(a szülinapi beszámolóm majd akkor publikálom, ha megemésztettem. iszonyatosan jó volt, de voltak felkavaró pillanatok. voltak emberek, akiket vártam hogy jöjjenek, de nem jöttek, voltak akiket nem vártam, de örültem nekik, és olyanok is voltak, akiket nem is vártam, és nem is örültem. de, ismétlem, összességében hihetetlen jó volt, de erről majd később.)
Cézével próbálunk barátkozni, de nem tudom, mennyire működőképes ez. Még lehet, hogy túlzottan bennem van az, hogy ha látom mosolyogni, akkor szívem szerint adnék egy puszit a homlokára, meg ilyesmik. ...és így nehéz barátkozni azt hiszem.
Idő kell hozzá, nyilván. Csak én meg türelmetlen vagyok. Jó lenne átugrani ezeket az érzéseket...
A jók a fiúk, a rosszak pedig a lányok, a tanárok,
de mégis összetartott minket az együtt szőtt világot megváltó álmok,
de változtak az évszámok, mára felébredtünk,
közös ösvényről letévedtünk,
a szememben ez már mint csupán csak emlék,
hogyha hívnál, a világ végére is veled elmennék,
de késő szólni, nem igazság
Elveszett barátság...
Keresem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése