az elmúlt 2 hétben amióta hazaköltöztem nem sokat voltam itthon, talán 4-5 éjszakát töltöttem itt.
ez egyrészt jó, mert utálok itt lenni, másrészt hontalanabbnak érzem magam, mint eddig bármikor.
mert keveset vagyok itthon, és keveset vagyok máshol is (Cézééknél), és persze ott nem tudom 100%ig elengedni magam.
még keresem a helyem.
de már ilyen rövid idő alatt is eszembe jutott, mit utáltam a vidéken lakásban a legjobban. amivel a leginkább meg kell küzdenem az az utazás, és a felesleges utazással töltött órák. nem elég, hogy nekem kell igazodni a menetrendhez, és esetenként fél órával korábban ott vagyok a megbeszéltnél (mert különben később érnék oda fél órával..) ráadásul egy 45 perces táncóra miatt 2, 2és fél órát töltök utazással.
elutazom az életem, és semmire sincs időm.
örülök, hogy visszatért a blog az eredeti, dühöngő milétébe...
1 megjegyzés:
Én is sokat utazom, és úgy sikerült leküzdenem az ebből fakadó ingerültségemet, hogy mindig van nálam tanulnivaló vagy olvasnivaló, vagy így tél felé közeledve, mikor már késő délután is sötét van, akkor van nálam zene, vagy hangoskönyv. Muszáj minden percet kihasználni.
Megjegyzés küldése