Tegnap rádöbbentem, hogy aki az elmúlt hónapokban az egyik legközelebbi ember volt az életemben, és bármikor számíthattam rá, ... hát, hogy is mondjam, kicsit hátba támadott.
Lényegtelen maga a történet, nagyvonalakban annyi, hogy problémája volt velem a munkahelyen, de nem nekem mondta, hanem az összes főnökünknek, és ezt nem igazán tudom mire vélni, hogy miért csinálta.
Vagyunk (voltunk?) olyan közel egymáshoz, hogy bármikor kisírhattam magam neki, bármikor gondolkozás nélkül viccesnek ítélt helyzetekbe hoztuk egymást (például csapkodni a másik fejét egy gumilabdával, hosszú hosszú perceken keresztül...) szóval nem csak egy szimpla munkatárs (volt?), ennek ellenére nem volt képes szólni, hogy ha valamit rosszul csinálok.
Na mindegy, én ezt magamban lerendeztem. Csak sajnálom, na.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése