szeretem, mikor felnézek a jáccótérre, és azt látom, hogy szorgalmasan nyomkodjátok a bejegyzések alatti gombokat :D
ilyenkor mindig gondolkozom, hogy vajon ki lehetett az, de még csak azt merem biztosra állítani, hogy Imola szokta nyomkodni a szeretem opciót :)
persze lehet hogy tévedek :P
isten tartsa meg jó szokásotokat :D
péntek, április 26
most hogyan próbálná ezt a T-rex?
nem biztos, de azért gondolom szinte mindenki ismeri szerencsétlen T-rex képsorait, amin illusztrálják, hogy mit nem képes megcsinálni szerencsétlen a nyomi kis kacsóival, a cipőfűző bekötésétől a függöny felakasztásáig, vagy a fal deréktól felfele való lefestéséig.
na, mostanában azzal szórakoztatom magam, hogy az adott szituációban elképzelem, hogy hogyan csinálnám, ha T-rex lennék. így rájöttem, hogy szegény T-rex nem tudná végezni a munkám mert nem tudná feltenni a fejére a headset-et, és mindig állon vágná magát mikor megpróbálná. illetve, biciklizni sem igazán tudna végig az Üllői úton.
a másik kedvencem az a nyúl, aki több százszor próbált már öngyilkos lenni, a legkreatívabb módokon, például hőlégballon súlynak álcázza magát, és várja, hogy ledobják.
csütörtök, április 25
munkahelyi (v)iszonyok - megtartottak
szóljon ez a zene a poszt alatt. elég különleges érzést kelt közben :D
a munkahelyi/iskolai kirúgások, felmondások, búcsúk hada idén elég hamar elérkezett. (minden évben van legalább 2 ilyen alkalom...)
amikor ősszel felvettek minket (12 embert egyszerre) tudtuk, hogy nincs fix időpont hogy meddig van ránk szükség, kampányidőszakra jöttünk. a régi munkatársak mondták, hogy azért minden évben megtartanak néhány embert (nyilván így lehetnek egyáltalán régi munkatársak).
ma beégtem többedszerre is a főnöknél.
fel lehetne írni a munkahelyi cikiről szóló posztom margójára. reggel ért el a pletyka, hogy egy lányt aki velünk együtt kezdett, kirúgtak. akkor kicsit zsinnyegtünk a csajokkal, hogy vajon milyen logika alapján, mert volt sok tippünk, hogy kit küldenének el először, de rá sosem gondoltunk. remegett a térdünk, hogy de ha már ő tudja, akkor vajon nekünk szóltak-e volna már, ha mi is megyünk?
hamar megkaptuk a választ, mert a CC vezető egyesével kihívott mindenkit a kistárgyalóba. csak hogy, én nem vettem észre ezt a folyamatot. így történhetett, hogy a főninéni küldött egy e-mailt, hogy menjek a kistárgyalóba, de nem olvastam el, mert mással voltam elfoglalva, ezért oda kellett jönnie hozzám szólni. vélhetőleg már fél perce ott állt mellettem de nem vettem észre, aztán arra riadtam, hogy kocogtatja a vállam, hogy menjek a kistárgyalóba. borzasztó nagy munkával voltam elfoglalva, ezt nyilván ő is látta. mikor odajött hozzám, épp feküdtem a széken, és LEGELTETTEM A BÁRÁNYAIMAT a telefonomon. (némileg addikt játék, Sheep and clouds). vérciki.
gyomorgörccsel követtem a kistárgyalóba (mert ugye nekem nem tűnt fel hogy mindenkit kihívott...) aztán bezárta az ajtót és elmondta, hogy megnyugodhatok, engem mindenképp megtart mert nagyon meg van velem elégedve, és a legjobbat hozom ki magamból. udvarias felnőtt nő létemre megköszöntem a bizalmát, majd megjegyeztem hogy még korántsem hoztam ki magamból a maximumot. aztán a felnőttes monológom elrontottam nyilván, mert elkezdtem megsajnálni őt, hogy milyen rossz érzés lehet 8-10 embernek elmondani, hogy két hét múlva már nem kell bejönniük az irodába, és még hozzá is tettem, hogy el sem tudom képzelni milyen kellemetlen lehet, sosem voltam még ilyen helyzetben. ez utóbbi információt biztos nem feltételezte még eddig egy 22 éves lányról.
na mindegy.
borzasztó nagy megkönnyebbülés!!!!!!!
persze ez nem jelenti azt, hogy 2 hónap múlva nem kell ismét leépíteni az állományt. de azért nagyon nagyon örülök most :)
a munkahelyi/iskolai kirúgások, felmondások, búcsúk hada idén elég hamar elérkezett. (minden évben van legalább 2 ilyen alkalom...)
amikor ősszel felvettek minket (12 embert egyszerre) tudtuk, hogy nincs fix időpont hogy meddig van ránk szükség, kampányidőszakra jöttünk. a régi munkatársak mondták, hogy azért minden évben megtartanak néhány embert (nyilván így lehetnek egyáltalán régi munkatársak).
ma beégtem többedszerre is a főnöknél.
fel lehetne írni a munkahelyi cikiről szóló posztom margójára. reggel ért el a pletyka, hogy egy lányt aki velünk együtt kezdett, kirúgtak. akkor kicsit zsinnyegtünk a csajokkal, hogy vajon milyen logika alapján, mert volt sok tippünk, hogy kit küldenének el először, de rá sosem gondoltunk. remegett a térdünk, hogy de ha már ő tudja, akkor vajon nekünk szóltak-e volna már, ha mi is megyünk?
hamar megkaptuk a választ, mert a CC vezető egyesével kihívott mindenkit a kistárgyalóba. csak hogy, én nem vettem észre ezt a folyamatot. így történhetett, hogy a főninéni küldött egy e-mailt, hogy menjek a kistárgyalóba, de nem olvastam el, mert mással voltam elfoglalva, ezért oda kellett jönnie hozzám szólni. vélhetőleg már fél perce ott állt mellettem de nem vettem észre, aztán arra riadtam, hogy kocogtatja a vállam, hogy menjek a kistárgyalóba. borzasztó nagy munkával voltam elfoglalva, ezt nyilván ő is látta. mikor odajött hozzám, épp feküdtem a széken, és LEGELTETTEM A BÁRÁNYAIMAT a telefonomon. (némileg addikt játék, Sheep and clouds). vérciki.
gyomorgörccsel követtem a kistárgyalóba (mert ugye nekem nem tűnt fel hogy mindenkit kihívott...) aztán bezárta az ajtót és elmondta, hogy megnyugodhatok, engem mindenképp megtart mert nagyon meg van velem elégedve, és a legjobbat hozom ki magamból. udvarias felnőtt nő létemre megköszöntem a bizalmát, majd megjegyeztem hogy még korántsem hoztam ki magamból a maximumot. aztán a felnőttes monológom elrontottam nyilván, mert elkezdtem megsajnálni őt, hogy milyen rossz érzés lehet 8-10 embernek elmondani, hogy két hét múlva már nem kell bejönniük az irodába, és még hozzá is tettem, hogy el sem tudom képzelni milyen kellemetlen lehet, sosem voltam még ilyen helyzetben. ez utóbbi információt biztos nem feltételezte még eddig egy 22 éves lányról.
na mindegy.
borzasztó nagy megkönnyebbülés!!!!!!!
persze ez nem jelenti azt, hogy 2 hónap múlva nem kell ismét leépíteni az állományt. de azért nagyon nagyon örülök most :)
kedd, április 23
Kedvenc mindenem a biciklim!
helyesbítek, Cézé húgának a biciklije.
de nem örült annyira, hogy elhoztam, egyre inkább szükségem van egy saját biciklire.
Óbudáról a belvárosba tekertem, a térkép alapján nagyjából 20-21 km-t. jajj hihetetlen jó volt ^____^
és most este 9kor lefekszem aludni :D
de nem örült annyira, hogy elhoztam, egyre inkább szükségem van egy saját biciklire.
Óbudáról a belvárosba tekertem, a térkép alapján nagyjából 20-21 km-t. jajj hihetetlen jó volt ^____^
és most este 9kor lefekszem aludni :D
Tavasz!
______________
kicsi off:
fúúúúúúúúúúú de fel tudnak idegesíteni a nők. nem véletlen, hogy nem szoktam velük barátkozni.
a történet annyi, hogy egy exem facebook bejegyzését kommenteltem (a google street view-val kapcsolatban), és lehet, hogy a lány nem is tudja hogy a pasija az exem (mert 7 éve történt), de akkor méggázabb amit művelt. gyakorlatilag kommentháborút indított, és minden létező karakterbe beleköt. nem is ismer. na mindegy, elmebetegek, elmebetegek mindenhol!
______________
szóval tavasz van! :)
Az elmúlt hétvége volt az első igazi tavasz nekem :) pörögtem és rohangáltam. Pénteken munka után kimentünk Mus, Cucu, Vietnámi, ALEH, meg ALEH új barátnője (aki ezentúl csak Joey Potter lesz) a Margit-szigetre, sörözni. Onnan én rohantam, találkozni Dancsival, Barbival meg Rubennel és mentünk a Szertárba Barbi szülinapját méltón ünnepelni. Végre volt tánci tánci is, amiről már el is felejtettem, milyen jó tud lenni :D Végül nem maradtam sokáig, mert szombat reggel futni akartam, és Cézé is ivott a srácokkal így összetalálkoztunk az éjszakában és itt aludt, szombatra úgy is közös programunk volt :)
A futás pofátlanul elmaradt, olyan migrénes másnapossággal keltem, hogy mozdulni sem igazán tudtam délig. Addig azért megreggeliztünk, csomagoltam szendvicseket (legközelebb többet kell), feltöltöttük a mobiljainkat, és délben elindultunk kirándulni :)
Fogaskerekűztünk, amit imádok mert olyan tágas, és olyan retró :) aaaztán a Széchényi-hegy végállomásról gyermekvasúttal elnosztalgiáztunk pár megállót, onnét pedig indult a geocaching túra! :) (most nem állok neki elmagyarázni, mobiltelefonnal, gps-el, térképpel kincskeresés, de a google jobban tud segíteni)
Délután ötig kirándultunk, és iszonyatosan jó volt :D Láttunk kilátóból, törtük az utat az erdő mélyén a geoládákat keresve, én magamhoz híven folyamatosan fényképezve :D Végül 3 ládát sikerült megtalálnunk, és egészen a Hűvösvölgyig sétáltunk :))))
Aztán már jól el is voltunk fáradva, még kis izomlázat is összeszedtünk, de jó volt, nagyon rég voltunk ilyen sokat ketten a szabadban, és imádtam minden percét :)))))))
Utána átmentem Mucihoz a város túlvégére a Nemszületésnapját ünnepelni, és többen voltunk, mint számítottam. Minden esetre nagyon vicces emberek voltak, meg isteni finom mézes-meggy házipálinka :) Este 7-hajnal 4ig ültünk a teraszon és a '90es évek zenéire ittunk :D
Délben édesen kialudva keltem Muci mellett, megreggeliztünk, aztán szépen összeszedelőcködtem, hazajöttem, és utána szerintem már semmire se voltam képes, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit csináltam volna :)
kicsi off:
fúúúúúúúúúúú de fel tudnak idegesíteni a nők. nem véletlen, hogy nem szoktam velük barátkozni.
a történet annyi, hogy egy exem facebook bejegyzését kommenteltem (a google street view-val kapcsolatban), és lehet, hogy a lány nem is tudja hogy a pasija az exem (mert 7 éve történt), de akkor méggázabb amit művelt. gyakorlatilag kommentháborút indított, és minden létező karakterbe beleköt. nem is ismer. na mindegy, elmebetegek, elmebetegek mindenhol!
______________
szóval tavasz van! :)
Az elmúlt hétvége volt az első igazi tavasz nekem :) pörögtem és rohangáltam. Pénteken munka után kimentünk Mus, Cucu, Vietnámi, ALEH, meg ALEH új barátnője (aki ezentúl csak Joey Potter lesz) a Margit-szigetre, sörözni. Onnan én rohantam, találkozni Dancsival, Barbival meg Rubennel és mentünk a Szertárba Barbi szülinapját méltón ünnepelni. Végre volt tánci tánci is, amiről már el is felejtettem, milyen jó tud lenni :D Végül nem maradtam sokáig, mert szombat reggel futni akartam, és Cézé is ivott a srácokkal így összetalálkoztunk az éjszakában és itt aludt, szombatra úgy is közös programunk volt :)
A futás pofátlanul elmaradt, olyan migrénes másnapossággal keltem, hogy mozdulni sem igazán tudtam délig. Addig azért megreggeliztünk, csomagoltam szendvicseket (legközelebb többet kell), feltöltöttük a mobiljainkat, és délben elindultunk kirándulni :)
Fogaskerekűztünk, amit imádok mert olyan tágas, és olyan retró :) aaaztán a Széchényi-hegy végállomásról gyermekvasúttal elnosztalgiáztunk pár megállót, onnét pedig indult a geocaching túra! :) (most nem állok neki elmagyarázni, mobiltelefonnal, gps-el, térképpel kincskeresés, de a google jobban tud segíteni)
Délután ötig kirándultunk, és iszonyatosan jó volt :D Láttunk kilátóból, törtük az utat az erdő mélyén a geoládákat keresve, én magamhoz híven folyamatosan fényképezve :D Végül 3 ládát sikerült megtalálnunk, és egészen a Hűvösvölgyig sétáltunk :))))
Aztán már jól el is voltunk fáradva, még kis izomlázat is összeszedtünk, de jó volt, nagyon rég voltunk ilyen sokat ketten a szabadban, és imádtam minden percét :)))))))
Utána átmentem Mucihoz a város túlvégére a Nemszületésnapját ünnepelni, és többen voltunk, mint számítottam. Minden esetre nagyon vicces emberek voltak, meg isteni finom mézes-meggy házipálinka :) Este 7-hajnal 4ig ültünk a teraszon és a '90es évek zenéire ittunk :D
Délben édesen kialudva keltem Muci mellett, megreggeliztünk, aztán szépen összeszedelőcködtem, hazajöttem, és utána szerintem már semmire se voltam képes, legalábbis nem emlékszem, hogy bármit csináltam volna :)
hétfő, április 22
Társadalmi tanulmányok tanári minor_L, TTL-S
színháztörténet szakirány helyett, amire nem vettek fel.
még fogalmam sincs mi lesz belőlem.
de Cézé legalább a hír hallatára rögtön felhívott, hogy lecsesszen, hogy mit csodálkozom, hiszen nem is tanultam semmit, tudhattam volna hogy úgy se lesz meg. (annyit írtam neki üzenetben, hogy nem lett meg a színháztöri, ő meg azt hitte, ez egy tárgyam az egyetemen amiből megbuktam a vizsgán.)
Létrás meg röhögött, hogy így legalább nem Hernádi Judit lesz belőlem, hanem trendi laza tanár a Corvinuson. aztán valahogy belekeverte Soma mamagésát is.
még fogalmam sincs mi lesz belőlem.
de Cézé legalább a hír hallatára rögtön felhívott, hogy lecsesszen, hogy mit csodálkozom, hiszen nem is tanultam semmit, tudhattam volna hogy úgy se lesz meg. (annyit írtam neki üzenetben, hogy nem lett meg a színháztöri, ő meg azt hitte, ez egy tárgyam az egyetemen amiből megbuktam a vizsgán.)
Létrás meg röhögött, hogy így legalább nem Hernádi Judit lesz belőlem, hanem trendi laza tanár a Corvinuson. aztán valahogy belekeverte Soma mamagésát is.
vasárnap, április 21
ugye mi jó barátok vagyunk
egy lány, akit évekig a legjobb barátomnak hívtam, finoman szólva eltávolodott tőlem az elmúlt 1-2-3 évben.
nincs rám szüksége, soha senkire sincs szüksége, a vőlegényén kívül az életében minden ember jelenléte felesleges és jelentősége nulla.
így jutottunk el odáig, hogy mikor megmondta/megírta facebook-on, hogy már mennyire össze akarnak házasodni, akkor a lehető legőszintébb válaszom mindössze annyi volt, hogy ROTFL.*
*rollin' on the floor (of) laughting, fetrengek a röhögéstől.
na mindegy.
nincs rám szüksége, soha senkire sincs szüksége, a vőlegényén kívül az életében minden ember jelenléte felesleges és jelentősége nulla.
így jutottunk el odáig, hogy mikor megmondta/megírta facebook-on, hogy már mennyire össze akarnak házasodni, akkor a lehető legőszintébb válaszom mindössze annyi volt, hogy ROTFL.*
*rollin' on the floor (of) laughting, fetrengek a röhögéstől.
na mindegy.
vasárnap, április 14
lebeg keringve
(HA NEM SZORÍTSZ...) |
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
1937 tavasza - nyara
József Attila (Töredékek)
Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod
majd árnyék leszek s te szorongva félsz:
óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz.
csütörtök, április 11
Boldog születésnapot József Attila!
Igaz-e, hogy érezlek most is,Amikor messzire vagy tőlem?Mért hagytál el, hogyha kívánsz,Ha bennem lehetsz csak ünneplőben?
(József Attila: Miért hagytál el, hogyha kívánsz)
több mondanivalóm egyébként mára nincs.
hétfő, április 8
A hónap randija
Szerdán találkozom életem első szerelmével.
A nyugatiban fogunk összefutni, én biztos már 10 perccel korábban, izgulva fogok kibámulni a sálam alól a forgó óra alatt. Azon fogok gondolkozni, vajon van-e épp szakálla, és hogy milyen kabát lesz rajta, és hogy mekkora lesz a mosolya mikor a nyakába ugrom majd, őt összepuszilgatva.
Szóval, ott fogom őt tűkön ülve várni, kezemben egy kávéval és egy kappucsínóval, amit az én drága egyetlen Apukámnak veszek majd.
Úgy várom, mint kisfiú a karácsonyt!
(gyengébbek kedvéért: az esetek többségében a Nő első szerelme az Édesapja. még akkor is, ha nem tud róla. illetve, itt jegyezném meg, hogy azt hiszem, szeptemberben futottunk össze utoljára, és hihetetlenül várom a szerdát!)
A nyugatiban fogunk összefutni, én biztos már 10 perccel korábban, izgulva fogok kibámulni a sálam alól a forgó óra alatt. Azon fogok gondolkozni, vajon van-e épp szakálla, és hogy milyen kabát lesz rajta, és hogy mekkora lesz a mosolya mikor a nyakába ugrom majd, őt összepuszilgatva.
Szóval, ott fogom őt tűkön ülve várni, kezemben egy kávéval és egy kappucsínóval, amit az én drága egyetlen Apukámnak veszek majd.
Úgy várom, mint kisfiú a karácsonyt!
(gyengébbek kedvéért: az esetek többségében a Nő első szerelme az Édesapja. még akkor is, ha nem tud róla. illetve, itt jegyezném meg, hogy azt hiszem, szeptemberben futottunk össze utoljára, és hihetetlenül várom a szerdát!)
emigránsok
persze, nem a szó legszorosabb értelmében. Rudira, meg az egész családjára értem, és úgy tűnik senki sem kergeti őket, mégis, ahogy már a fiatalabb és az idősebb tesója is tette, idén ő is lelép külföldre. fájaszív.
az ország egyik legtehetségesebb művészét vesztjük el. és a legszebb az egészben, hogy nem csak én gondolom így.
alant pár kedvencem (a legfelső önarckép), de mégtöbb, és mégtöbb féle ITT. új ablakba nyílik, mert szerintem úgy illik.
az ország egyik legtehetségesebb művészét vesztjük el. és a legszebb az egészben, hogy nem csak én gondolom így.
alant pár kedvencem (a legfelső önarckép), de mégtöbb, és mégtöbb féle ITT. új ablakba nyílik, mert szerintem úgy illik.
tavasz van, és kész.
és még mindig nincs a lakáson belül a bringa.
de, már számolom vissza a napokat. csak kisszerelmemnek le kell vinnie megszervizelni kicsit, aztán erőt kell vennem magamon, hogy idei kezdésnek kicsit bátran, áthozzam a cangát Aquincumról a kilencbe.
de mire lesz tavasz és lesz bringa, addigra olyan jó erőnlétben leszek, hogy csak úgy kicsattanok majd.
megyek is edzeni.
ritka jó érzés, hogy vannak dolgok, amiket képes vagyok 3 napnál tovább csinálni. az elmúlt években nem is tudom mi volt az, amit sikerült 5 napig kitartani. és ez már a hatodik!
de, már számolom vissza a napokat. csak kisszerelmemnek le kell vinnie megszervizelni kicsit, aztán erőt kell vennem magamon, hogy idei kezdésnek kicsit bátran, áthozzam a cangát Aquincumról a kilencbe.
de mire lesz tavasz és lesz bringa, addigra olyan jó erőnlétben leszek, hogy csak úgy kicsattanok majd.
megyek is edzeni.
ritka jó érzés, hogy vannak dolgok, amiket képes vagyok 3 napnál tovább csinálni. az elmúlt években nem is tudom mi volt az, amit sikerült 5 napig kitartani. és ez már a hatodik!
szombat, április 6
élek én, csak offline
a cím mindent elmond. nem azért nem írok, mert nincs miről, hanem mert túl sok minden van, és időm sincs világhálóra vetni ezeket :)
voltunk idén is tavaszi BFK-n (betegfaszképző...), kirándultunk három napot a március 15-i ítéletidőben Nagybörzsönyben, meg volt szülinapom is, meg egyetemre se mentem, meg tényleg sokminden forog most körülöttem.
az idei szülinapom talán az eddigi legjobb volt, itt voltak azok az emberek akik a legközelebb állnak hozzám, és sikerült magamat úgy leinni, hogy másnap még kicsit se voltam másnapos sőt fáradt sem (pedig csúnyán hajnalban feküdtem le). kaptam sok sok szép és jó dolgot azoktól akik nagyon szeretnek engem, és erről nem csak a szülinapomon, hanem egyébként is gyakran tanúbizonyságot tesznek. megvolt az első 10 ember feletti házibulim is ebben a kecóban, és meglepően jól sikerült :) imádtam!
egyébként rég volt már 'anno' poszt, de most erre sincs időm, így csak nagyvonalakban próbálok visszakeresés nélkül visszaemlékezni a tavaly márciusra. akkor is voltunk Cézéékkel tavaszi BFK-n, majd rákövetkező héten szakítottunk, majd volt szülinapom amin a múzeumban dolgoztam majd beültünk a Shakesbe sörözni, aztán végül Csillagnál aludtam és másnap onnan mentem totál készen dolgozni. Csillagnak meg Garfield magazinok vannak a mosdójában, amit azóta is imádok olvasni ha ott vagyok :D
tavaly tavasszal voltam először úgy Szegeden, hogy nem a családommal. Hisztissel mentünk munka miatt, és nagyon jó volt, bár a kocsiban rettegtem természetesen, és nagggyon hosszúnak tűnt az út, amit ha jól emlékszem, kérdezz-felelekkel ütöttünk el, meg vettünk méregdrága kávét egy benzinkúton :D és persze ittunk kávét a Tiszaparton is, amit azelőtt, és azóta is imádok. illetőleg próbáltam szerkesztgetni a szakdolgozatomat amiről később kiderült, hogy sikeres volt :) így most rövidtávon visszaolvasás nélkül, erre emlékszem 2012 márciusból.
és most, hogy rádöbbentem, hogy már nem is március van, hanem április, kicsit ugorjunk a jelenbe. 4. napja mozgok több kevesebb sikerrel. najó, magamhoz képest borzasztó nagy sikerrel, de némi szomorúsággal vegyítve, mert szomorú visszagondolni arra a 8-9 évre amit aktív sportolással töltöttem (néha egyszerre három sporttal, összesen heti 6 edzéssel...) most meg ha már egy percig ugrálok akkor össze akarok esni és a szívem is kiugrik a helyéről.
a lényeg, hogy eddig 3 napot munkálkodtam esténként itthon, és ma kora reggel még futni is elmentem Létrással a Dunapartra! :) edzés szerűen szerintem nem futottam 15 éves korom óta, és akkor is csak a box miatt, de most nagyon büszke vagyok magamra.
a probléma csak az, hogy az első napi izomláz csak a 3. napra múlt el, viszont a 2. nap végzett hasgyakorlatok úgy néz ki, meg fognak ölni. tegnap este azt hittem, sikerült rámozognom, de mára csak a lábamban múlt el az izomláz, és a futás sem segített. jelenleg a hasam felső része annyira be van állva, hogy ha 2 percig ülök, utána csak olyan görnyedten tudok felállni mint kvázimódó, és csak üvöltve, elég nagy fájdalmak árán és hosszadalmasan tudok kiegyenesedni. remélem nem lesz belőle nagyobb baj, de ez sajnos csak holnapra fog leghamarabb kiderülni :/ Létrás kiakadt, hogy hogyan lehet az hogy 1 alkalmas hasgyakorlatozás után már kockás a hasam, ami persze tök jó, csak a problémát az jelenti hogy gyakorlatilag levegőt se tudok venni, annyira fáj jelenleg :D
péntek, március 29
szerda, március 27
normálisnak nézek ki?
nem szeretek túlzottan a munkahelyen a közös konyhában ebédelni. 4 asztal van: abból kettőnél max 4 ember fér el, de többnyire elviszik onnan a székek javát, a másik két nagy asztal körül pedig 8-8 széknek van hely. (szóval, matekosok, 24 ember tudna leülni, ha lenne annyi szék. de csak 20-22 van, a székeket meg pakolgatja mindenki oda, ahonnan hiányzik éppen)
és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.
Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.
(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)
tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.
aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.
aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.
mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.
szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.
_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)
és általában tömve van a konyha. számomra vadidegenekkel. persze kollégák, társosztályokról, némelyikkel napi telefonos, e-mailes kapcsolatban is vagyok, de ettől csak még kínosabb a szituáció, mert személyesen fogalmam sincs, ki kicsoda. de legalább az nyugtat, hogy nyilván ők se tudják, hogy ki vagyok és mit csinálok én köztük.
Akik már több éve dolgoznak a cégnél, nyilván jobban ismerik egymást. ők többnyire a nagy asztaloknál ülnek (ők pakolják oda a kisasztaloktól a székeket) és egyébként is alig szokott hely lenni, így néha közéjük kényszerülök.
(itt azért megjegyezném egy pillanat erejéig, hogy természetesen nekem is van jópár olyan kollégám, akiket ismerek, kedvelek és szívesen tölteném velük az ebédidőmet, de a CC váltásban ebédel, így szinte esélytelen hogy elkapjak egy-egy ilyen embert a konyhában, hacsak valamelyikünk nem csúszott be az ebédszünettel. szóval, ritkán van jó társaság.)
tehát, tegnap eléggé meglepődtem, mikor azt láttam, hogy a nagy asztalok 75%ig vannak tömve, viszont az egyik kisasztalnál csak egy srác ült. furcsálltam is, mert biztos régi arc, a nagy asztalnál szoktak ülni az ilyenek a többiekkel, de legalább volt helyem mellette.
aztán rádöbbentem, miért eszik egyedül. először azt hittem, egy kis zsebszótárat olvasgat evés közben szótlanul (utálok is idegenekkel beszélgetni, szóval örültem), és csak akkor tűnt fel a csel, mikor az olvasást abbahagyva elővett egy rózsafüzért, és összekulcsolta a kezét. féltem, hogy nehogy azt higgye, kinézem őt, ezért csak félve pillantottam oda, és akkor láttam meg, hogy a kiskönyv nem zsebszótár, hanem az Újszövetség. aztán befejeztem az ebédem, és ugyanúgy ahogy jöttem, szótlanul leléptem.
_____________
ma ebédkor már egy másik asztalnál ült, egy kollégámmal beszélgetett. szeretem azt a lányt, nagyon csendes, visszafogott.
aztán mikor mosogattam, pont odakeveredett a srác, és egyszer csak in medias res közölte, hogy jujjjdejó így a hajam (tegnap befestettem), és hogy egyébként a tegnapi hajam az festett volt-e, mert az is jó, de most ez így más, tök jó, oké mész vissza dolgozni, szia helló.
mire hazaértem a munkából, bejelölt a facebook-on ismerősnek. meg szeretne ismerni?
akkor döbbentem rá, hogy vélhetően, mert nem traktáltam tegnap ebédnél a hülye felesleges csevegéssel az időjárásról, vagy nem számoltam be kéretlenül a legutolsó részeg estémről... vélhetően azt hiszi, normális ember vagyok.
szegény srác :D aljas pont ilyen kifejezéshez nyúlni, de szerintem már attól is kitérne a hitéből, ha csak a profélképeimet átböngészné.
_____________
a poszt szentsége és a teljesség igénye miatt mindehhez hozzáfűzném, hogy semmi bajom a srác vallási meggyőződésével, sőt, becsülendő, hogy képes hinni benne. külön és ismételten hangoztatnám, hogy kettőnk közül szerintem ő a normálisabb, és nem én. :)
szerda, március 13
- emléxel? -
mikor ezt a dalt énekelve önfeledten táncoltam? :)
nagyon szívmelengető érzés néha rácsodálkozni, hogy ahol épp van az ember, az a legjobb.
egyébként eléggé ki vagyok akadva az elmúlt (és főképp az elkövetkező) időszak miatt... most igyekeztem összeszámolni, de nem hiszem, hogy mindent belekalkuláltam, minden esetre azt hiszem, két hét alatt ma vizsgáztam le a 7. és a 8. új termékből, és volt egy oktatásom is a 9. termékre, amiből jövőhéten vizsgázom, s ez csak azért nagyon kellemetlen (azon kívül, hogy képtelen vagyok ennyi különböző mindent fejbentartani!) hogy jövőhéten az egyetemen is lesz egy zh-m amire rengeteget kellene tanulnom.
szóval, emiatt dekoncentrált vagyok, elnézést mindenkitől.
nagyon szívmelengető érzés néha rácsodálkozni, hogy ahol épp van az ember, az a legjobb.
egyébként eléggé ki vagyok akadva az elmúlt (és főképp az elkövetkező) időszak miatt... most igyekeztem összeszámolni, de nem hiszem, hogy mindent belekalkuláltam, minden esetre azt hiszem, két hét alatt ma vizsgáztam le a 7. és a 8. új termékből, és volt egy oktatásom is a 9. termékre, amiből jövőhéten vizsgázom, s ez csak azért nagyon kellemetlen (azon kívül, hogy képtelen vagyok ennyi különböző mindent fejbentartani!) hogy jövőhéten az egyetemen is lesz egy zh-m amire rengeteget kellene tanulnom.
szóval, emiatt dekoncentrált vagyok, elnézést mindenkitől.
kedd, március 12
kedd, március 5
dühöngő
a mai nap tetőfokára hágott a stressz.
hágott. imádom ezt a szót. gyakorlatilag úgy is fogalmazhatnék, hogy széthág, szétbasz a stressz.
Mindenki, mindenki, úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske, nem csinál nyarat...
Két fecske, két fecske, nem csinál telet, mindenki, mindenki, úgy nyal ahogy nyelet...
nem vagyok elég jó, sem magamnak, sem másnak. így érzem most. nyilván persze ez nem így van és én vagyok a legcsodálatosabb ember a világon - de most nyomorult vagyok és nyomorgatom kicsit a lelkem.
a CC-ben 5 nap alatt 3 új terméket tanultam be és vizsgáztam le belőlük, és a tegnapi nap még nem mertem alkalmazni a tanultakat. ma először vettem a bátorságot, hogy oké, ez a dolgom, megpróbálom tájékoztatni az ügyfelet. aztán jött a feketeleves, nem értettem a kérdést, nem értette a választ, nem tudtam, miről van szó és mit is kellene tanácsolni. szar dolog ez, nagyon. borzasztóan szar. és a következő két hétre még 5 új termék van betáblázva...
mindeközben kiderült, hogy Timcsihez nem tudok menni pénteken Szegeden aludni, így még az is kérdéses, megyek-e egyetemre a héten. (najó, most megnéztem, helyesírás szemináriumom lesz pénteken, arra mindenképp muszáj lemennem. szombaton meg _csak_ világirodalom:középkor előadás lesz, ami nem kötelező, de nem lenne hátrány, mert első félévben is világirodalomból buktam (akkor antikvitásból...)
szóval nagyon merengő dolog, hogy akarok-e nagyon drágán vadidegenekkel együtt koliszobában aludni...
és március második felében rögtön lesz hipphopp két zéhám is.
azt mondta valaki (talán Jusztin???) nemrég, hogy az embernek elvileg a legboldogabb hónap az évben, a születésének hónapja. ebben ringattam magam körülbelül két napig, aztán rájöttem, hogy egész el is felejtettem, hogy gyűlölöm a szülinapomat. ennek komoly okai vannak, de nem kívánok erről a blogon dühöngeni. a tavalyi is tökjó volt persze, de volt egy dolog, ami sosem lesz jobb, és ez hagy némi letargiát maga mögött. lehet, hogy ezt a születésének hónapját a leges legelső hónapjának értette?
minden esetre most a szülinapi összejövetelt is kicsit homályosnak látom. persze biztos istenkirály lesz, de most nem látom még ezt.
szerintem megnézem a Hysteria c. filmet (melynek alcíme: Avagy a vibrátor kialakulásának története)
aztán lefekszem aludni. nem sok értelme van ennek a napnak...
hágott. imádom ezt a szót. gyakorlatilag úgy is fogalmazhatnék, hogy széthág, szétbasz a stressz.
Mindenki, mindenki, úgy nyel ahogy nyalat, egy fecske, egy fecske, nem csinál nyarat...
Két fecske, két fecske, nem csinál telet, mindenki, mindenki, úgy nyal ahogy nyelet...
nem vagyok elég jó, sem magamnak, sem másnak. így érzem most. nyilván persze ez nem így van és én vagyok a legcsodálatosabb ember a világon - de most nyomorult vagyok és nyomorgatom kicsit a lelkem.
a CC-ben 5 nap alatt 3 új terméket tanultam be és vizsgáztam le belőlük, és a tegnapi nap még nem mertem alkalmazni a tanultakat. ma először vettem a bátorságot, hogy oké, ez a dolgom, megpróbálom tájékoztatni az ügyfelet. aztán jött a feketeleves, nem értettem a kérdést, nem értette a választ, nem tudtam, miről van szó és mit is kellene tanácsolni. szar dolog ez, nagyon. borzasztóan szar. és a következő két hétre még 5 új termék van betáblázva...
mindeközben kiderült, hogy Timcsihez nem tudok menni pénteken Szegeden aludni, így még az is kérdéses, megyek-e egyetemre a héten. (najó, most megnéztem, helyesírás szemináriumom lesz pénteken, arra mindenképp muszáj lemennem. szombaton meg _csak_ világirodalom:középkor előadás lesz, ami nem kötelező, de nem lenne hátrány, mert első félévben is világirodalomból buktam (akkor antikvitásból...)
szóval nagyon merengő dolog, hogy akarok-e nagyon drágán vadidegenekkel együtt koliszobában aludni...
és március második felében rögtön lesz hipphopp két zéhám is.
azt mondta valaki (talán Jusztin???) nemrég, hogy az embernek elvileg a legboldogabb hónap az évben, a születésének hónapja. ebben ringattam magam körülbelül két napig, aztán rájöttem, hogy egész el is felejtettem, hogy gyűlölöm a szülinapomat. ennek komoly okai vannak, de nem kívánok erről a blogon dühöngeni. a tavalyi is tökjó volt persze, de volt egy dolog, ami sosem lesz jobb, és ez hagy némi letargiát maga mögött. lehet, hogy ezt a születésének hónapját a leges legelső hónapjának értette?
minden esetre most a szülinapi összejövetelt is kicsit homályosnak látom. persze biztos istenkirály lesz, de most nem látom még ezt.
szerintem megnézem a Hysteria c. filmet (melynek alcíme: Avagy a vibrátor kialakulásának története)
aztán lefekszem aludni. nem sok értelme van ennek a napnak...
Hogy lesz egy szoknyapecérből monogám pasi?
"-Rájöttem, hogy mostantól csak Vele akarok dugni"
hát így.
hát így.
vasárnap, március 3
just one moment for a touch
a hétvégi tervek némileg átalakultak menet közben. tegnap átmentem Cézihez, hogy lemenjünk a rómaira aztán elhozzam a biciklit, de azt sajnos nem tudtam, mert lapos a kereke. de legalább a rómain sétáltunk (!!!!!!!!!!!!!) egy kört. :)
aztán úgy volt megyünk a fiúkkal inni, de végül ők inkább összeültek starcraftozni, pont mikorra beleéltem már magam. így végül egy volt munkatársammal találkoztam este és felmentünk az alagút felé, kalandozni, mert persze rossz útvonalon mentünk és megkerültük a várat. minden esetre jó volt, már rég láttam a fejét, és a szombat este sem azzal telt, hogy itthon ültem.
a mai nap fejfájással indult, és ez stagnált délután négyig, most meg már csak enyhe, szerencsére.
egész nap a besötétített szobámban fekszem és alszom, ez volt a mai terv, de most el kell mennem vásárolni mert különben ma is éhen halok, meg holnap is.
valamiért az általános életkedv a nullára csökkent, és nekikezdtem szomorkodni amin nem segített sajnos Cézé sem, így jól kibőgtem magam. bár ami azt illeti, már rám fért egy kiadós sírás. borzasztóan hiányzik ma valamiért a testi kontakt, legyen szó akárkiről... azt hiszem, ez a bajom, hogy nem tudom Cézét most jól megölelgetni - mert ő nem igazán szereti....
megyek, összeszedem magam, és jól megölelgetem Bazsit még mielőtt elmegy dolgozni és itthagy estére.
_____________________
update: Bazsit lekéstem, de cserébe ALEH kicsit felvidított, bár totál idióta mint mindig. igyekszik rávenni, hogy aludjak nála és nézzünk meg valami fantasztikus filmet, de ma egészenbiztos hogy nem utazom át békásmegyerre, sőt, a boltig se mentem még le kajáért...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)