Házinyúl

Házinyúlra nem lövünk, ugye?

Egyszer már történt hasonló velem. Akkor a pletyka megelőzte a valóságot: Egy főképp egyetemista diákmelósokból álló munkahelyen nagyjából mindenki mindenkivel kavar. Tisztelet a kivételnek. Én ezt nagyjából 2 évig szkeptikusan néztem (foglalt is voltam, meg hát, házinyúlra nem lövünk, még akkor se, ha diáknyúl). Aztán egyszer csak nekem szegezték a kérdést, hogy tényleg együtt vagyunk a Kócossal?
(kis kitekintés, 201X*-at írunk, és a nyár jó részét nyekeregtem végig itt a blogomban is Kócos miatt.)
Mikor megkérdezték, hogy tényleg járunk-e, még csak azt se tudtam, hogy létezik. Ő se tudta rólam. Aztán egy céges bulin végre megismerkedtünk. Aztán egyre többet ismerkedtünk, aztán én azt hittem, ez lehet valami több, és hiába éreztem ezt róla is (mármint hogy így érez) foggal körömmel kapaszkodott a függetlenségéhez, én meg pofára estem úgy, hogy elég mélyen sikerült belezúgnom.
De addigra én már nem dolgoztam ott. Ezúton is üdv, és kapd be.
*ciki, de visszakeresés nélkül most már fogalmam sincs, hogy mikor volt ez az apró de jelentőségteljes kaland Kócossal. Létrás előtt, és Cézé után, ez biztos, de éjjel én most évszámra biztos nem fogom megmondani. De ahogy az ábra mutatja, akartam :D
Kócossal sose dolgoztunk együtt már onnantól, hogy a kettőnk hülyesége elromlott.

Mióta komolyabb munkahelyem van (5+ éve) és egyre komolyabb beosztásom (másoktól tudom :D néha rám kell szólni, hogy szép lassan fontos ember lettem), azóta ahányszor szóba került, tiltakoztam a házinyulak befogása ellen. Létrás miatt nem voltam érdekelt, de elveim azért vannak. Végtelenül veszélyes terepnek tartom, ha kollégával kezd valaki, minél közelebbi kolléga, annál veszélyesebb, ha pedig felettes-beosztott viszony van köztetek, az maga az öngyilkosság. Valaki valahogy nagyon rosszul fog járni ebben a történetben.

És hogy mi a téma aktualitása? Üdvözölhetünk egy új címkét a blogon: Házinyúl. :) Nyilván innentől elég egyértelmű, hogy házinyúlra nem lövünk ugyan, de nehéz elállni a találatok elől... levadásztuk egymást. (a korábbi róla szóló posztokhoz is felvittem a címkét)
Mivel vélhetőleg erről konkrétan sose fogok részletesebben írni, most leírok minden felmerült és felmerülő kérdést, meg magamnak is mementónak, hiszen úgy is én vagyok saját magam legrégebbi és legtartósabb olvasója.
- Először is leszögezném, hogy mielőtt Létrással szakítottunk, a Házinyúllal (a jövőben jó eséllyel Hny) nem volt köztünk semmi. Még csak nem is ismertük egymást, a nevét tudtam azért, mert együtt jártunk céges fociedzésre, de ennyi.
- Miután Létrással szakítottunk, akkor se hirtelenjében keveredtünk össze. Udvariasan és idegesítően távolról kerülgetett, már többen megjegyezték, hogy legyeskedik körülöttem, sokat beszélgettünk, de sose hívott el egy randira. Az udvarias és távoli kerülgetés lényege az volt, hogy igyekezett felmérni, mikor mennyire vagyok már túl Létráson. Aztán gondolom megunta, hogy nem tudja felmérni, és megkérdezte.
- Nagyon, nagyon, nagyon, nagyon távoli kolléga, gyakorlatilag nem együtt, csak egy cégnél dolgozunk. Közös ügyünk, munkák és projektünk nem volt és nagyon nagy valószínűséggel nem is lesz sose.
- Nem siettük el a dolgokat, én jó ideig magamnak se ismertem be, hogy együtt vagyunk, nem hogy neki, vagy másoknak.
- Komolyan gondoljuk, nem néhány vidám éjszaka miatt zavartuk össze a világunkat.
- Mivel a város nagyon kicsi, és bárhol bárki megláthat minket (és eddig csak két esetről tudunk biztosan...) ezért megelőztük a pletykákat és én is szóltam a főnökömnek, ő is szólt a főnökének, és senkinek semmi problémája vele, örülnek nekünk.

A gonosz kis tényeket árnyalják a helyi és emberi tényezők. Az, hogy igazából egy helyen dolgozunk, de simán megesik, hogy nem találkozunk. Vagy pont hogy a folyosón szembe sétálunk egymással... Az első végtelenül zavarbaejtő volt :) De talán az rosszabb, ha nem is látom :)
Az emberi tényező meg nyilván a pletyka faktor... Timcsit már faggatta (egyébként vezető beosztású.......) ezzel a dumával, hogy "Mit lehet tudni Judit magánéletéről???" (Timcsi nem hiába a barátom, annyit válaszolt, hogy azt, hogy magán <3) a Házinyulat is megkörnyékezték furcsa kérdésekkel. De azt hiszem akkor szabadult el a pokol, mikor az utolsó munkanapomon (most szabin vagyok) kimentünk fagyizni többen, és kézenfogva sétáltunk a Házinyúllal, mikor is 3 kolléga nézett végig rajtunk. Talán a három legpletykásabb, egyik se kedvel engem, és még szerencse, hogy három külön osztályon dolgoznak. Tíz perc múlva már a cég jó része hallhatta a történteket :P
Ilyenkor azért jó 4 nap szabi, mire visszamegyek, már mindenki el is felejti :D