mikor hazaköltöztem Cézétől isten se tudja hogy pontosan mikor, február végén talán, a szülinapja után, akkor aktualitását vesztette a canga ügy, mert Veresen semmit se érnék vele, mert sosem voltam otthon, illetve még eléggé tél volt ahhoz hogy jegelve legyen a téma.
mikor Létráshoz költöztem, júniusban, az első héten el kezdtem csorgatni a nyálam a bicikli témára ismételten, és elhatároztam, hogy nekem bizony lesz idén saját bejáratú biciklim (mert tavaly Annáét használtam 1 évig Pesten.) aztán jött a fizu, el is ment, én meg csak tovább ábrándoztam, hogy na, majd szép lassan összegyűjtöm azt az amúgy is kis összeget amit hajlandó vagyok canga vásárlásra áldozni.
végül szeptemberre ismét munka nélkül maradtam, és a hirtelen jött sok pénzből (tényleg sok volt, így visszagondolva) kezdetben még úgy gondoltam, hogy élek, aztán majd később spórolok belőle, de hát ugye az étterem bezárt.
jeleztem Annának, hogy esetlegesen kölcsön kérném ismét a biciklijét, majd a jövőben tervezem azt megvásárolni, de ő eladni nem akarta, mert ősszel azzal kívánt egyetemre járni - hozzáteszem azóta se nyúlt hozzá és már nem is fog idén - szóval kölcsön jött volna a canga, ha éppenséggel letakarítottam volna és szervízeltem volna meg fellámpáztam volna még nyáron amikor több időm volt, és az időjárás is kedvezőbb volt ahhoz, hogy visszaszokjak a nyeregbe.
most ismét van munka (és hál' istennek, nagyon élvezem), szóval megint lehet biciklit álmodni, de idén már sajnos esélytelen a dolog. (még ha pénz lesz is rá, nem tartom érdemesnek az ötletet, hogy télen cangát vegyek...)
szóval, az év bukása a bicikli project, szégyen gyalázat.
nyilván, apró hülyeségnek tűnik, hogy ez szerintem megérdemel egy külön posztot a blogban, de a bicikli azok közé a dolgok közé tartozik, ami minden egyes áldott nap eszembe jut. ilyen nincs olyan sok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése