mondják, hogy az ember velejéből fakadóan nem monogám beállítottságú.
a hagyományos értelembe vett monogámia valóban nem kikényszeríthető, amikor megbeszélitek, hogy te csak vele, ő csak veled, de egy túlidealizált világban (mint amilyen az enyém) ennek magától kellene jönnie, kényszerítés és kényszerérzet nélkül. mondjuk, biztos azzal van összefüggésben a dolog, hogy a mai ember mindig többet akar mindenből, meg birtokolni, leláncolni és ilyesmik... az emberek borzasztó nagy százaléka képtelen beérni azzal, amije, akije van, még akkor is, ha 100 százalékig boldog.
most nagyon ráállt az agyam azokra a nézetekre, amiket 16 évesen gondoltam. a vezérfonala a mibenlétemnek az volt akkoriban, hogy "semmit se muszáj" és csak vártam, hogy ennek ellenére megtegyék az emberek körülöttem azokat a dolgokat amiket szeretnék.
igazából, akkor se jött be, de még mindig nagyon optimistán tudom szemlélni a dolgot. le kéne erről szokni.
tény, hogy nem sült el jól ez a szemlélet, de mikor ráálltam arra, hogy mindig megmondjam, mit szeretnék, hogyan szeretném, miért szeretném... ... ... hát, legyen elég annyi, hogy úgy sem értem el a célom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése