még mindig ez jár a fejemben...
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése