csütörtök, április 25

munkahelyi (v)iszonyok - megtartottak

szóljon ez a zene a poszt alatt. elég különleges érzést kelt közben :D


a munkahelyi/iskolai kirúgások, felmondások, búcsúk hada idén elég hamar elérkezett. (minden évben van legalább 2 ilyen alkalom...)

amikor ősszel felvettek minket (12 embert egyszerre) tudtuk, hogy nincs fix időpont hogy meddig van ránk szükség, kampányidőszakra jöttünk. a régi munkatársak mondták, hogy azért minden évben megtartanak néhány embert (nyilván így lehetnek egyáltalán régi munkatársak).

ma beégtem többedszerre is a főnöknél.
fel lehetne írni a munkahelyi cikiről szóló posztom margójára. reggel ért el a pletyka, hogy egy lányt aki velünk együtt kezdett, kirúgtak. akkor kicsit zsinnyegtünk a csajokkal, hogy vajon milyen logika alapján, mert volt sok tippünk, hogy kit küldenének el először, de rá sosem gondoltunk. remegett a térdünk, hogy de ha már ő tudja, akkor vajon nekünk szóltak-e volna már, ha mi is megyünk?
hamar megkaptuk a választ, mert a CC vezető egyesével kihívott mindenkit a kistárgyalóba. csak hogy, én nem vettem észre ezt a folyamatot. így történhetett, hogy a főninéni küldött egy e-mailt, hogy menjek a kistárgyalóba, de nem olvastam el, mert mással voltam elfoglalva, ezért oda kellett jönnie hozzám szólni. vélhetőleg már fél perce ott állt mellettem de nem vettem észre, aztán arra riadtam, hogy kocogtatja a vállam, hogy menjek a kistárgyalóba. borzasztó nagy munkával voltam elfoglalva, ezt nyilván ő is látta. mikor odajött hozzám, épp feküdtem a széken, és LEGELTETTEM A BÁRÁNYAIMAT a telefonomon. (némileg addikt játék, Sheep and clouds). vérciki.
gyomorgörccsel követtem a kistárgyalóba (mert ugye nekem nem tűnt fel hogy mindenkit kihívott...) aztán bezárta az ajtót és elmondta, hogy megnyugodhatok, engem mindenképp megtart mert nagyon meg van velem elégedve, és a legjobbat hozom ki magamból. udvarias felnőtt nő létemre megköszöntem a bizalmát, majd megjegyeztem hogy még korántsem hoztam ki magamból a maximumot. aztán a felnőttes monológom elrontottam nyilván, mert elkezdtem megsajnálni őt, hogy milyen rossz érzés lehet 8-10 embernek elmondani, hogy két hét múlva már nem kell bejönniük az irodába, és még hozzá is tettem, hogy el sem tudom képzelni milyen kellemetlen lehet, sosem voltam még ilyen helyzetben. ez utóbbi információt biztos nem feltételezte még eddig egy 22 éves lányról.
na mindegy.

borzasztó nagy megkönnyebbülés!!!!!!!

persze ez nem jelenti azt, hogy 2 hónap múlva nem kell ismét leépíteni az állományt. de azért nagyon nagyon örülök most :)

Nincsenek megjegyzések: