ideális esetben a suli mellett egy munkahelyem lenne, fix bérezéssel.
ideális eset nincs :D
a jelenlegi 3 munkám úgy alakul, hogy az egyiket (amit ingyen, de kötelezően végzek...) nemsokára otthagyom, és most, hogy már ennyire hozzászoktam a menethez, keresek a helyére másikat, amiért majd pénzt is fogok kapni.
nyáron könnyebben kivitelezhető volt a dolog, októbertől heti 3 nap sulim lesz, még át kell látnom, hogy fogok majd akkor működni.
minden esetre, szorítsatok, hogy amiért most izgulok, az összejöjjön!
kedd, augusztus 30
szerda, augusztus 24
filléres lakáskiegészítők - I WANT! tervek
imááádom a kreatív és olcsó ötleteket, és imádok lakást dekorálni. és imádok egy blogot, amit egy meglepetés miatt még nem fogok ide belinkelni, de aki nagyon szemfüles, rá fog jönni :)
UPDATE: www.inspiraciok.hu, innen származnak az ötletek :))))))
oké, abbahagyom.
egyenlőre. :D
UPDATE: www.inspiraciok.hu, innen származnak az ötletek :))))))
 |
| százforintosban olcsón beszerezhető parafa edényalátét - pöttyös üzenőfal :))))) |
 |
| faháncsból gyertya :))) csak ki kell vájni, és beleönteni a viaszt :) olyan szép! |
 |
| azt hiszem, ez nem látszik túl jól. könyvek vannak beborítva egyesével, és alkoholos filccel minden könyv törzse máshol van "pixelezve". imádom, nemsokára megcsinálom a sajátom, csak időt kerítek rá, mert 4 polcunk van tele ugyanolyan könyvekkel :)))) |
 |
| ez a tároló PVC csövekből van :D simán illene a fürdőnkbe ^^ |
 |
| ez egy gereblye feje! :D konyhai keverő eszközöket, borospoharakat, de akár köntösöket is lehet rálógatni, szóval, bármit gyakorlatilag. szerintem vagányul néz ki :$$$ |
 |
| scrabble!!! :))))))) annnyira édes! :))))) |
 |
| egy ronda régi kép. betűket ráragasztod, lefested, majd betűket leszeded. szerintem isteni :P |
 |
| előszobai akasztó, fogantyúkból :) |
 |
| nem ide tartozik, de gyerekesek imádni fogják. zsírkrétával rajzol csiszolólapra, majd rávasal a pólóra. marha cuki, és mosható is!!! |
 |
| páratlan zoknik otthona :P kicsipeszelve a fürdőben. tündéri :P |
 |
| ez pedig cipősdoboz tetőkből van :)))) |
 |
| ez a kettő falidísz wc-papír gurigákból van :)))))))) |
 |
| egyedi szivárványos kép - zsírkréta megolvasztva |
 |
| régi cédékből mozaikos tükör keret - kinek kellenek még cédék a mai világban... |
 |
| (elvileg sokhelyen) olcsón kapható, vágható, ragasztható kréta-tábla-papír. akarom!!! |
 |
| sörösdobozból mécsestakaró (vagymi?) |
 |
| ha tudnék varrni, filcből varrnék ilyen cuki poháralátéteket |
 |
| ha van otthon kerek tükör, pakold körbe csipeszekkel ^^ |
 |
| kupakokba öntött gyertya |
 |
| búzafű a konzervdobozban, régi bögrében, bármiben. jajjj :) |
 |
| nyári ajtódísz |
oké, abbahagyom.
egyenlőre. :D
péntek, augusztus 19
játszunk máni menedzsert!
(aki általában nem bírja elviselni ha nyafogok, az ezt a posztot ne olvassa el. noha nem panaszáradatnak szánom, tehát aki mégis elolvassa, az tekintse inkább körképnek, mert én is úgy fogom fel.)
kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.
kezdjük ott, hogy eléggé megtudom magam örjíteni, már-már depressziós szintig. persze az is rátesz, hogy a hónap ezen felében olyan érzelmi állapotban vagyok, hogy nem hogy a híradón, de már egy újságcikken is keservesen képes vagyok bőgni. most hogy ezt tisztáztam, jöhet a nyavajgásos körkép.
mióta saját magamért felelek, azóta szép fokozatosan alakult ki ez a frusztrációm.
először persze jött az, hogy hú, itt a fizum, költekezzünk :) minden elköltött forintnak örültem, vettem ezt-azt itthonra, ha csak aprósággal is, de szépítettem a lakást, vagy épp magamat.
aztán jött a következő lépés, amikor még mindig költekeztem, de már csöppnyi bűntudattal.
ezt követte az a periódus, amikor már csak a szükséges, létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokra költöttem. némi aggódással karöltve, hogy lehet, hogy még ez is több, mint ami igazán szükséges lenne.
