kedd, január 22

Első nyúlkarácsony :)

lassan 1 hónappal karácsony után, már nagyon ideje lenne a karácsonyi időszakról is írni kicsit :D akartam én eddig is, nem arról van szó, hogy érnie kellett, csak egyszerűen nehéz megtalálni azt a kombinációt, amikor egyszerre van időm és kedvem is írni :) most egész más témáról akarok blogolni, ezért eszembe jutott, hogy a karácsony kimaradt, ezt pótlom alant :)

Először is a december tele volt naaaaagy eseményekkel amiket régóta vártam és izgultam miattuk :) december 14-én volt a céges karácsonyi rendezvény, amit én már 6. éve jobban várok, mint magát a karácsonyt :D még akkor is, ha nem fog történni semmi extra (tavaly tudtam hogy ki kell mennem a színpadra, ilyesmi extrákra gondolok) még akkor is tudok izgulni előtte, hogy milyen lesz, mi fog történni, mit jelentenek be, stb. - és akkor most ehhez az alap izgalomhoz jött hozzá az, hogy Nyuszival (aki mint tudjuk, Házinyúl) nagyközönség előtt 'debütáltunk'. Így már tényleg csak az nem tudja, hogy egy pár vagyunk, aki ... hát ... szóval, szerintem mind a 220 kollégánk tudja. A coming out ténye nem zavart, a pletykákból a többség már biztos tudta, a főnökeink tőlünk tudták, de azért féltem a vezérigazgatók tekintetétől, mert (sajnos-nem sajnos) mindkettőnkkel képben vannak, hogy kik vagyunk. szerintem végül ránk se néztek (ámítom csak magam :D ... én nem mertem rájuk nézni) egy kivétellel, amire egy jó ideig emlékezni fogok, hogy néhány pohár bor után karon ragadtam Nyuszit, és kézenfogva elrángattam a folyosón az instant fényképező gépig - és természetesen az egyik vezér pont akkor botlott belénk, és csak egy nagy vigyorral és egy hangos "szióóó" köszönéssel nyugtázta a jelenetünket. Már hazafelé ment. Ha 3 másodperccel később indulunk el, nem futunk össze :D
Persze ez sem egy nagy dolog. senki sem harapta le a fejünket, max pozitív visszajelzéseket kaptunk és kapunk azóta is, csak... én ilyen izgulós vagyok na! :) Maga a rendezvény jó volt, a buli is, bár a cipővel úgy elnyomtam a lábam, hogy még 1 hét múlva sem teljesen éreztem a nagylábujjam... de mit tegyek, vörös bőr tűsarkú :D 

Rögtön másnap belecsaptunk az igazi lecsóba, ugyanis Zé élete eléggé felgyorsult idén, így hát kedves majdnemegyetlen bátyám elvette feleségül a sógornőmet (még nagyon szoknom kell :D) és egyben a leendő unokahúgom édesanyját :D így leszek én hamarosan nagynéni a sógornő pozíció mellé :))))))))  éééééééés ennek kapcsán volt lehetősége Nyuszinak gyakorlatilag 10 perc leforgása alatt megismerni bátyámat, (akkor még csak leendő) sógornőmet, másik bátyámat, néhány gyerekkori barátjukat, apukámat, apu feleségét, nagybátyámat, nagynénémet, apu testvérét (és feleségét és azok gyerekeit és unokáit), ... szóval, anyukámon és keresztanyámon kívül, illetve a legfontosabb holland uncsitesómékon kívül gyakorlatilag az egész családomat. És bírta :) és örült :) és élvezte :)
Az esküvő nem volt extra, nem is kell, a lagzi csak vacsora volt a 6 hónapos kismamára tekintettel, így nem volt egy hatalmas buli, de nem is kell. Saját magamnak sokkoló volt ekkora dózis a családomból, ilyen töményen, így elég hamar haza is jöttünk végülis. 

Karácsonykor szenteste Nyuszinál gyűltünk, ahelyett hogy reggeltől a bátyjával és sógornőjével díszítettük volna a fát, nekik még dolguk akadt a házuk táján, így a nap nagy részében kettesben díszítettünk Nyusszal :) Énekeltünk, főleg az általam végtelenített zenéket, meg sokat röhögtünk - ez persze nem az éneklés miatt volt, hanem mert ilyenek vagyunk :D Közben iszogattunk cidert meg ilyesmi :) ünnepi ebédre már összegyűltünk Nyuszi anyukája, bátyja és sógornője tekintetében :) aztán meghittség is volt, zenehallgatás, csodáltuk a szerintünk gyönyörű fát, ajándékoztunk :) Leírom, mert nehéz évekkel később visszaemlékezni, én meg szeretek, szóval magamnak kedvezek az ajándék listával :) Nyuszifültől kaptam 4 törülközőt (leginkább szürke árnyalatok, imádom), egy weather station-t (mert 50-60% a pára a kis lakásomban még 3 pára fogó készülékkel is :( ... meg mert már vissza akarta kapni a sajátját gondolom :D) éééés egy Doreenka nyakláncot, aki egy ezüst kézműves, és egyedi nyakláncokat gyárt :) nem is akármilyet kaptam, hanem olyat amire évek óta (10?) vágyom már: a Donnie Darko c. sci-fi filmből (egyik hatalmas kedvencem) Frank, a nyúlcsontváz jelmezes karakter feje. Konkrétan egy nyúl koponya *______* 

Szóval Ő itt Frank, azért mutatom, mert kiderült, hogy hiába a 2001-es kultfilm, kb senki se látta :D Nézzétek meg!!!!!!
Anyukájától kaptam egy nokedli szaggatót (ez egy geg köztünk :D) és egy memóriahabos párnát, mert valaki megsúgta neki, hogy szeretnék ilyet *____* az a valaki is kapott :D A sógornőjétől meg bátyjától pedig egy nagggyon puha és nagy és szépséges szürke-kék sálat kaptam :) Úgy láttam, Ők is örültek annyira az ajándékoknak, mint én :))))))))

Karácsony második napján apuhoz és a feleségéhez voltunk hivatalosak, Zével és Zsanival (meg a pocaklakóval :)) együtt. Másik bátyám eközben Amsterdamban ünnepelt :D Szóval együtt leutaztunk Veresegyházra, megebédeltünk, jól viselkedtünk, hazajöttünk. Jó volt velük, de 3 óra pont elég volt ott :$ Nyuszi nagyon aranyos volt ismét mindenkivel :) 
Aznap még este karácsonyoztam Mucival is <3.

Aztán Nyuszi dolgozott a két ünnep között, majd szilveszter napján sikerült még összehoznunk Musiékhoz egy látogatást, már nagyon szerettem volna, ha Nyuszi megismeri Must, meg Cucut meg Mimit a kis keresztlányom, aki pont akkor volt fél éves :))))) Hiába találkozunk keveset már, mégis Musi a legrégebbi barátom, és nagyon jól esett, hogy nagyon szimpatikus volt nekik Nyuszi, és ahogy néztem ez kölcsönös :))) Szóval ott is szuper volt.

Éééés hogy tényleg 2 hét alatt kb. az összes családtagommal és ismerősömmel megismerkedhessen Nyuszó, szilveszterre átmentünk Mucihoz Timcsivel meg Norbival - mondjuk velük már találkozott korábban párszor, csak Muci udvarlója volt mindenkinek új :) Így a szilveszter éjszakája is igazán jól telt, iszogattunk és közben IGEN társasjátékot játszottunk ami szuper dolog! Tippelni kell a többiek válaszára mindenféle általános és furcsa kérdésre... Így derült ki, hogy egy zombiapokalipszis során, ha Nyuszi zombi lenne, akkor én megölném - ő viszont engem nem. Mi bizonyíthatja leginkább a szerelmünket? Nem is az, hogy Ő nem tudna megölni, hanem hogy mikor látta, hogy én megölném, odabújt és azt mondta, hogy én tenném jól :P <33333

Nincsenek megjegyzések: