csupán ennyi van hátra, és máris a vonaton vagyunk Prága felé.
ez az utazás most az elmúlt három évre tesz egy hatalmas pontot (és itt most nem Cézére gondolok) csupán arról írnék, hogy Prága nem most kezdődött.
Ez egy olyan ajándék volt, amit sosem tudtak nekem átadni, és én sosem örülhettem neki úgy, mint egy ajándéknak. pedig mégis az.
igazából, az élet hozta így. a 20. születésnapomra kaptam volna, vagyis kaptam.
épp ideje elindulni :)
A jó híremen nem eshet csorba,
Beállok én is a tornasorba.
Hiszem, hogy két paralel történet
A végtelenben összeérhet.
Álmaimban nem ezt vártam,
De felébredtem és megtaláltam.
Szabad egy hely, és leparkolnék,
Veled az időben eltévednék.
De tudom-e majd überelni anyádat?
És te nem mosod magad után a kádat.
Gyűjtünk lakásra és autóra,
Coelho-idézet a meghívókra…
Te vagy a legnagyobb hős a világon:
Én a királynőd és te a királyom.
(...)
Nyaral az ész, és mi megkukulva elvagyunk, mert jön a szerelem.
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése