mikor azt hiszed, hogy ha valamiről nem veszel tudomást akkor az nem is visel meg.
aztán két hónappal a szülinapod után eszedbe jut, hogy a családodból senki sem köszöntött fel, és átsírsz egy hosszúhétvégét.
ez a hétvége több sebből is vérzik. még azt is emésztenem kell, hogy a számomra legfontosabb ember a fejemhez vágta, hogy "kurva ügyesen baszom el az idejét" és hogy egyébként sem érdeklik a problémáim.
keresek egy csendes sarkot, és sírok tovább, tulajdonképp csak ezt szerettem volna kinyöszörögni magamból.
(és ez most nem igaz, abbahagytam a sírást mert a szombati 2 vizsgámra kell készülnöm.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése