ennek a posztnak nagyon egyszerű oka van:
akartam egy olyan posztot, ami "Cézé", csak, hogy bejelölhessem a poszt alatt, hogy "szeretem", hogy aztán jót mulassak magamon, magammal, hogy én milyen kurvajófejvagyok.
...néha csodákat tesz az emberrel 8 óra megfeszített munka néhány-ezer gyerekkel körülvéve...
néha tényleg, de ez most nem az a nap.
Az összes kölyök büdös volt. Nagyon. pedig náthás vagyok, de így is éreztem, egész nap...
És az összes kölyök fennakadt a monociklin, 2 óra alatt gyakorlatilag 100 gyereket kellett a 110 kilós tőkesúllyal együtt a saját súlyával megspékelve visszahúznom és megmentenem. Hős vagyok. Nagyon fáradt hős. Kettőt látok mindenből, abból is, amiből több van, legszívesebben letusolnék és lefeküdnék aludni (este 7 múlt 20 perccel) sőt, legeslegszivesebben le se zuhanyoznék csak lefeküdnék aludni. Sőt, így az ágyon ülve alszom el 5 percen belül, ha tovább folytatom az önsajnálatot, ami nem vezet sehova, mert előbb vagy utóbb úgy is az lesz a vége, hogy megvacsorázom, és már bevett szokásként leülök éjfélig dolgozni.
De a lelki békém miatt most nagyon fontos nekem az, hogy azt írjam ide a végére:
Cézé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése