jáccótéri krízishelyzet

ugye, a virtuálison kívül, van nekünk itt 5 emelettel lejjebb, igazi, hamisíthatatlan, tavaly felújított belvárosi jáccóterünk is.
amit néha a hátam mögé kívánok. a tavasz első napsugaraival megjelent rajta ugyanis a TÖMEG, így, nagybetűvel. kislány sikít magában, kislány a tesójának, anyu a tesónak, apu a kislánynak, és gyakran anyu apunak és vica versa. szóval üvölt itt mindenki non-stop, bár hivatalosan este 8kor bezárják a jáccót (sajnos soha...)

egy lazulós, pihenős meleg nyári délután nem tudok pihizni, mert ha nyitva az ablak, akkor egyszerre 20 gyerek (és szülő!) üvöltözését hallom, ha zárva az ablak, úgy folyik rólam a víz, hogy akkor meg az hátráltat...

azt hittem, csak engem zavar itt a két tömbház között meghúzódó jáccótérzaj, de már a lakóközösség több (és valószínűleg idősebb) tagjait is kiakasztja. ki is akasztottak (:D) egy levelet az ajtóra, hogy közgyűlés, szavazás, gyertek, mert a kisgyerekek kis műanyag motorja kattog a friss betonon, este meg a tinik isznak és mobiloznak (sic!)   - ez utóbbiból egyébként én nem hallok soha semmit -
szóval, meg szeretnék szüntetni a jáccót, és első pillanatban örömködve olvastam, még az alternatívák is fel vannak sorolva, 5-6 utcán belül van legalább 3 másik jáccó ahol lehetne sikítozni és nincs tömbházak közvetlen fogásában így a visszhang sem lehet olyan brutális.

aztán belemerültem, és elszomorodtam. na nem azért, mert akkor mostantól csendes környék lenne a miénk, hanem azért, mert ahol én 6 éves koromig laktam, ott 4 emeletes lakóházak fogságában rejtőzött a mi kis saját játszóterünk, mindenki ismert mindenkit, anyunak csak bekiabáltál az ablakon, hogy csináljon ebédet, és anyu is kényelmesen figyelhetett rád anélkül, hogy a kutyaszarban kéne térdepelnie. meg ott mindenki figyelt mindenkire, és ha baj történt, mindig közel volt a segítség.
biztos mi is zavartuk akkor az ottlakókat, még estére sem zárták a játszót (akkoriban még nem volt szokás kerítéssel elkeríteni...) így biztos éjjel a fiatalok ott mulattak (ezt tanúsíthatom, utoljára 2 éve ültünk egy 8 fős társasággal azon a játszón, ahol felnőttem tulajdonképp) szóval biztos zavartuk ott is a lakókat, de az a miénk volt, nem kellett utcákat gyalogolnunk, bár ott megtehettük volna, egy csendes kis lakótelep volt az, ez meg már tényleg tömb és irodaházakból összetákolt betondzsungel, sok autóval és kevés zölddel...

ha mondjuk lenne egy 9 éves kisfiam, aki a három utcával arrébb lévő általánosba jár, már délutánonként egyedül sétál haza, én nyugodt szívvel engedném le egyedül (értsd nélkülem) a ház előtti játszóra. viszont ha 6-7 utcát kellene csatangolnia egy hintáért, már nem szívesen engedném el egyedül, sőt, kizártnak tartom... :/

szóval, sajnálnám, ha ezeknek a csapnivaló, hangoskodó, esetenként iskolából lógó, szedett-vetett kölyköknek távolabb kellene menni egy kis homokozóért, hintáért, vagy csak hogy együtt legyenek délutánonként a padon ülve (itt a környéken a pad is kincs már!).

viszont a jáccótér adottságai valóban borzasztóak. ahhoz képest, mennyi gyerek igényelné és veszi is igénybe, iszonyatosan pici, 1 méterre a tömbház falától kezdődik, valóban visszhangos, satöbbi...