a szakdolgozatomat májusban kellett leadnom. hatamas ötöst kaptam rá, a védésen is kiválóan teljesítettem, mindenki elégedett volt, én meg baromi büszke, elvégre, mégis csak életem első főműve, vagymi, és imádtam írni, sőt ami fontosabb, sokan olvasták (akiknek nem is kellett volna) és mindenkinek nagyon tetszik.
mi tagadás, imádom a szakdolgozatom, és iszonyatosan büszke vagyok magamra.
vagyis, voltam.
fél évvel a szakdolgozatom után, ma jöttem rá, hogy egy interjúalanyom nevét elrontottam.
nem elgépeltem, egyszerűen nem úgy hívják, ahogy én leírtam.
a helyzet kínosságát tovább növeli, hogy akiről épp szó van, az a srác 2.5 évig munkatársam volt a múzeumban, és az utolsó fél évben pedig egyenesen a főnököm.
mióta rádöbbentem, azóta csak mentegetem magam, mert hát ő Robilaci. ő évezredek óta Robilaci. fene se gondolta volna (bár nem értem, hogy amikor szakdolgoztam, hogy a frászba nem vettem észre?!) hogy ő igazából Laci Robi. hülyén hangzik, a Robilaci meg jól, így lett a neve mindenhol rosszul feltüntetve a szakdolgozatomban.
most borzasztóan haragszom magamra, és szomorú vagyok :(
de, inkább röhögjük, ismét egy szép bukás tőlem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése