Megtaláltuk

Elszaladt pár hónap, sőt az egész nyár mellettem,  vagyis inkább velem együtt.

Fogalmam sincs, hol kellene elkezdeni. Imádom Foxit a biciklimet, amin a vásárlás óta még mindig nincs első fék, de szerintem nem is lesz.
Újra van egyetem, amit annyira vártam, mint a foghúzást amin szintén valamikor a nyár legszebb napjaiban estem keresztül.
...ja, és el is felejtettem, hozzámentem Létráshoz. :) ... és még mielőtt mindenki elsápad, megpróbálom elmesélni.

Tegnap volt 3 hónapja, hogy valami meghökkentően tökéletes, könnyed és mély elkezdődött.
Minden egy levéllel kezdődött, amit Balázs írt (úgy döntöttem, mostantól szögre akasztom a blognevét), majd elutazott haza. Mire visszaért Pestre, én még mindig nem fejeztem be a levél olvasása után elkezdett neeem, nem, nem, neeem, neem, nem nem! monológomat, így volt szerencsénk leülni és megbeszélni. Vagyis meghallgatta, míg a neeem nem neem nem monológomat tökélyre fejlesztem. Megöleltük egymást.
Másnap elutaztam, és csak 2 nap múlva jöttem haza. Akkor újra megöleltem, és azóta nem vagyok hajlandó elengedni őt soha többé - és ő sem engem.
Akkor már másfél éve laktunk együtt, és soha semmi sem volt köztünk, akkor se, mikor szingli lettem (másfél év alatt kétszer is, hú!). Illetve, ez persze hülyeség, hogy semmi sem volt köztünk. A szeretet egy olyan formája volt kialakulóban, amiről fogalmam sem volt, hogy hova tart, csak azt tudtam, hogy nagyon fontos nekem, mindent megtudunk beszélni egymással, és szeretem vele tölteni az időmet.
Egyik barátom úgy nyilatkozott rólunk, hogy "eddig csak ott lógott a szekrénybe felakasztva" és másfél év együttélés után egymásra találtunk, és ez valahol igaz is.
Szóval, július 22 óta együtt vagyunk. 2013.08.08-án pedig kimentünk a Szigetre, egész nap forrónaciban császkáltam a porban, a hőség miatt negyedóránként a nyakamba borítottam egy üveg vizet, és így elég otromba látvány lehettem, mikor Balázs a Sziget Fesztivál népköztársaságának keretein belül megkért, hogy legyek a felesége :) persze, csak játék volt az egész, de mindkettőnk lába remegett, én (és szerintem ő is) elérzékenyültem kicsit :) Nem gondoltuk volna, hogy ez ennyire nehéz dolog :) de legalább volt egy főpróbánk, ami rám is fért, mert azóta valahogy úton-útfélen azt hiszik, házasok vagyunk. (és ez nem csak a gyűrű miatt van, múltkor egy telefonos ügyintézés során is rögvest a férjemnek nevezték :D)

És le kell írnom azokat a dolgokat, amiket a legtöbben kérdeznek tőlünk, mióta kiderült, hogy együtt vagyunk. Igen, a nappali még mindig az én saját szobámnak minősül, és nem, nem alszunk külön szobában. De ha Balázs este dolgozik, én általában a saját szobámban alszom. Együtt meg változó :). Illetve igen, még mindig fizetem Neki a lakbért, ehhez még a legelején ragaszkodtam és kikötöttem.
Hihetetlen, mennyire jó, és mennyire nem mertem belevágni. Sokáig ellenkeztem magammal, meg vele. Rengeteg hibát követtem el az elmúlt 4-5 év során, és nem szerettem volna újra. Az elmúlt hónapokban (mondjuk, február óta) nagyon sokszor gondoltam át a korábbi évek baklövéseit, és örülök, hogy ennyi mindent beláttam.
És örülök, hogy Balázs akkor jött, mikor a leginkább képes voltam rá.

A munkahelyi beosztásunk miatt nem vagyunk olyan sokat együtt (mint amit gondolnak az emberek az együttélő párokról), vagy mint amennyit szeretnénk, de ha együtt vagyunk, akkor a legtökéletesebb órákat töltjük együtt, itthon, vagy a városban mindenfele.

Én pedig igyekszem ezentúl többet blogolni :)