szombat, április 30

vallomás

a biciklizés terén számomra a fő cél:

túlélni.

köszönöm.

chill out

a mai crititcal mass helyett úgy döntöttünk, inkább csak ketten cangázunk a világban Cézivel, így most itthon punnyadozok még, ő meg hazament a másik bringáért Aquincumra, oda elémegyek, aztán kitekerünk a margitszigetre piknikezni :)))))))

imádok vele bármit csinálni, és ez annyira jó!

nézzétek, ennyire:

(first born unicorn, hard core soft porn? ajajj)

városi canga

én lakótelepi kisgyerek biciklis vagyok kéremszépen.

ezért gyakorlatilag minden helyzetben elgondolkodom, most hogyan tovább, és mit szabad ilyenkor, tehát van még mit gyakorolnom ami a fővárosi biciklizést, és magát a kreszt illeti. persze a kresztáblákkal tisztában vagyok, ez is valami. :D

bizonytalanságom ellenére még mindig a tavasz egyik legnagyobb öröme a tekerés, pedig ma sem mentem sokat. átkerekeztem az irodába, ami tőlünk gyalog is csak negyed óra, húsz perc, de mivel az úton mentem, ezért elég izgis váltás volt :D aztán onnan haza, másfele, mert az Aldinál találkoztunk Cézével, és amíg ő vásárolt, én még lementem a rakpartra (van bicikliút, jajjj hállelúja!) elmentem már majdnem a Jászaiig, aztán néztem, hogy oké, de annyit tudok, hogy bicikliúton nem szabad visszafordulni, de hát valahogy mégis illene... persze megoldottam (rámentem a járdára, és úgy fordultam, hogy már a várt menetirányba álljak, és csak akkor mentem vissza a bicikliútra, mikor egyik irányba sem jött cangás, mert azért így elég életveszélyes.. ...főleg, mert fák vannak végig az út mentén, tehát esélytelen, hogy lássanak, és én sem sokat láttam...) de, mindenesetre, visszafordultam, aztán Cézével hazajöttünk :)))

holnap meg critical mass, alig várom! :))))))))) (és most 2 kerületen át fogok egyedül, remélem egész szabályosan közlekedni!!!)

egyébként, mostmár értem a biciklisek háborgását, hogy ami van, az kevés, és rossz is többnyire, értsük ezt a biciklisútakra, vagy a jogszabályokra. erre nagyon jó példa, a rakparti bicikliút (ami egyébként nem vezet sehova, egyszer csak vége, és kész)... szóval, ha nem fordulhatok meg bicikliúton (ezt értem, mert veszélyes) viszont ha van bicikliút nem mehetek az úttesten, sem a járdán, akkor hogy a fenébe jutok haza? O___O
el kellett volna kerekeznem istentudja meddig, ahol elfogy a bicikliút, és akkor még kicsit tovább, rákanyarodok az úttestre, és visszafele visszamegyek a bicikliútra?

péntek, április 29

a kis hang

A Kis Hang azt mondta, pattanjak cangára, és tekerjek ki Újpestre Sztihez, hogy beszélhessünk.

aztán előjött az Ész, aki azt mondta, nem szabad, nem csinálhatom ugyanazt, mint eddig. nehéz, de megpróbálok a seggemen maradni.

az Ész mindig célravezetőbb, mint A Kis Hang...

tavaszvan!

tegnap itt volt Szandi meg Cucu, pókereztünk picit, meg dumáltunk egy jót, aztán mikor éjjel mentek haza (Cucuhoz, aki az utcánk végén lakik) elkísértem őket cangával, és hazafele meg száguldoztam ^____^
Cézé már áthozta az egyik bicót otthonról, a szombati Critical Mass miatt, ma áthoz mégegyet :)))) alig várom már, tegnap is olyan jó volt!!! ma is akarok, az irodába tuti tekerve megyek! :))))

az új, amire rákattantunk Cézével pedig a trackmania. (trackmania.com, ingyér letölthető) autós játék, de a pályák olyanok, mint a Hot wheels (autós pályaépítő gyerek-társasjáték! :D) szóval, most ezt nyomjuk állandóan, és hihetetlen jó! online szervereken is lehet játszani, világrekordot dönteni, bár nekem abban a módban leginkább az a cél, hogy megtaláljam, merre kell menni, és előbb utóbb beérjek... :D

elvétve

néha átértékelődnek a dolgok, aztán vissza, aztán megint át, megint vissza, de ami szomorú, hogy csak miattam. és mikor ezt beláttam, rájöttem, hogy akkor semmi értelme visszaértékelődni. (...)

egy olyan ember, akiért az életemet adnám már elég rég óta nem mutat felém semmi érdeklődést, de mindig mentegetem -mert szeretem-, hogy ő ilyen, önző, tudja magáról, nem változtat rajta, tehát, _ő ilyen_.
de rájöttem, hogy semmi értelme. mert mentegethetem őt úszógumival, mentőcsónakkal, bármivel, ha utána, mikor behúzom a csónakba, ő egy laza mozdulattal berúg engem a tengerbe. (...)

nem értem, miért nem érti, mi bánt engem. az bánt, hogy életem legnehezebb szakaszában vagyok, amit el is mondtam neki pár hónapja, és azóta gyakorlatilag egyetlen egyszer sem keresett, hogy mi újság, hogy vagyok. az én olvasatomban a barát az, akire támaszkodhatok. ha tudom, hogy neki baja van, akkor igyekszem segíteni rajta, ha tudok. (...)

mindezt megspékelte azzal, hogy mikor lebasztam, mert tényleg nagyon szarul vagyok miatta, felháborodott, és gúnyosan, hogy eleget tegyen a sérelmeimnek, megkérdezte, hogy vagyok.

ezzel tökéletesen bemutatta azt, hogy egyáltalán nem érdeklem. (...)


átértékeltem a baráti kapcsolataimat. eddig két embert hittem, tartottam igazi barátomnak. sosem hasonlítgattam őket egymáshoz, eddig. a két ember közül az egyik ilyen (lásd felül), a másik meg olyan, hogy pár hónapja zokogva felhívtam, azonnal átjött, és azóta is (és előtte is) mellettem áll. gyakran keres, én is őt, gyakran találkozunk, bár ő non-stop dolgozik, a szabadidejében mellékállásban van, de szakít rám időt. én dolgozom, tanulok, apuval vagyok, Cézével vagyok, az irodában besegítek, a barátaim (!) után koslatok, az egyikkel tudunk is találkozni. mert mindenkinek arra van ideje, amire szeretné.

feladtam a koslatást, bár nagyon fáj, mert szeretem őt........

csütörtök, április 28

húsvét

na, nem tudtam blogolni napokig, mert nem töltött  be a bejegyzésszerkesztő.. most meg már annyi minden lenne....
söröztünk Vilcsivel meg Mónival, voltak itt Cézé barátai (erről már írtam), dolgoztam szombaton, este meg átjött a Cucu inni, megtanítottam pókerezni, vasárnap találkoztam Mussal aztán mentem haza apuékhoz. otthon most tök jó volt, apuval kockultunk sokat, segítettem neki ezt-azt, és az új szokás szerint megint bátyámmal aludtam/bátyámnál aludtam el. mióta elköltöztem otthonról, nem aludtam a saját ágyamban, és valamiért nem is szeretnék O_o... nem tudom miért...
hétfőn még ügyködtem otthon aztán fél1re átmentem Cézéékhez (ő már szombat reggel óta otthon volt) meghúsvétoltunk, telezabáltuk magunkat, valljuk be :) a tesói meg apukája még mindig nagyon édesek voltak velem, úgy örülök :))))
nagyon hamar eltelt a szünet, hétfőn délután hazaértünk, kedden nem csináltunk semmit gyakorlatilag, csak kaját, de azt sokat, rántott karfiolt, párizsit, gombát, sültkrumplit, szerdán meg már sulim volt. tudtam volna még pihenni bőőven, de a vártnál sokkal jobb volt a szünet :)))))


ma meg annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam felkelni az ágyból, és dühít, hogy hajnal 6 előtt már mennek a betontörő gépek a ház előtt (3. hete csinálnak egy 20 méteres szakaszt!!!!!) így visszaaludtam, és majd kényelmesen bemegyek a délutáni óráimra 14.20tól :)

most 10 óra, és a gépek nem zajongnak.... csak hajnalban szokás?

szombat, április 23

az idei év verse

álljon itt Sáfrány Norbi verse, ami nagyon mélyen telibetalált nálam. aljas vagy, Norbi :D


Gyermek 

hogy senki nem fogja a gyermeki kézt zavaró
senki nem látja, hogy nincs rajta takaró?
hogy beázott cipőben lépdel a latyakban,
ki látja ily gyermeki alakban?

hogy senki nem látja, hogy nagy rá a ruha!,
hogy éhes – e nem kérdik soha,
nem tűnt fel, hogy nem csillog a szeme?
ki kérdi meg gyermeki – e élete?

a még meleg minikötete itt olvasható: http://www.scribd.com/doc/53551390/vesszofutas-2010

az előző bejegyzéshez pedig annyit fűznék, így pár órával később, hogy szerencsére a rosszkedv hamarabb eltűnik, mint a jó :)

péntek, április 22

big girls dont cry (?)

egybefolynak a napok, remeg minden mozdulatom, néha igazán belefáradok az életbe pszichésen.

nyomaszt, ha nem lehet sírni, mert a másik azt hiszi, miatta van, és ha nem is, bűntudatot ébreszt benne hogy nem tud segíteni, esetleg úgy érezheti, ő nem elég.

közben meg csak arról van szó, hogy néha már annyira szét vagyok esve fejben, hogy az egyetlen, amit tenni tudok, az az, hogy kibőgöm magam alaposan.

Hónapok óta sajnos elég nagy káosz van, hullámvölgy ez az egész, és sajnos hetente jut egy völgy.. vagy túl hamar fogy el a kapacitásom, vagy túlontúl nagy a káosz.
de iszonyatosan hálás lehetek, és vagyok is, hogy Cézé mellettem áll akkor is, ha minden elveszni látszik...

Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam...



nagyon szép Hello akusztik cover. én is pont ezeket változtattam volna az eredetihez képest.

csütörtök, április 21

egy sör nem sör

aktívak voltunk ma. meg csinosak, mert tavasz van még mindig <3. :)))))
Cézével túráztunk egyet, ami már nagyon ránkfért, persze kozmopolita lévén, csak a városban mászkáltunk. elmentünk az apeh-ba intézkedni, aztán kesze-kuszán jöttünk hazafele, de még bementünk a Lehel csarnokba, vettünk paprikáskrumplinakvalót :)))))
aztán már délre itthon voltunk, Cézé elaludt, én pókereztem, punnyadtam, és mire le akartam volna feküdni aludni picit, rájöttem (Cézi ráébresztett..) hogy mindjárt indulnom kell.
így kapkodtam, rohantam, negyed óra késéssel indultam majd a metrótól hazasétáltam mert itthon hagytam a cigim... így csúnán késtem...
a szokásos, heti Deák téri sörözést ejtettük meg most Mónival és Vilcsivel (szaktársak<3) és nem meglepő módon nagyon jó volt, de Móni világvégi lakhelye miatt nem maradtunk sokáig, fél 11re már biztos itthon voltam.
közben volt itt Máté, meg Cézé 3 régijóbarátja, akik németben laknak. mókás volt, hogy mindenki úgy köszönt nekem, hogy tudod, mi már találkoztunk. persze, hogy tudom, emlékszem én mindenkire, csak ők nem feltételezhetik, ami érthető, mert a Pető Gabit először és utoljára akkor láttam, amikor Cézével pár napja voltunk még csak együtt (cirka 16 hónappal ezelőtt :P) szóval, mókás volt, de persze én képben voltam :)
még velük ittunk egy sört, meg némi jägert aztán hazamentek mert ők is világvégiek, én meg most lefekszem jól aludni.

rám fér. és holnap reggel fél9kor találkozom Szandival a Deákon hogy kölcsönadjam neki a diákim. (persze ez nem igaz, mert ilyet nem csinálunk!. ........... :D)

szerda, április 20

figyelj, játszunk szerelmest

szeretem a tavaszt. nagyon.
és pont ezt az időt. amikor még nem izzadsz halálra, viszont nem kell cipelni a kabátot magad után délután. satöbbi.
és ilyen időben tudok a legcsinosabb lenni, ami külön öröm, főképp nekem, mert mosolygok magamra a tükörben :)...

ilyenkor jó suli után kiülni a patakpartra (Vilcsivel) meguzsonnázni, majd elfogyasztani 1-1 már eléggé meleg sört, aztán hazajönni az álmos szerelemhez, pókerezni a neten, tunyulni, örülni, hogy szabad a délután, megverni Cézét Cardcassone-ban, ilyenkor még a meccs is jó este, ... ilyenkor jó.

álmatlan



még szerencse, hogy Kacsa már évek óta ismer, így könnyen bevezetett a köztudatba egy olyan kifejezést, amit először jóval a főiskola előtt használt velem kapcsolatban.
nem nagyon szoktam késni suliból, de még oda se érek, már hívnak, hogy "már megint elbasztad az időt?"

és mindig igazuk van. :D

kedd, április 19

jégvirágok az ablakon...

furcsa dolog az, mikor elhiszed, hogy minden oké, és csak akkor döbbensz rá, mekkora szarban is vagy, mikor a barátaid felajánlják, hogy ha bármi van, szólj és segítenek.

szomorú. 

te vagy a sóhaj a paplanon

délelőtti chill-out van, annak ellenére hogy korán keltünk a Juci szerelő miatt (UPC) és én korábban is felkeltem éjjel arra, hogy Cézé teljes erejéből bordán térdelt. áucs.

lehet Péterfy Borit hallgatni Lovasival. mertjó.

egyébként valami más, felsőbb erő hatására ma végre jól vagyok (és pont.)
van ilyen, mikor mindenben megtalálod a jót.
tegnap majdnem 1 órát vártam éjjel Ritára a deákon, és éjfélre értem haza, DE megvan az RTL által lepecsételt gyakorlati hely nyilatkozatom. 
ma rendezvényszervezés zéhá, DE úgy gondolom hogy okos vagyok és van logikám meg józaneszem, hogy megírjam különösebb stressz nélkül is. 

nap süt, kék az ég, zöld a pááázsit...

hétfő, április 18

a legrosszabb időszak

van, aki szerint a szorgalmi időszak halálos, mert hosszú, unalmas, fárasztó.
van, aki szerint a vizsgaidőszak halálos, mert folyamatos megfeszített tanulás napról napra.

én a legjobban a szorgalmi időszak utolsó 2 hetét utálom. egyrészt, mert sorra zéházunk, úgy, hogy még nem gondoltunk bele hogy eltelt a félév, és gyakorlatilag egyik nap este jön rá mindenki, hogy másnap bizony zárthelyi... másrészt pedig ilyenkor állunk neki parázni a vizsgákon, a jegyzetek hiányán, miegymás.

a névnélküli nyuszkó rendezvényszervezésen


a miegymás jelenleg a nyári szakmai gyakorlat szervezése, ami kész káoszt jelent mindenkinek.

a mindenki persze most nem fontos, de ami engem illet, nekem is kijár a dolgokból.
múlt hét pénteken volt a gyakorlati hely leadásának határideje, most ott tartok, hogy lehet ma éjjel átvehetem végre a papírt, amit majd holnap ha lesz időm beviszek a suliba.

de nyugtat a tudat, hogy jó helyen fogok egész nyáron ingyen dolgozni.

ez is csak egy nap, nem a világvége

van, amikor akármit csinálhatsz, sosem érzed magadat elégnek.

de egyszer csak elmúlik, és smink nélkül is szépnek érzed magad, és kócosan is szexinek.

a Muszu nyuszi pedig meghalt :((((
Apukám eltemette az ablakom alá, a bambuszok mellé :(

édes tehénfejűm <3

vasárnap, április 17

az otthon ott van, hova hazamész

lassan 9 hónapja totális kétéltűként létezem, ami néha zavarbaejtő, néha fárasztó, de mindenképp nyüzsgős.
ugye, kezdődött a kollégiummal, ahonnan hetente hazamentem Veresre, majd az összeköltözés - ami külön vicces volt, mert 1 hónapon át még mindenhol voltak fontos dolgaim, Veresen, a koliban, és már itt is - és azóta próbálok azért havonta 1x hazautazni, de sokszor közbeszól a munka. és ha haza is megyek, akkor csak néhány órára, maximum egy éjszakára maradok.
szóval, nem egyszerű megoldani. a család otthon van, én a szerelemmel itthon vagyok, Cézé családja megint máshol, a barátaim szerteszét költöznek, a kolisokkal is már elég jó viszonyt ápoltunk, mikor kiköltöztem.
egyrészről jó, mert mondhatom, hogy lassan már mindenhova hazajárok, másrészről kellemetlen, mert még nem tudom azt mondani, hogy hazamegyek Veresre a családomhoz, hanem csak hazamegyek.
és mikor apu kérdezi, meddig maradok, mindig azt mondom, hogy este megyek is már haza Cézéhez....

mindenhol jó, de legjobb itthon. otthon. itthon.... őőőő....

mindennapi kenyerünk

lassan 5. hónapja, hogy Cézével együtt élünk. furcsa, mert repül az idő, egyáltalán nem tűnik ennyinek.
meglepő volt rádöbbennem, de amit a közös létben a leginkább imádok, az a táplálkozás.
vásárolni is imádok nekünk, főzni közösen, vagy csak azt enni amit Cézé főz (húúú, iszonyatosan szexi mikor főz!) és igazán imádok főzni magunkra.

bár, hozzáteszem, nem szoktam úgy komolyabban főzni, mióta itt lakunk csak pár ilyen alkalom volt. (ha nem számítjuk a sültkrumplit, rántottát, mirelit sütnivalót :D)
otthon se főztem túl gyakran, és akkor többnyire csak magamnak.

ezekkel együtt nagyon nagyon szeretek főzni. főzni ránk. azt enni, amit mi csináltunk, vagy amit én csináltam és nem magamnak, kettőnknek, és sietni a főzéssel hogy mire Cézé hazaér, kész legyen, ésatöbbi.

ez az egész abból fakad, hogy egyenesen imádok enni :) és ez is csak érzelmileg dob a dolgokon :P

szombat, április 16

jáccónap

(szerencsére) a mai jáccónap rövidebb volt, mint a múltheti, déltől este 9ig játszottunk (csak).
persze a játékot élvezzük, csak mind logikai, stratégiai - tehát használni kell az agyat - és fizikailag is megterhelő az én fantasztikus térdemmel egész nap a földön ülni.

Beavattak Cézét és engem a Battlestar Galactic-ba, ami olyan, mint a star trek, társasjátékban (persze sorozat alapján készült ez is) és először rettegtem tőle, mert a Kizökkent időn (Philip K. Dick), a Végtelen történeten (Michael Ende) és a Truman-show-n kívül semmi sem érdekel, ami sci-fi. (előbbi két nagyszerű könyv, utóbbi pedig Jim Carrey legjobb filmje, amit a Kizökkent idő alapján készítettek - állítólag. szerintem meg semmi köze hozzá.)
Battlestar Galactica - sörrel, sajtostallérral

A másik, amivel már játszottunk az Arkham Horror névre hallgat, szörnyeket kapkodós legyőzős atom hájpolós játék, most új kiegészítővel próbálkoztunk. Ezt annyira nem szeretem, mert képtelen vagyok követni a fonalat, és a 3. és a 4. óra között mindig rádöbbenek, hogy azt se tudom, hol a karakterem, és mi történik most, pláne azt nem, miért. De van abban is sikerélmény, abszolút élvezhető, csak jobban tetszik a BG. Cézének a BG alig jött be, de így legalább örülnek Gyuriék, mert mindkettőt van kivel játszani :)

Arkham Horror - szőnyegelfoglalós játék... (a kép múlthétről)

közvéleménykutatás

lehet véleményt hozzáfűzni, de igazából annyi lenne a kérdésem, hogy jó-e vagy sem, a mostani blogdesign?

aktív kikapcsolódás

ki volt az az idióta, aki először titulálta jó dolognak ezt a kifejezést, majd véste bele a köztudatba is, nagybetűvel, 4HB-s cerkával, hogy aktívan pihenni 1) lehet, 2) érdemes???
küldenék neki egy kis ciánt.

a probléma nem is a kifejezéssel van, lehet én értelmezem rosszul.

alapból heti 3 nap sulim van, heti 1-2x bemegyek az irodába segíteni, havonta 3 napot dolgozom nagyjából, Cézével is együtt töltünk aktívan fél napot per hét. ez nagyon kevésnek tűnik így leírva, de miközben élem az életem egyre csak úgy tűnik, hogy meghalni sincs időm. Szandival havonta 1x tudunk találkozni pár órára, és mindig nekem kell lemondani ha egyáltalán tudunk időpontot egyeztetni. Sztit nem láttam december óta. Meg azért néha örülnék, ha magammal is tudnék foglalkozni picit. 

kikapcsolódás kellene, de egyik sem jó.
passzív, magam elé bámulós, tévét nézős, gondolkodós kikapcsolódásra van lehetőségem hetente egyszer, de attól szomorú leszek, zaklatott, depresszív és antiszociális (akkor is, ha ez a kikapcsolódás csak negyed órás..)
aktív kikapcsolódásból van bőven. gyakorlatilag mindent ide sorolok, ami nem iskola, hogy azért meglegyen a látszat. de így az elmúlt pár hónap azt mutatja, hogy az egyik aktív elfoglaltságból rohanok a másikba, majd tovább. és így éjjel-nappal fáradt vagyok és lehajszolt. a hajamat nem vasaltam ki hetek óta, csoda hogy még (néha) fésülködöm :D

szóval szeretném, ha egy nap 48 órás lenne, amiből tízet alvással tölthetnék, tízet Cézével, a többit meg aktív kikapcsolódással

megyek, lefekszem, mert hajnal 2 lesz mindjárt, és 9 óra múlva ideérnek Veráék társasjátékozni.
(és mielőtt bárki azt hinné, ez nagyon pihentető dolog: múlt héten délelőtt 11től este 11ig játszottunk, egy ebédszünetet kivéve folyamatosan, földön ülve, görnyedezve. és ráadásul agyjáték...)

az első

ünnepélyesen felavatom az első bejegyzésem.
szalag elvágva, trombitások elkergetve, jó szórakozást mindenkinek.

(és hogy a bennem rejlő óvodásnak is teret engedjek kicsit, elvégre, ez dühöngő: HURRÁÁÁÁ VÉGRE VAN CIMKEFELHŐŐŐŐŐM!!! ... gyakorlatilag ez az egyetlen hiteles oka annak, hogy új blogot nyitottam.)