észrevétlenül

vajon hány embert bántasz meg a tudtod, akaratod nélkül átlagosan?

én mindig a világ egyik legkedvesebb, legfigyelmesebb emberének gondolom magam, úgy érzem ez kell is a pozitív önképhez, de persze tudom, hogy én se vagyok szent.

néha nem árt számot vetni arról, főleg így év végén, hányszor, és kit bántasz meg, tiporsz a földbe anélkül, hogy tudatosan tennéd. (tudatosan képtelen lennék bárkit bántani csak azért hogy neki rossz legyen, egyébként.) ((najó, azért volt rá példa, hogy idén nyáron direkt próbáltam földbe tiporni embereket, nem igazán sikerült. vagy jól titkolták))

tudom, hogy idén eljátszottam 1-2 ember bizalmát, sőt, csalódtak is bennem a tetteim miatt páran. azt is tudom, hogy kik azok, akik soha többet nem fogják elhinni nekem, hogy ők fontosak számomra. tudom, hogy van, akit azért vesztettem el, mert nem látja be a döntései súlyát, vagy épp az én döntéseimet nem látja be.

ugyanakkor azt is tudom, hogy idén is belefutottam pár olyan emberbe, akik eljátszották a bizalmam, volt, aki többször is. nagyon nehéz ezt nevek nélkül posztolni, mert ezek azért tényleg mély érzelmek, bántódások voltak. volt olyan ember, kettő is, akit igazi barátomnak kezdtem tekinteni, és anélkül, hogy észrevették volna, egy másodperc vagy egy mondat alatt elérték azt, hogy soha többet ne engedjem őket közel magamhoz; volt, aki bántó dolgot tett, de volt, aki csak nem a szavainak megfelelően cselekedett.

mindezek mellett, én nagyon sajnálom és szomorú vagyok mindig, ha eszembe jut, hogy hány emberen gázoltam át, anélkül, hogy bántani akartam volna, és néha azért kedvem lenne magamhoz ölelni minden ilyen ismerősöm, sőt, azt is szeretném, hogy akik engem bántottak, egyszer még megöleljenek.

hú, tényleg nagyon nehéz ezt nevek nélkül kifejezni. minden esetre, nyilván tudják azok az emberek, akiket megbántottam, hogy róluk van szó. azt viszont már nehezen tudom elképzelni, hogy akik tudtuk nélkül bántottak az elmúlt egy évben, azok most magukra ismernek. nehéz belátni, ha átgázolsz valakin.