a kialvatlansággal kevert másnap azért gyönyörű, mert egész nap nem tudsz enni, majd estére hirtelen megkívánod a tükörtojást sültkrumplival, a májkrémet ropival, a csalamádét tejföllel, a tejfölt tejföllel, a tejfölt a tükörtojással... - egy szó mint száz, ilyenkor bármit elém lehet tenni. Nem tudok sokat enni, viszont az ég világon mindent kívánok, most szívesen ennék töltött káposztát lekvároskenyérrel is akár.
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése