előbb a zene, aztán a szöveg, aztán a duma.
Én annyira bírlak,
de nagyon jól tudom,
hogy most 'szeretlek'-et illett volna mondanom,
mert félreértesz,
és félreértelek,
pedig én annyira bírlak, hogy azt el sem hiszed,
néha még én is elgondolkodom,
vajon hogy lehet az, hogy veled ennyire jól bírom?
bár meg kell hagyni,
sokszor túlzottam izgulok,
mert annyira félek, hogy mindent elbaszok.
rémeket látok, s ez ugyanúgy zavar
engem is mint téged,
és folyton kiabálok,
fáraszt és unom.
én nem vagyok ördög,
csak az akarnék lenni, de nem sikerül,
és nem leszek más,
csak utánozós majom.
na tessék és már megint csak magamról beszélek,
pedig te is érdekelsz.
jajj nem te is, csak te,
hogy nehogy félreérts.
de mit mondjak rólad, ami új neked?
csak azt tudom, hogy én
annyira bírlak,
annyira bírlak,
annyira bírlak,
hogy azt el-sem-hiszed,
el sem hiszed...
de nagyon jól tudom,
hogy most 'szeretlek'-et illett volna mondanom,
mert félreértesz,
és félreértelek,
pedig én annyira bírlak, hogy azt el sem hiszed,
néha még én is elgondolkodom,
vajon hogy lehet az, hogy veled ennyire jól bírom?
bár meg kell hagyni,
sokszor túlzottam izgulok,
mert annyira félek, hogy mindent elbaszok.
rémeket látok, s ez ugyanúgy zavar
engem is mint téged,
és folyton kiabálok,
fáraszt és unom.
én nem vagyok ördög,
csak az akarnék lenni, de nem sikerül,
és nem leszek más,
csak utánozós majom.
na tessék és már megint csak magamról beszélek,
pedig te is érdekelsz.
jajj nem te is, csak te,
hogy nehogy félreérts.
de mit mondjak rólad, ami új neked?
csak azt tudom, hogy én
annyira bírlak,
annyira bírlak,
annyira bírlak,
hogy azt el-sem-hiszed,
el sem hiszed...
Szóval. Azt hittem, mennyi mondanivalóm lesz a témát illetőleg... körülbelül 1 hete csak a fenti szám szövege jár az agyamban. És rá kellett jönnöm, hogy jobban elmond mindent, mint én.
Én csak azt mondom, imádlak. Te nem mondasz semmit. - épp csak azt nem mondod, köszönöm. Vagyis, még azt se :D
Nem is kell. Igazából önfegyelmet kell tanulnom, és nem kimondani minden egyes érzésem azonnal. Pedig ez sem azonnal volt :)
Attól féltem, azért kukulsz meg ilyenkor, mert nincs helyénvaló válaszod. A helyénvaló ezesetben egy "én is imádlak" lenne. Vagy mert megijesztelek. Magammal, a közelségemmel és nyíltságommal. De már inkább úgy hiszem, hogy nem ilyen egyszerű téged megijeszteni... csupán a megfelelő szavakat keresed... és a megfelelő, úgy érzem, a szeretlek lenne.
Magunkat ismerve, amennyire azt tudtuk tagadni, hogy egyáltalán bármi közünk van egymáshoz, azzal az erővel évekig várhatunk az első szeretlekre.
Múlt héten mikor többen együtt iszogattunk, egy félmondattal arcon rúgtál mindenkit, mert úgy kezdted, hogy akkor szerettél belém... (mikor véresre rúgtam véletlen a lábszárad) és egy kedves jóbarátom le is csapott mint keselyű a dögre, mindenki más lefagyott, és hirtelen hárman három irányba tereltük a beszélgetést.
Már bánom, hogy én is olyan nyuszi vagyok, hogy nem fitogtattam a kérdést, ennyi idő után meg már nem illik :) de azért nem felejtem el :P de amíg te ezt ismét szóba nem hozod, addig egész biztos, hogy imádni is csak titokban foglak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése