péntek, július 12

Jó társaságban repül az idő :)

Napok kérdése, és lezárul az első közös kis évünk Házinyúllal :)))))) különösebben nem szeretnék évértékelni, csupa olyan dolog történt kettőnkkel külön-külön és együtt is, amiket valószínűleg nem fogunk elfelejteni. Azért az jól látszik, hogy a kis kapcsolatunknak volt eddig egy szép fejlődési íve.
A 0. helyzet az volt, hogy 1 évvel ezelőtt ilyenkor még el se tudtam képzelni, hogy mi együtt is lehetnénk. Hiába láttam, mennyire kedves, érdeklődő, figyelmes, és minden amire vágyom, nem éreztem úgy, hogy bárkit magam mellett szeretnék tudni.
Aztán következő szint az volt, hogy megpróbáltam bemesélni (főképp magamnak :D) hogy nem vagyunk együtt. Emlékszem, úgy egy hónap elteltével Danci volt az, aki közölte, hogy őt már rég nem tudom átverni, magamat meg minek, akár be is ismerhetném, hogy együtt vagyunk Házinyúllal... Onnantól azért még egy darabig tagadtam :D
Majd jött a felismerés, hogy ha úgy állok hozzá, hogy nem vagyunk egy pár, akkor nem kéne, hogy zavarjon a gondolat, hogy esetleg mással is találkozhat - de szörnyű volt már belegondolni is :)
Felvállaltan egy pár lettünk, ami azzal járt, hogy beavattuk a közeli kollégákat és a főnökeinket is. Ez egy brutális élettapasztalat nekem (szerintem neki is) elvégre átlagos esetben nem igazán fordul elő, hogy a munkahelyi mosdóban összefutsz a párod főnökével, és csevegtek egy kicsit arról, hogy mikor költöztök majd össze.. :D
Szép sorban megismertük egymás családját és baráti körét, ami persze nem mérvadó, de remek érezni, hogy szereti a barátaimat, és szívesen tölt időt velük vagy a családommal. Egyre többet voltunk együtt. :)
Aztán szinte nem is lehet behatárolni, hogy mióta élünk együtt.
Látatlanban korábban azt mondtam volna, hogy sok az, ha együtt élsz valakivel, együtt dolgoztok, és az esetek többségében együtt is jártok munkába/haza/vásárolni stb... de nekünk nem sok :)
Nemrég egy családi összejövetelen Nyunyu sógornőjének az anyukája néhány közösen töltött óra után nekünk szegezte a kérdéssort, amire mi szinkronban válaszoltunk:
- nemrég vagytok együtt, ugye? (lassan egy éve)
- jó, jó, de ritkán találkoztok, nem? (együtt is élünk)
- jól van na, de akkor gondolom csak késő este, keveset tudtok együtt lenni, nem?
aztán mikor kifejtettük, hogy szinte mindig együtt vagyunk, elmagyarázta, hogy azért értetlenkedett, mert úgy össze vagyunk nőve, mint a friss kapcsolatban lévők (hehe, relatív a friss!) de az egyhangú válaszaink meggyőzték róla, hogy mekkora összhangban vagyunk, és alig várja már az esküvőnket. (harmónikában vagyunk egymással :D esküvőnk meg nemigen lesz, az meg aztán végképp túlzás, hogy a párom sógornőjének az anyját meghívjuk :D)

Szóval, úgy tűnik, egyikünknek se sok az együtt töltött idő :)))) Sőt. A héten szabadságon voltam, de Nyunyu dolgozott, és mindketten már az első nap rájöttünk, hogy hiányzik a másik :$
Reméljük még sok sok éven át leszünk ekkora harmónikában :D

1 megjegyzés:

Imola írta...

Kívánom, hogy tényleg sok-sok évig, mondjuk úgy az idők végezetéig éljetek együtt, harmónikában. 😊