Neked, aki haragszol néha rám,
Neked, aki mellettem vagy, bár
Néha minden porcikád utál,
Az arcodon látszik, hangod mutál...
Neked, akitől annyi jót kapok,
Neked próbálok, és ha tudok, adok.
Néha csak kinevetsz, látom,
Arcod mosolyát mégsem bánom...
Neked ajánlom minden szavam,
Neked, akit jobban védek, mint magam.
Néha elfelejtjük, mit jelent ez,
A lerágott csont, a régi lemez...
Neked van a legkedvesebb hangod,
Neked van a legsármosabb arcod.
Néha nem tudok betelni vele,
A vége mindig az, mint az eleje...
Neked mondok el magamról mindent,
Neked élek, Neked fáradok, hiszen
Néha a kerekek leállnak, tudod,
A lélek topog, míg testemben futok...
Neked köszönök minden órát,
Neked írhatom minden ódám.
Néha nem hallod, de lehet jobb,
Fülednek szavaim néha csak kosz...
Neked kérek bocsánatot százszor,
Neked, mert megbántalak párszor.
Néha nehéz megtalálni a szót,
A szót ami nem takar, csak jót...
Neked nyüstöllek, nem ellened,
Neked bántalak, bár nem kellene.
Néha mégis, és nagyon utálom,
A tükörképem ilyenkor nem állom...
Neked van igazad, mindig csak
Neked! Tudom, sose egyszerű velem.
Néha túllövök a kitűzött célon,
A veszekedés nem éri a cécót.
Neked kell hinnem, inkább mint bennem,
Neked, aki ismeri a lelkem.
Néha úgy érzem bántasz nagyon,
A szívem ilyenkor kinn hasad a napon...
Neked pedig borzasztóan fáj,
Neked, ki sosem bánt, bár
Néha a szavaid szétszakítanak,
A lélek manói egymás közt irtanak...
Neked mondom csak suttogva, halkan,
Neked lihegem édesen nyakba.
Néha elfelejtem, hogyan is kell ejteni,
A szót, mint nem szabad feledni...
Neked köszönöm, hogy sírni hagysz,
Neked van vállad, mi nekem vigasz,
Néha csak ez kell, hogy mellettem legyél,
Az érintésed kell, mint falatka kenyér...
Neked bocsájtok meg mindent, tudod,
Neked óhajtok, kérek, és konok
Néha a válasz rá, unom,
A legfontosabb MI vagyunk, tudom...
Neked próbálom megnyitni lelkem,
Neked, aki nem akart, de kellett.
Néha csak szeretlek, máskor meg imádlak,
A bíró már rég ránk rótta a vádat...
Neked ajánlom ezeket a sorokat,
Neked, aki mindig jogosan noszogat.
Néha elfelejtem, a szívem miért dobban,
A lényeg, hogy mindig, és egyre jobban!
Szeretlek. mérhetetlen nagy szeretetet és szerelmet érzek, ami 120%-on ég. Tudom, hogy utálod, ha a blogon írok neked, ahelyett, hogy mondanám, és tudom, hogy 120% sem létezik.
De azt is tudom, hogy mindennél jobban szeretsz engem, és ez a világ legfantasztikusabb, legmegnyugtatóbb és legcsodálatosabb érzése.
 |
| A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik. |
Köszönöm a figyelmet. jövőhéten másfél évesek leszünk, ami azt jelenti, hogy már fél éve lakunk együtt. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése