kicsit megfáradtam a kétlakiságban, meg a rohangálásban, meg a "seholsejó" érzésben... egyre többször érzem magam 8 óra alvás után is kimerültnek, és legalább heti 1x elalszom, úgy, hogy időben fekszem le, mégis 3 órával később kelek, mint mikor kellene, szóval kicsit túlhajszolás van.
leginkább lelkileg, mert fizikailag bírom a melót, rohanást, satöbbit.
Ha Cézééknél vagyok, félek, hogy bajt csinálok, hogy útban vagyok, hogy haszontalan vagyok és felesleges, hiányzik az itthon, az egyedül, a saját. Ha itthon vagyok, hiányzik Cézé.
most hazajöttem Apuhoz, örül is, én is neki, aztán hazaugrott bátyám a kocsival, és üvöltöznek. mindenhol üvöltöznek.
legszívesebben elbújnék a világ elől egy sarokba, magammal vinnék egy plüssmacit, és ott maradnék (rövidke) életem végééig.
oké, az is hozzátesz, hogy épp a hónap azon szakaszában vagyok, amikor érzelmi hullámvasút az életem, de az is biztos, hogy rég voltam ennyire kimerülve lelkileg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése