ez ilyen, ez nem beszél.
most nagyjából csak ilyenek kavarognak a fejemben, meg olyasmik, hogy az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett.
még szerencse, hogy pár hónapja észrevettem, mennyi ember vesz körül, és mennyit zártam ki az életemből a sok falammal. elkezdtük ledöntögetni azokat, és egyre inkább érzem, hogy kezdenek új barátaimmá válni. mikor a munkaidőd után is benn maradsz a munkahelyeden, csak hogy elmondhassák a problémáikat, te a tieidet, vagy csak hogy ne otthon ülj, az már jelent valamit. bírom őket, és nagyon sok energiát tudok meríteni belőlük a munka és minden más kapcsán is. sose mertem volna tárlatot vezetni, ha Titusz nem parancsol rám, hogy márpedig muszáj mert képes vagyok rá (és tényleg!) vagy sose kezdtem volna el Shakesbeerbe járni sörözni a többiekkel, ha egy-két ember nem lobbizik azért, hogy valóban velem szeretnék tölteni az időt.
Mindig nagy királyság ráébredni, hogy vannak emberek, akiknek fontos vagy, kikérik a véleményed a barátnőjükkel kapcsolatban, vagy bármi másban. többen vannak, mint hittem :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése