mennyivel mókásabb lenne, ha ez fordítva lenne.
elégedetlen vagyok, mert úgy érzem hogy havi 15-25 ezer forintért dolgozom annyit, amennyit más legalább 3-4szer ennyiért szokott. de egyszerűen ezen nem lehet változtatni.
így marad a dühöngés a belvárosi jáccótér felett öt emelettel.
ha egyedül lennék, nem lenne ezzel baj, de így olyanokat is megbántok, akiket nagyon nem szeretnék...
jövőhéten is 5 napot dolgozom majd, ebből hármat ingyen (kötelező szakmai gyakorlat), a másik kettőn pedig összesen 5.500.- forint lesz a keresetem... és mindez 27 óra munkát jelent...
és most következzék az egyik kedvenc, József Attilától, amit nem engedtek elszavalni nekem mert úgy gondolták, 13 évesen nem érthetem, mit jelent. ezúton üzenem, hogy akkor is értettem...
(HOVÁ FORDULJON AZ EMBER...)
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
Hová forduljon az ember - ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.
Tudja mindazt, mit én tudok, de nem onnan tudja, ahonnan én.
Eszét külön, szivét külön szárnyalja be az egyröptü szó.
Madarat lát? - pihe suhan s a csontváz ott áll messzi
kopasz ág zörgő tetején - -
néki a fogalmak hideg vasak, miket csak messziről szemlélni jó.
Nézd! szólnék, de mit is mondjak? Meghallgat, de legbelül
egy öregre figyel
ki szomorúan mosolyogva őszi esőben lebontott hajjal bolyong
hűvös szelét már én is érzem s megrendülök.
El innen, el -
Ellenség ő, ellenségünk páralepte szemeivel -
nekünk vaskörmével kivül, a hideg kályhán csörömpöl, guggol a gond.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése