ma majdnem elaludtam a munkahelyen, de tényleg, éber alvás, nem baj, Katával felváltva figyeltünk. gyakorlatilag egyszer sem volt olyan pillanat, mikor mind a ketten képben lettünk volna. úgy éreztem magam, mint az általános iskolai informatika óráimon :D
utána Dzsásztinnal nyakunkba vettük a várost, és versenyt futottunk az idővel, Nappal szembe, hogy még tudjunk normális képeket fotózni. ezért egy eldugott sötét szűk kis utcán fotóztunk egy órán át, aztán meglepődtünk, hogy már sehol sincs a városban fény. megpróbáltunk átmenni a Budai hegyek mögé, de aztán mégse. a Nemzeti színháznál végül kikötöttünk újra, és körbefotóztuk egymást a lámpánál, a fűben, a falban, a falnál, írógéppel, régi könyvvel, újabb hévvel, meg mindennel gyakorlatilag ami megmozgatta a fantáziánkat.
a képeket egyébként főképp a bloghoz fotóztuk (ide is, de elsődlegesen a Múzsa nélkülhöz) majd egyszer még ebben az évszázadban ki is lesz válogatva az a hihetetlen mennyiségű kép amit 4-5 óra alatt ellőttünk. minden esetre nagyon vicces volt és kreatív a délután. és profi fotósnak néztek minket :D
Sőt, volt egy srác, abban a szűk utcában, aki azt hitte, testvérek vagyunk. azért nyilván én vagyok a szebb.
____________________________
más.
az elmúlt 7 évben, amit aktív blogolással töltöttem (jesszus, nagyon furcsa belegondolni...) ((és lassan 10 éve lesz, hogy elkezdtem életem első blogját a Teveklubbon!!!))
szóval az évek során sokan kérdezték, hogy miért nem vagyok annyira igényes az írásaimra, hogy nagybetűvel kezdjem a mondataimat? amikor lázadtam, azt feleltem, hogy csakazértse, ez az enyém, azt csinálok vele amit akarok, szóval kuss, amikor meg már elmúlt a tinédzserkor, akkor mindig olyasmit fogalmaztam meg, hogy nekem így komfortos. és tényleg.
de, ha valakit ez annyira zavar, és mindenképpen nagybetűkre vágyik, az olvassa a Múzsa nélkült! nekik ez egy jó opció. a többeknek meg kötelező!
((frappáns felvezetőt tudok írni marketing céllal, mi?))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése