erre a posztra ( http://jaccoter.blogspot.com/2011/06/ez-ilyen-ez-nem-beszel.html ) visszatérve gondoltam befrissítem az eseményeket, mert az aznapi tombolásom alanya visszaírt a levélre, és örült nekem, és kedves volt, és leveleztünk fél napot, és érdeklődött, és nyitott is volt mindemellett, szóval jól esett a lelkemnek.
Ráadásul, felelevenített olyan régi emlékeket, amiket csak mi értünk, és ezek szerint neki is megmaradtak, és ez nagyon jól esik. nice day.
De, persze a társalgás nem ért el addig a szintig, hogy húú nem találkoztunk másfél éve, fussunk össze ha már 20 percre lakunk egymástól, de van, amikor azzal is be kell érnünk, ami épp jutott.
És hogy így estére Varró Danit idézzem (mert imádok Varró Danit idézni, annál csak József Attilát idézem szívesebben) szóval, az ember arról ír, mi nincs neki. Azt adja el, amit kölcsönkapott..
ééés hogy tartsam magam a szokásos (bár bizonyára idegesítő) csapongó formámhoz, meg kell említenem, hogy ma a metrón 20 percen át vigyorgott rám egy lány, aki pont úgy nézett ki, mint Gombóca, de kizártam a lehetőségét, hogy ő lenne az. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése