szombat, augusztus 4

Félelem és reszketés a jáccótéren

Nem mondom, hogy nagy rutinom van szakításokból. Vagy szakítás utáni újrakezdésből.
Az elmúlt 8 évben kijutott belőle 2. Illetve három, de ebből kettő azonos emberrel, váltott irányból :D
Amit mindig elfelejtek, és mindig újratanulok ilyenkor: Isten óvja a Férfit, aki közeledni mer hozzám.
Méginkább óvja, ha kissé közel is engedem magamhoz.

Nem szándékos. Nem direkt... de néha az elmúlt 10 év hisztériáját tudat alatt verem le egyetlen egy, új emberen.

Mennyi időnek kell eltelni két ember közt az életedben...? Relatív. Amennyi jól esik. Ha már jól esik valaki közeledése, akkor nem sietted el. Ha már nem a hátad közepére kívánod, és nem ütnéd le a vadidegent aki egy buliban megfogja a vállad (!) akkor jó úton jársz.
Ezen az úton nem sokszor, de párszor végigmentem már. Megtanultam, hogy egy kapcsolatot lehet gyászolni már akkor is, ha még benne vagy. (nem egészséges persze, rég abba kellett volna inkább hagyni). Megtanultam felismerni a saját jelzéseimet... hogy agresszív idegesség veszi úrrá magát rajtam ha egy idegen közeledni próbál. Hogy félek, nehogy elhívjon valaki valahova - mert nem akarom megbántani az elutasításommal. Hogy egyáltalán, tudom előre, hogy elutasítanám.

Aztán telik az idő, az élet rendje, mégtöbb bullshit stb.stb. :D

Van, aki hosszabb, van aki rövidebb ideig van egyedül. A hangsúly azon van, hogy mindkét időtáv borzasztóan relatív - neked kell eldönteni, hogy ideje van-e valakinek, vagy még nincs.

A Létrással lassan 2,5 hónapja szakítottunk, és a napokban telt el az 1 hónap, hogy már nem lakom nála. Mondanám, hogy döntse el mindenki maga, hogy most ez sok idő, vagy kevés, de leszarom, szóval nem kell eldöntenie másnak, az egyetlen ami fontos, hogy nekem jó.

Tudom, hogy már képes vagyok közel engedni magamhoz másokat. De isten óvja őket a hozzáállásomtól, amit az előző kapcsolataim generálnak bennem. Amúgy, ez itt marad a világhálón örökre... szóval ezúton is elnézést a többesszámért - egyetlen embert próbálok és akarok közel engedni magamhoz, és csak remélem, hogy nem menekül el. :)

Nincsenek megjegyzések: