 |
| Smiley - Elég hozzá, hogy elhiggyék, hogy jól vagy |
Bocsi, megint megadtam az alaphangulatot. :)...
A hét munkásan zajlott, jobban mint eddig megszokott volt, szóval a panaszkodás is növekedett. Tegnap már ott tartottam, hogy hazaértem 7re, és lefeküdtem aludni este 11ig, hogy majd akkor csinálom a melómat. 11kor Cézé nem engedett felkelni gyakorlatilag, így aludtam tovább, és csak 10 után keltem. Picikét kimerült vagyok mostanában...
És ami miatt tulajdonképp írok, az az, hogy mindennél boldogabb lennék most, ha magamhoz szoríthatnám Anyukám, és a fahangommal, részéről már megszokottan üvöltve énekelném neki (ahogy a szülinapján szoktam éjfélkol a Boldogszülinapot):
"Már majdnem nagy vagyok, de nem bírom, el kell válni,
én most felakasztom magam, de semmi baj, lári-fári"
(Három kismalac)
És ő borzasztóan röhögne a szörnyű hangomon, ahogy mindig szokott, és én megfogadnám neki, mint mindig, hogy ha ilyen gonosz, akkor soha többet nem éneklek. Biztos azt is megjegyezné, hogy mekkora idióta vagyok, és én hajtogatnám, hogy de hát így szeret, ő pedig megölelne, hogy így-így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése