én mindig is imádtam megosztani a számomra fontos emberekkel a fontos dolgaimat, ha éreztem, hogy nekik is számít a dolog, számítok.
tegnap úgy néz ki, munkát kaptam, életem első, régóta várt, teljes állását sikerült megcsípnem.
és amikor letettem a telefont, az első az volt (mint ilyenkor mindig) hogy éreztem, hogy el szeretném újságolni valakinek, hogy közösen örüljön velem, aztán rájöttem, hogy nincs kinek.
Cézét felhívtam, ő azért picit örült velem, meg órákkal később elmeséltem apunak is, aki szintén örült, de azért nem olyan érzés, mint...
nembaj, majd rendbejön ez is.
2 megjegyzés:
<3 mit fogsz dolgozni?
egy elegáns étteremben leszek felszolgáló, nem nagy cucc, meg nem épp szakmámba vágó, de van.
Megjegyzés küldése