortárs költővé emelik, hol a nyálas szerelmes, hol a bunkótajparaszt szintjén. 3 bejegyzés, és tök igaz mindhárom 2009-ből :D érdemben nem beszéltünk 6 éve, de elvileg nagyon bírt, most meg lerendezte egy pipával a checklist-en. Tényleg le kellett volna cserélnem a nevét ahelyett, hogy kijavítottam A.R-re.

(a kép "eredeti méret". nem tudom, kinek mekkora a monitor/kijelző, de a telefonom tényleg ekkora :D mint egy tégla. de tényleg, akkora mint az arcom :D)

Ápdét:
A fenn említett fiatalemberrel folytatott beszélgetést feljebb görgettem egy centivel, és igazából úgy lett vége a beszélgetésnek 2011. január 29-én, hogy sörözni mentünk volna aznap este, úgy volt írok ha végeztem a munkában, de sokáig dolgoztam, ő megírta hogy legalább mondjam le, mire én írtam hogy most végeztem és nem mondtam le semmit, 9 nyugati??? 
Erre már nem válaszolt. Szóval 4 év. Tökmindegy. Annyit mondhatott volna, hogy bazdmeg, vagy valami.


vasárnap, március 1

babyboom

Leszögezném: NEM. :D
Most épp Ildi állt be a babaváró sorba :))))))) és biztos szuper szülők lesznek Zsoltival, nagyon örülök nekik, mert az esküvőjük óta lebegett a dolog a levegőben :)

Ezzel biztos nem vagyok egyedül, legalábbis remélem, de mostanság már néha elkap az érzés, hogy jó lenne egy baba :) persze ott még nem tartok, hogy mostazonnal, de már legalább eljutottam odáig, hogy egyszer, valamikor, nemsokára (5 éven belül) de jó lenne, ha Balázs és az én DNS kavalkádom tipegne körbe minket :)

Ehhez már nem is kell olyan borzasztó sok minden (dehogynem):
eljegyzés (a 2 nemhivatalos lánykérés után)
házasság (a 2 nemhivatalos esküvő után)
diploma (((( Ó remélem azért nem ebben a sorrendben!!!!! ))))
kicsivel nagyobb anyagi javak (igazából sose lesz elég)
és Balázs, aki remélhetőleg szintén ezt szeretné ^_^

Imádom, hogy Balázs öltönyben dolgozik, mert tuti mindenki bukik az 'egyenruhás' pasikra, na hát én nagyon :D szerencsére heti több alkalommal van lehetőségem jól végigmérni, amikor készülődik, és már nem egyszer szórakoztattam magam azzal, hogy az esküvői indulót dúdolgattam, tááá tátárááá tááá tátáárááá :D mit tegyek, az öltönyös pasimról az esküvőnk ugrik be.. :D neki még ezt nem mertem megmondani :D

Persze hozzátartozik a történethez, hogy nincs szükségem, késztetésem arra, hogy siessünk a dolgokkal. Ha 10 év múlva vesz el, akkor is én leszek a legboldogabb a világon :) csak néha nagyon megérinti a lelkem a kis talpak, mancsok... :)