Előzőhöz:
Nem, nem tetoválás, és nem is nekem ajándék :) viszont lehet, hogy semmi sem lesz belőle, így nem kiabálom el :$
Ma derült ki, miért tartanak engem egy merev libának. egyszer-kétszer munka után leszoktunk ülni sörözni, lazítani, megtárgyalni a napihülyéket, vagy épp a görög mitológia kérdőjeles alakjait (Az aranyalmás sztoriban ki volt az a két liba még Aphrodite mellett? mi Hérára és Pallas Athene-re tippeltünk, de nekem ez sántít...) vagy épp a Coriolis erő és a centripetális gyorsulás közti különbséget.
és úgy néz ki, elkövettem egyszer egy hibát, és nem azt mondtam, hogy sziasztok, megyek haza, hanem hogy mennem kell.
egy-két emberben ez mély nyomot hagyott, és ma, mikor felálltam az asztaltól, konkrétan kérdőre vontak, hogy most azért megyek, mert mennem kell, vagy mert menni akarok?! ... és csak akkor döbbentem rá, hogy az egész egy nagy félreértés :O
Szerencsére sikerült úgy élnem az elmúlt 20 évemet, hogy soha, semmit sem kellett, csak akartam csinálni, kezdve ez a szülői szabályozástól egészen a munkamorálig (15éves korom óta rendszeresen dolgozom, holott 20 éves koromig nem igazán kellett volna), szóval én ezt vallom, és megrökönyödtem a kérdésen is egyáltalán, hogy mi az, hogy nekem mennem KELL? O____O
már értem, miért tartanak egy merev, kiszámítható, spontánless ( :D ) és szabályozott libának.
furcsa, teljesen félreismernek.
Viszont jót lelkiztem Korcival, ami jó, csak az a baj, hogy eléggé szarul van lelkileg, rossz volt így látni, mert ő a humorherold nálunk.
Most pedig úgy érzem minden végre a helyére került, mindjárt álomra hajtom a fejem Cézé mellkasán <3
...hihetetlen, mennyire tud hiányozni 2 nap után is O_O....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése