lassan 9 hónapja totális kétéltűként létezem, ami néha zavarbaejtő, néha fárasztó, de mindenképp nyüzsgős.
ugye, kezdődött a kollégiummal, ahonnan hetente hazamentem Veresre, majd az összeköltözés - ami külön vicces volt, mert 1 hónapon át még mindenhol voltak fontos dolgaim, Veresen, a koliban, és már itt is - és azóta próbálok azért havonta 1x hazautazni, de sokszor közbeszól a munka. és ha haza is megyek, akkor csak néhány órára, maximum egy éjszakára maradok.
szóval, nem egyszerű megoldani. a család otthon van, én a szerelemmel itthon vagyok, Cézé családja megint máshol, a barátaim szerteszét költöznek, a kolisokkal is már elég jó viszonyt ápoltunk, mikor kiköltöztem.
egyrészről jó, mert mondhatom, hogy lassan már mindenhova hazajárok, másrészről kellemetlen, mert még nem tudom azt mondani, hogy hazamegyek Veresre a családomhoz, hanem csak hazamegyek.
és mikor apu kérdezi, meddig maradok, mindig azt mondom, hogy este megyek is már haza Cézéhez....
mindenhol jó, de legjobb itthon. otthon. itthon.... őőőő....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése