karácsony előtti agyfasz

Zanzásítva se tudom leírni, mennyi minden történik.
szerencsére január hatig nincs vizsgám, cserébe januárban átlag heti kétszer mehetek Szegedre, de még nem volt időm ezen aggódni.
úgy gondoltam, hátradőlök, és megnézem, mi történik akkor, ha nem aggódom halálra magam.
meg kicsit fogyni is kéne, ami kissé mellésiklott több okból.
vettünk ugye bérletet Mussal, amit csak párszor használtunk ki, mert nekem sikerül 1 hónap alatt harmadjára lebetegednem... most szerencsére csak takony és hajnali némaságig tartó torokfájás, de minden esetre így nem igazán tudnék mozogni. még mindig beteg vagyok, a bérletem 28-án jár le, és addig a központ már nem is nagyon lesz nyitva szerintem.
Balázzsal megteremtettük a tökéletes karácsonyi idillt itthonra, dekor, melegség, összebújás. majd lesznek képek is.
az elmúlt egy hét nagyon váratlanul lett rohanós és stresszes, de legalább hátha ettől fogyok kicsit (bár az nem jó hogy állandóan legyengült vagyok így betegen)... voltak itt Balázs szülei, akikkel lementünk gyalog egy négyezer kilómétert kb, aztán volt itt Apci is, aki bejelentette, hogy összeköltözik egy nővel (aki nem az anyám). aztán volt itt Anyci is, 2-3 napot, aki egész jól viseli a helyzetet. tesómékkal játszottunk random családegyesítési projectet, legalábbis Anycival négyesben, még csoportkép is készült, mert hihetetlenrég voltunk együtt négyesben. szegény Balázsnak meg volt szerencséje ilyen mókás körülmények között találkozni 1 hét alatt anyámmal is és apámmal is. haha. not.
van nagy boldogság, van nagy stressz. Balázs is sokat stresszelt, és az egyetlen, ami úgy néz ki segít, ha megöleljük egymást és jól megpuszilgat. de ez legalább mindig segít :)
el se hiszem, hogy túlestünk ezen a héten.

ami viszont a fentiek rovására ment, hogy az ÚRISTENMITVEGYEKKARÁCSONYRA stressz mellé már a családi nem fért volna be, ezért ezt parkolópályára állítottam.

tegnap este még leszerveztünk egy nagy baráti karácsonyi vacsit, ami szintén stresszesen indult pár napja, hogy most itt lesz, nem itt lesz, hol legyen, hol lesz, mégis itt lesz, és nagyjából ennek a készületei során jött ki rajtunk a stresszből felocsúdás megkönnyebbülése, ami miatt tegnap sikerült berúgni elég korán, bár az ezt követő mértékletességnek köszönhetően én már éjfélre józan voltam, és Balázs sincs annyira rosszul, csak szegény ő ma dolgozik (meg innentől minden nap dec.26ig), és annyira mégse vicces hogy kb két órát aludt majd hajnal 6 előtt lelépett dolgozni.

szóval, mivel most sikerült elhessegetni a családi stresszt, eszembe jutott, hogy a nagy rohanás előtt én még úgy terveztem, hogy szerdán kinézem, megrendelem, megveszem Balázs karácsonyi ajándékát, de ez elmaradt. most vasárnap van, holnap meg este 6ig dolgozom, szóval épp itt az ideje, hogy visszatérjen a karácsonyi stressz. de igazából már nem vagyok hajlandó stresszelni rajta, mostmár dec30ig hátradőlve akarom élvezni a lét minden egyes percét, és amennyit csak lehet, Balázzsal.

most összeszedem a legpozitívabb gondolataimat, hogy ne öljek meg senkit idegességemben, és elindulok vásárolni. kellenek a jó gondolatok, mert advent utolsó vasárnapja van, ilyenkor még a legnormálisabb emberek is teljesen idióták, és tömegesen vannak jelen mindenhol. ha többet nem posztolok, akkor gyanakodhattok rá, hogy valakit megfojtottam a boltban egy csomagolószalaggal, és lecsuktak érte. :)