aztán volt az az időszak, amikor már a boltba menetel előtt is összeszorult a torkom, és inkább leküldtem Cézét, noha mondjuk csak kaját kellett venni, akkor se szívesen. valami furcsa, borzasztó érzés kerít hatalmába amint kifizetek valamit és átnyújtom a pénzt. nem csak a pénztárcámat érzem kevesebbnek, hanem magamat is egy kicsit.
eztán próbálkoztam gazdálkodni, osztani, szorozni, előre gondolkodni hetekkel, hogy onnantól, hogy megjön a fizum, 3 héttel később például bérletet kell vennem, és akkor azt már most jól eldugom, hogy addigra még legyen. de kis pénzből lehetetlen Farmville-t játszani.
megjön a fizum, és el is tűnik a bermuda háromszögben, beszippantja az az ostoba fekete lyuk, teleportál más, távoli dimenziókba. és én ezután számolom a napokat, mennyi van még a következő fizetésemig, és hogy milyen jó lesz ha végre megkapom, és mire fogom először költeni.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.
néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.
az idő során ez is átalakult. egy idő után már nem azt terveztem, mit fogok először venni, hanem hogy mit kell majd venni mindenképp. majd egy idő után ezek a tervek (álmok, képzelgések, ködfoszlányok) is eltűntek, mert amint valami képzeletbeli pénzt magamra költenék, eszembe vágódik, hogy nem engedhetem meg magamnak. ez valahol jó, önblokkolás, így kell felfogni, így a legjobb felfogni.
a 'luxus' vágyaim listáját szépen magamban gyűjtöm össze, hogy majd ha lesz rá lehetőség, na majd akkor.
néha azért elcsábulok, és úgy érzem, hogy ami kell, az kell, de ilyenkor utólag jobban megbánom, és duplán pofánver. a héten sikerült együtt töltenem házon kívül Szandival pár órát, elmentünk egy boltba ahova már régóta vágytam, elköltöttem ezer (! :D) forintot, vettem magamnak hajgumikat, egy körömlakkot, domesztoszt meg csokiskekszet. boldog voltam, ezekre (a keksz kivételével) már igencsak szükség volt, aztán most meg már bőgök, hogy milyen jó lenne, ha az az egy darab ezres még a pénztárcámban kuksolna, és tulajdonképp körömlakk meg hajgumi nélkül is megvoltam eddig is.
a pénz megnyugtat, mindaddig, amíg még nálam van.
szerencsére sokat dolgozom, és ha nem dolgozom akkor is van mit csinálnom. így sajnos nincs időm találkozni a barátaimmal, de szerencsére ezzel legalább nem kell számolnom, hogy miből fogok sörözni, bulizni, ide menni, oda menni, meginni egy kávét vagy valami. persze, szeretném, jó lenne kikapcsolni, de nem engedhetem meg magamnak. szomorú, de ez van. szép lassan megtanultam lemondani, és mostmár igyekszem a pénzt nem addig költeni, amíg van.
mivel az össz keresetem 25-35e forint között mozog, és a munkával töltött napjaim száma átlagolva heti 6 nap, így szerintem már teljesen érthető, miért utálok mindent, ami a pénzzel függ össze.
már eljutottam arra a szintre, hogy próbálok okosabban költeni. tényleg csak a szükségesre, és így legalább nincs bűntudatom, ha elfogy. azért nem okolhatom magam, ha egyszerűen nincs több, ha nem költök felesleges, 'luxus' dolgokra. igyekszem előre félretenni arra, ami mindenképp szükséges, de a kiadás távolabb van, mint a fizum érkezése.
kiszámoltam, és tulajdonképp a normális, általam elfogadott életminőségemhez 2x ennyi pénz szükségeltetne, mint amennyi a rendelkezésemre áll. ez a baj.
szeretnék változtatni a dolgokon, de ezer dolgot átgondoltam már, és egyszerűen nem tudok ennél többet tenni a saját érdekemben, így hát igyekszem okosabban csinálni hónapról hónapra. a szakmai gyakorlat rengeteg időt vesz el, és ingyen csinálom, de a sulihoz követelmény, tehát muszáj. a csopát sem tudom otthagyni, mert a gyakorlat mellett nem találnék munkát, mert heti pár napom maradna csak. és az az egyetlen biztos jelenleg az életemben, meg hát pénzt is azért kapok. így az egyetlen, amit tehetek, hogy okosodom, mégjobban odafigyelek, húzom a nadrágszíjat ami tulajdonképp könnyű mert szerencsére kicsi a csípőm :P
viszont, mindezek mellett iszonyatosan büszke vagyok rá, hogy egyetlen egyszer sem kértem kölcsön senkitől. persze Cézét terhelem ilyen ügyben, emiatt mérges is vagyok magamra nem kicsit, de ez egy másfajta kötelék, mintha kölcsön kérnék.
mástól sem várom a megváltást. csak kívánjatok sok sikert :)
bogaras
mi már csak ilyen bogarasak vagyunk - mondanám, és nevetnék, ha tudnám élvezni a helyzetet.
itt a belvárosban, a jáccótér felett időszakos, és mindenkori vendégeink vannak, és mindnek legalább 4-6 lába van.
akik időszakosak:
vannak a kevésbé idegesítő hétpettyes katicák (Coccinella septempunctata), sőt mondhatom bátran, katicáink.
felrepül az ötödikre, be hozzánk (akkor is, ha nincs nyitva semmi!!!) és itt él. nem látogatóba jön, a pettyei alatt egész bőrönd van napernyővel meg napszemcsivel, ide jön nyaralni. mindenkori katicánkat csak Katinak hívom, amúgy kreatívan. a lámpabúrára költözik, és kínai turistaként napokig körbe körbe (körbe, körbe, körbe...) mászkál a búrán. (a crome helyesírása szerint lámpabura, rövid ú-val, de most ez mellékes.)
szóval körbe körbe megy, én meg röhögök. néha az ágy feletti falon van mozdulatlanul, szintén napokig. aztán a legközelebbi porszívózás során találkozom vele a padlón megdögölve.
mindig csak egy Kati van, viszonylag kevés vizet zavar, de szeretnék rájönni, miért ide járnak meghalni???
a másik időszakos élőlény sokkal idegesítőbb.
milliméternyi kis repülő izé, a lámpa alatt röpköd általában száz társával együtt esténként, lerepülnek a lámpa alá, majd fel a lámpára, és aztán onnan mint a száraz őszi levelek, egyesével hullanak alá, az üveg dohányzóasztalra megdögölvén. rövidtávú bogarak (rovarok?), általában havonta egyszer jönnek, ki tudja honnan, miért. ezek is meghalni járnak ide, de semmilyen rovarirtó nem pusztítja a népességet, csak ha nekimennek a lámpának, az hatásos. borzasztóan idegesítő, ilyenkor üvöltözöm, hogy takarodjanak már innen a köcsögök, Cézé meg röhög. (persze hogy röhög, mert én kb a lámpa alatt ücsörgök mindig, rámhullanak a döglöttek, ő meg 3 méterrel arrébb észre sem veszi őket...)
és vannak állandó lakóink, ők a leginkább kiakasztóak.
hangyák (Formicidae). egyébként a méhek és darazsak rokonai a wiki szerint, ehh.
nem vagyunk agyonmorzsázott lakók, viszonylagos rend van itt az ötödiken, nem tartunk csokitortát a padlón, meg egyéb finomságokat ami indokolná a jelenlétüket.
főleg az a meglepő, hogy úgy vettem észre, a fürdőszoba a főhadiszállásuk. ahol domesztosszal mosok fel, és számukra élelem egészen biztosan nem lelhető ott fel. azt hiszem, a kád alatti üregben lehet a boly, mert ott két csempe közt a fugán van egy hangyányi (:D) lyuk..
viszont az előszobában is lehet néha találkozni 1-1 példánnyal, sőt a nagyszobában is. ilyenkor bőszen ölöm őket, de a problémát nyilván nem oldja meg, gondolom sokan vannak.
mióta szembesültem a problémával azóta akarok venni kihelyezhető hangyaölőt, amibe belesétálnak és kampec, de sose jutok el addig. a bolyt kéne felszámolni, de mondom, gyaníthatóan a kád alatti üregben laknak, hogy rohadnának meg... lehet, hogy be fogom tömni azt a kis lyukat a fugán gyurmával, hogy fulladjon meg ott az összes...
háztartásba fellelhető rovarirtó szerek ötleteit szívesen fogadom. néha meglocsolom őket ecettel, de cézé rosszul van a szagától, így ez kilőve....
itt a belvárosban, a jáccótér felett időszakos, és mindenkori vendégeink vannak, és mindnek legalább 4-6 lába van.
akik időszakosak:
vannak a kevésbé idegesítő hétpettyes katicák (Coccinella septempunctata), sőt mondhatom bátran, katicáink.
felrepül az ötödikre, be hozzánk (akkor is, ha nincs nyitva semmi!!!) és itt él. nem látogatóba jön, a pettyei alatt egész bőrönd van napernyővel meg napszemcsivel, ide jön nyaralni. mindenkori katicánkat csak Katinak hívom, amúgy kreatívan. a lámpabúrára költözik, és kínai turistaként napokig körbe körbe (körbe, körbe, körbe...) mászkál a búrán. (a crome helyesírása szerint lámpabura, rövid ú-val, de most ez mellékes.)
szóval körbe körbe megy, én meg röhögök. néha az ágy feletti falon van mozdulatlanul, szintén napokig. aztán a legközelebbi porszívózás során találkozom vele a padlón megdögölve.
mindig csak egy Kati van, viszonylag kevés vizet zavar, de szeretnék rájönni, miért ide járnak meghalni???
a másik időszakos élőlény sokkal idegesítőbb.
milliméternyi kis repülő izé, a lámpa alatt röpköd általában száz társával együtt esténként, lerepülnek a lámpa alá, majd fel a lámpára, és aztán onnan mint a száraz őszi levelek, egyesével hullanak alá, az üveg dohányzóasztalra megdögölvén. rövidtávú bogarak (rovarok?), általában havonta egyszer jönnek, ki tudja honnan, miért. ezek is meghalni járnak ide, de semmilyen rovarirtó nem pusztítja a népességet, csak ha nekimennek a lámpának, az hatásos. borzasztóan idegesítő, ilyenkor üvöltözöm, hogy takarodjanak már innen a köcsögök, Cézé meg röhög. (persze hogy röhög, mert én kb a lámpa alatt ücsörgök mindig, rámhullanak a döglöttek, ő meg 3 méterrel arrébb észre sem veszi őket...)
és vannak állandó lakóink, ők a leginkább kiakasztóak.
hangyák (Formicidae). egyébként a méhek és darazsak rokonai a wiki szerint, ehh.
nem vagyunk agyonmorzsázott lakók, viszonylagos rend van itt az ötödiken, nem tartunk csokitortát a padlón, meg egyéb finomságokat ami indokolná a jelenlétüket.
főleg az a meglepő, hogy úgy vettem észre, a fürdőszoba a főhadiszállásuk. ahol domesztosszal mosok fel, és számukra élelem egészen biztosan nem lelhető ott fel. azt hiszem, a kád alatti üregben lehet a boly, mert ott két csempe közt a fugán van egy hangyányi (:D) lyuk..
viszont az előszobában is lehet néha találkozni 1-1 példánnyal, sőt a nagyszobában is. ilyenkor bőszen ölöm őket, de a problémát nyilván nem oldja meg, gondolom sokan vannak.
mióta szembesültem a problémával azóta akarok venni kihelyezhető hangyaölőt, amibe belesétálnak és kampec, de sose jutok el addig. a bolyt kéne felszámolni, de mondom, gyaníthatóan a kád alatti üregben laknak, hogy rohadnának meg... lehet, hogy be fogom tömni azt a kis lyukat a fugán gyurmával, hogy fulladjon meg ott az összes...
háztartásba fellelhető rovarirtó szerek ötleteit szívesen fogadom. néha meglocsolom őket ecettel, de cézé rosszul van a szagától, így ez kilőve....
szerda, augusztus 10
akármerre mész, felejtőt találsz
ha hiperkarmát hallgatok, egyrészt képtelen vagyok abbahagyni, másrészt pedig valami lélektani időutazáson esek át.
egy másodperc tört része alatt villannak képek az agyamba, egyik taszítja ki a másikat, és az is tovaszáll mert már jön is a következő. ilyenkor mindent látok. biztos tudjátok, élünk át néha olyan pillanatokat, amikbe akkor nagyon beleborzongunk, és utána még jó ideig kísért pedig csak egy másodpercig tartott.
na, ha hiperkarmát hallgatok, újra élem életem szinte összes ilyen pillanatát.
ilyenkor konyhakövet látok, meg téli tájat bentről, meg téli tájat kintről, a nyúl utcai parkot, a gyöngyösi metrót, az amfiteátrumot, az írógépemet, borospoharakat, koktélospoharakat, karkötőket, macskákat, sört, kék szempárokat, focipályát, házibulit, erkélyt, pogácsát, tequilát, mosdókagylót, mezítelen lábakat a hóban, felemás zoknikat, pizzát, kacsázást, kócos hajakat, elcsípett pillantásokat, baráti ölelést a parkolóban, buszmegállót, dunapartot, (...)
és rengeteg, rengeteg sok embert, arcot.
ez egy másodpercbe sűrítve ijesztő elsőnek, aztán mélyen rabul ejt és nem enged el akárhogy menekülnél. és te semmit se tudsz csinálni, csak mosolyogni, hogy mennyi jó emlék, mennyi meghatározó pillanat gyűlik össze a fejedben. szép.
és ezek olyan emlékképek, hogy például 2007 óta, tehát 4 éve bármikor leültem bármilyen konyha kövére, nekem mindig eszembe jut, az a bizonyos konyhakő. szerintem ezek életem végéig kitartanak majd. imádom!
és mindent ami fáj én a kukák mellé tettem...
egy másodperc tört része alatt villannak képek az agyamba, egyik taszítja ki a másikat, és az is tovaszáll mert már jön is a következő. ilyenkor mindent látok. biztos tudjátok, élünk át néha olyan pillanatokat, amikbe akkor nagyon beleborzongunk, és utána még jó ideig kísért pedig csak egy másodpercig tartott.
na, ha hiperkarmát hallgatok, újra élem életem szinte összes ilyen pillanatát.
ilyenkor konyhakövet látok, meg téli tájat bentről, meg téli tájat kintről, a nyúl utcai parkot, a gyöngyösi metrót, az amfiteátrumot, az írógépemet, borospoharakat, koktélospoharakat, karkötőket, macskákat, sört, kék szempárokat, focipályát, házibulit, erkélyt, pogácsát, tequilát, mosdókagylót, mezítelen lábakat a hóban, felemás zoknikat, pizzát, kacsázást, kócos hajakat, elcsípett pillantásokat, baráti ölelést a parkolóban, buszmegállót, dunapartot, (...)
és rengeteg, rengeteg sok embert, arcot.
ez egy másodpercbe sűrítve ijesztő elsőnek, aztán mélyen rabul ejt és nem enged el akárhogy menekülnél. és te semmit se tudsz csinálni, csak mosolyogni, hogy mennyi jó emlék, mennyi meghatározó pillanat gyűlik össze a fejedben. szép.
és ezek olyan emlékképek, hogy például 2007 óta, tehát 4 éve bármikor leültem bármilyen konyha kövére, nekem mindig eszembe jut, az a bizonyos konyhakő. szerintem ezek életem végéig kitartanak majd. imádom!
és mindent ami fáj én a kukák mellé tettem...
hétfő, augusztus 8
fehér zaj
vannak dolgok, amikből nem tudsz kihátrálni, ha már elkezdted megvalósítani amit szeretnél.
és szerencsére vannak olyan dolgok is, amikor visszahátrálhatsz, megfutamodhatsz, elbújhatsz a világ (vagy egy beszélgetés) elől jó messze.
csak ennek is van hátránya, mert egyszer csak, majd meglepetés szerűen valaki mégiscsak számon fogja kérni, hogy mit akarsz.
de addig is, ülhetsz a karosszékben, és hallgathatod a fehér zajt.
csak a csöndben sokkal ijesztőbbnek hat majd, ha valaki a sötétből rádköszön.
(érthetőbben: néha erőt veszek magamon, összegyűjtöm a bátorságomat, megkeresek valakit, és még mielőtt reagálhatna, elmenekülök jó messze, mert mégsem akarom én ezt a beszélgetést. majd, ha nagy leszek.)
és szerencsére vannak olyan dolgok is, amikor visszahátrálhatsz, megfutamodhatsz, elbújhatsz a világ (vagy egy beszélgetés) elől jó messze.
csak ennek is van hátránya, mert egyszer csak, majd meglepetés szerűen valaki mégiscsak számon fogja kérni, hogy mit akarsz.
de addig is, ülhetsz a karosszékben, és hallgathatod a fehér zajt.
csak a csöndben sokkal ijesztőbbnek hat majd, ha valaki a sötétből rádköszön.
(érthetőbben: néha erőt veszek magamon, összegyűjtöm a bátorságomat, megkeresek valakit, és még mielőtt reagálhatna, elmenekülök jó messze, mert mégsem akarom én ezt a beszélgetést. majd, ha nagy leszek.)
péntek, augusztus 5
napi anno augusztus 5.
az ötlet Anett érdeme, olvassátok mert jó www.zakkantanett.blogspot.com
2006.08.05:
akkor még/már a hotdoggal dolgoztam, és nagyon izgultam az általam szervezett miskolci rendezvény miatt. Prinsszel akartam találkozni nagyon, de neki nem szóltam, meg Sajttal, meg Vecsivel, bankba akartam menni (bulizni!) meg zöld pardonba, de nagyon elfoglalt voltam a szerkesztőségi megbeszélés miatt.
és amennyire izgultam és elfoglalt voltam, lemondtam mindenkivel a talimat, Kicsifijúval is, pedig az mindig vicces volt.
Nagyon nyekeregtem, hogy egyedül kell lemennem miskolcra mert senki se hajlandó velemjönni, és ott egy vadidegen fog kalauzolni majd. és valamiért úgy néz ki, bele voltam esve Prinszbe O_o
és Kicsifijúval mentem volna vasas-pápa meccsre (LOL) de végül nem mentem mert nem volt időm miskolc miatt...
(ilyenkor még milyen sok pasi haverom volt O_O)
2007.08.05.
sírt a szám, mert az egész PediG a Sarudi Underground Fesztiválon koncertezett én meg otthon nyafogtam. vicces, nem is DAni hiányzott, hanem a koncert :D és aznap még Atusnál voltam a szokásos balatoni nyaralásomon. és DAni írt sms-t, ez akkoriban ünnepnapnak számított.
2008.08.05.
ez viccesebb volt már. főképp DAni miatt nyafogtam, hogy elhanyagol, egy sms-t se képes írni nem hogy felhívjon, mindenkinek nyafogtam aki épp a közelben volt. és azért is sírt a szám mert úgy volt hogy Kölyökkel találkozom de nem tudtunk biztosat megbeszélni, hogy mikor, így azt hiszem nem taliztunk végül. érdekes, most biztos nem tennék olyat, hogy csak úgy találkozom egy Kölyök kategóriájú emberrel Cézé mellett... bár Kölyökkel már nyugodtan lehetne, mert már nem a viharom de most nem ez a lényeg.
szóval, aznap sokkal jobban érdekelt a Kölyökkel lebeszélt talim, mint DAni, meg amúgy is örültem, hogy nem dolgozom aznap. (akkor épp a strandon dolgoztam egész nyáron).
2009.05.08.
Ricsit még akkor folyton Naimnak hívtam. a Lila ködben lógtunk, akkor még nem dolgozott ott, de ott futottunk össze mindenkivel. megismertem a tulajt, aki kezembe nyomta a könyvét, hogy olvassam el (jól ír, de nem emlékszem a nevére, csak hogy Péter...) Defibe voltunk sörözni aznap a köd után, meg a Bigmekkel találkoztunk ami móka, mert az az ember kész röhej. Edgétől a Végtelen történetet olvastam <3
és aznap tanultam valami fontosat a pasikról: ha hisztiznek, a megfelelő bánásmód ha rágyújtasz, és megvárod míg elmúlik.
2010.05.08.
aznap pont nem blogoltam, csak utólag, mert egész héten Cézénél voltam kb, de közben találkoztunk Musékkal is meg Sztivel is összefutottam, meg nyertem Cézének egy több méter hosszú táblát amire az én szerelmes üzenetem van írva (azóta se fér el sehol.............. az erkélyükön van :D) szóval egész héten kb össze voltunk nőve és nagyon nagyon tetszett és minden percét imádtam ^______^ meg vártam, hogy Cézével menjünk siófokra ^^ tervezgettünk, és együtt voltunk, király volt ^^
2011.08.05.
most vettem észre, hogy feljebb 05.08-at írtam......... papírom van a discalculiáról, szóval megbocsájtható, de mostmár nem vagyok hajlandó átírni :D
Ma Cézimmel hazamegyünk hozzájuk, ott döglészünk majd sokat, vásárolunk, aztán könyvtár klubban estézünk Tomiékkal :)))))
2006.08.05:
akkor még/már a hotdoggal dolgoztam, és nagyon izgultam az általam szervezett miskolci rendezvény miatt. Prinsszel akartam találkozni nagyon, de neki nem szóltam, meg Sajttal, meg Vecsivel, bankba akartam menni (bulizni!) meg zöld pardonba, de nagyon elfoglalt voltam a szerkesztőségi megbeszélés miatt.
és amennyire izgultam és elfoglalt voltam, lemondtam mindenkivel a talimat, Kicsifijúval is, pedig az mindig vicces volt.
Nagyon nyekeregtem, hogy egyedül kell lemennem miskolcra mert senki se hajlandó velemjönni, és ott egy vadidegen fog kalauzolni majd. és valamiért úgy néz ki, bele voltam esve Prinszbe O_o
és Kicsifijúval mentem volna vasas-pápa meccsre (LOL) de végül nem mentem mert nem volt időm miskolc miatt...
(ilyenkor még milyen sok pasi haverom volt O_O)
2007.08.05.
sírt a szám, mert az egész PediG a Sarudi Underground Fesztiválon koncertezett én meg otthon nyafogtam. vicces, nem is DAni hiányzott, hanem a koncert :D és aznap még Atusnál voltam a szokásos balatoni nyaralásomon. és DAni írt sms-t, ez akkoriban ünnepnapnak számított.
2008.08.05.
ez viccesebb volt már. főképp DAni miatt nyafogtam, hogy elhanyagol, egy sms-t se képes írni nem hogy felhívjon, mindenkinek nyafogtam aki épp a közelben volt. és azért is sírt a szám mert úgy volt hogy Kölyökkel találkozom de nem tudtunk biztosat megbeszélni, hogy mikor, így azt hiszem nem taliztunk végül. érdekes, most biztos nem tennék olyat, hogy csak úgy találkozom egy Kölyök kategóriájú emberrel Cézé mellett... bár Kölyökkel már nyugodtan lehetne, mert már nem a viharom de most nem ez a lényeg.
szóval, aznap sokkal jobban érdekelt a Kölyökkel lebeszélt talim, mint DAni, meg amúgy is örültem, hogy nem dolgozom aznap. (akkor épp a strandon dolgoztam egész nyáron).
2009.05.08.
Ricsit még akkor folyton Naimnak hívtam. a Lila ködben lógtunk, akkor még nem dolgozott ott, de ott futottunk össze mindenkivel. megismertem a tulajt, aki kezembe nyomta a könyvét, hogy olvassam el (jól ír, de nem emlékszem a nevére, csak hogy Péter...) Defibe voltunk sörözni aznap a köd után, meg a Bigmekkel találkoztunk ami móka, mert az az ember kész röhej. Edgétől a Végtelen történetet olvastam <3
és aznap tanultam valami fontosat a pasikról: ha hisztiznek, a megfelelő bánásmód ha rágyújtasz, és megvárod míg elmúlik.
2010.05.08.
aznap pont nem blogoltam, csak utólag, mert egész héten Cézénél voltam kb, de közben találkoztunk Musékkal is meg Sztivel is összefutottam, meg nyertem Cézének egy több méter hosszú táblát amire az én szerelmes üzenetem van írva (azóta se fér el sehol.............. az erkélyükön van :D) szóval egész héten kb össze voltunk nőve és nagyon nagyon tetszett és minden percét imádtam ^______^ meg vártam, hogy Cézével menjünk siófokra ^^ tervezgettünk, és együtt voltunk, király volt ^^
2011.08.05.
most vettem észre, hogy feljebb 05.08-at írtam......... papírom van a discalculiáról, szóval megbocsájtható, de mostmár nem vagyok hajlandó átírni :D
Ma Cézimmel hazamegyünk hozzájuk, ott döglészünk majd sokat, vásárolunk, aztán könyvtár klubban estézünk Tomiékkal :)))))
hétfő, augusztus 1
2011, Velence, DÖKtábor
a kölykeim, az előadásunk, Andrásbácsi, és én is. <3
(a tábor témája a kisherceg volt)
(a tábor témája a kisherceg volt)
én élvezem
addig hallgattatom cézével rojtosra ezt a számot ma este, amíg jobb kedve nem lesz.
akire ráfér még egy kis virtuális pofon a részemről, hogy magához térjen és elkezdje élvezni azt, ami van, még akkor is ha nem feltétlen tökéletes minden, na az szálljon be a játékba, és addig hallgassa, amíg végül üvöltve nem kiabálja.
aztán álljon meg egy pillanatra, és kezdje inkább suttogni. mert csak az kiabál aki fél.
akire ráfér még egy kis virtuális pofon a részemről, hogy magához térjen és elkezdje élvezni azt, ami van, még akkor is ha nem feltétlen tökéletes minden, na az szálljon be a játékba, és addig hallgassa, amíg végül üvöltve nem kiabálja.
aztán álljon meg egy pillanatra, és kezdje inkább suttogni. mert csak az kiabál aki fél.
vasárnap, július 31
ideje van a szakgatásnak
még mindig ez jár a fejemben...
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
úgy érzem, nagyon jót tett nekem lelkiekben hogy 1 hétre elszabadultam mindentől, kiszakadtam az életemből gyakorlatilag.
Cézé persze borzasztóan hiányzott, főleg éjszakánként (napközben gondolkodni sem volt időm, nem hogy érzelmeim legyenek :D) de ennek ellenére szerintem nagyon jót tett nekem, talán nekünk is, ez a kis külön töltött időszak.
amolyan, most hogy már láttam más embereket, jobban szeretem a sajátjaim magam körül - érzés fogott el.
voltam otthon is, 3 napot/2 éjszakát, gyakorlatilag teljesen egyedül. Aput napi 1 órát láttam, mert dolgozott, a fiúk meg siófokon voltak, a kutyák miatt kellett hazamennem. megőrültem volna a hatalmas házban egyedül... sose voltam még otthon éjszaka teljesen egyedül, erre is most jöttem rá. nálunk mindig otthon volt legalább a család 2/5öd része. ezért is volt szerencsém, mert bátyám barátnője is kijött hozzánk erre a 3 napra, most ismertem meg (1 hónapja vannak együtt) és hát így egy percet sem voltam egyedül, jól lefoglaltuk egymást, tettünk-vettünk, szóval összességében jól sült el, és még hivatalosan megengedett semmittevést is beiktattam, ez esett a legjobban. bár a szokás nagy úr, nehéz volt elérnem, hogy ne gondoljak semmire, ne tegyek semmit, és ne gondolkozzam azon hogy mit kellene csinálnom éppen igazából.
de, jó volt.
és most is jó, újra pesten, cézével kettesben :) mert ideje van a megvarrásnak is :)))
szerda, július 27
hétfő, július 25
Pont így
 |
"Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz "boldogan éltek, míg meg nem haltok", az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél." az elmúlt 1 hét sokmindenre megtanított. néha jó elmenni, hogy mégjobb legyen hazatérni. néha jobb nem beszélni, hogy legyen mit mondanunk. néha kell az, hogy belehalj a hiányába. néha jó, ha fáj, hogy jobban tudj örülni minden egyes mosolyának. mikor megszűnik minden, nem számít semmi... :) |
angyalföld és ami mögötte van
lezajlott idén is a nyári tábor, a mi szervezésünk alatt.
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
idén összesen nem bőgtem annyit, mint ez alatt az egy hét alatt, nem győztük vigasztalni egymást, de vasárnapra már többnyire örömkönnyek hullottak.
megtanultunk rengeteg mindent. én a kicsiktől kitartást tanultam, ők tőlem legfőképp azt, hogy mindenkinek megvan a maga helye, ahol jól érezheti magát, és jó dolgokat tehet.
megtanultunk hinni egymásban.
ideje van a szakgatásnak, és ideje van a megvarrásnak.
(csak hogy érezzétek, elég nagy dolgoknak kellett ahhoz történnie, hogy a bibliából idézzek.)
csütörtök, július 14
fiatalságbolondság
Azért mindig megvan a szépsége, ha Cézével és mindkettőnk fahangjával négyesben üvöltve 'énekeljük' a Lehetsz királyt.
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
ahogy a régi vicc is mondja; voltam kórustag, amíg rá nem jöttek, honnan jött a zaj.
csak az a bökkenő, hogy velem ez valóban megtörtént. bár, ami azt illeti, egész sokáig, 4 hónapig kórustag voltam általános 5, vagy 6-ban... alsóban meg 2 éven át, de arról semmi emlékem sincs, azon kívül, hogy ott voltam és kész. aztán egy darabig dugdostam a rejtett képességeim (:DDD) egészen gimi másodikig, amikor viszont állítólagos ováció mellett énekeltem el (az iskola előtt, harmadmagammal, egy fiúval és egy lánnyal) a március 15-i előadásunk végén Oláh Ibolyától a Magyarországot. akkor mindenki dícsért, én meg röhögtem.
(oké, lehet hogy néhány hang tényleg a helyén volt, mert fél éven át csak ezt az egy dalt gyakoroltuk :DDD, de mást már fele olyan jól sem tudtam volna elénekelni..)
a karrierem további eseményei kimerülnek egy 12-es, gólyatáboros karaoke estben, ahol 2 tanárom nem hagyta, hogy abbahagyjam az éneklést.
vagy nagyon jó voltam, vagy nagyonrossz. én az utóbbira szavazok :DDDD
összefoglalva: ahogy egy témához jobban értő ismerősöm mondta, van nekem ám szép hangom, csak képtelen vagyok jókor használni, és a ritmusérzékem is megegyezik egy döglött patkányéval.
és igaz ami igaz, imádok üvöltve 'énekelni' Cézivel :)
10 day photo challenge - coming
Day 1 -Facebook-os profilképed
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
Day 2 -Egy 1 évvel ezelőtti kép rólad
Day 3 - Egy kép valakiről, akit szeretsz
Day 4 - Fotózd le a kedvenc színű tárgyat a szobádban
Day 5 -Egy kép, ami boldoggá tesz
Day 6 -Egy gyerekkori fotó rólad
Day 7 -Egy kép, amin vicces fejet vágsz
Day 8 -Egy kép rólad és a legjobb barátodról
Day 9 - Egy nyaralós képed
Day 10 -Egy mai kép rólad
ez a kövi blogmizéria, el kell viselnetek.
(az ötletet a lovetheheels.blogspot.com-ról vettem) - ő is biztos valahonnan.
((lebuktam, szoktam csajos dolgok után is érdeklődni))
varrni vagy nem varrni...
(Pisti ezt a bejegyzést NE olvassa el. köszi :P)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
ha tetoválás a kérdés, én a mai napig egyhangúan sikítottam, hogy NEM, NEM, SOHA, mert öregkoromba majd röhöghetek magamon, és különben is, ha 1 év után már nem tetszik, nem kötődöm hozzá, akkor majd milesz?
ennek ellenére szeretem a kicsi, kreatív és szép tetoválásokat.
az elmúlt hónapok rengeteget változtattak rajtam. és ha a véleményem valamicskét változna a tetoválásokról, azonnal magamra varratnék néminemű mintát. emlékeztek, szeretem a kreatív tetoválásokat, ugyanakkor a sablonos dolgok vonzanak inkább. (szóval, nem tetoválnék magamra kapcsolási rajzot, mint Béjb... :D)
mostmár simán el tudom képzelni, hogy a tarkómon díszeleg egy fecske. a jelentését egyrészt kár magyaráznom, másrészt ha egy osztrigát varratnék a hónom alá, akkor is ugyanaz lenne a tetoválás jelentősége, számomra. szóval, tarkómra fecske. vagy gyönyörűszép masni (amilyet Soma pl. nagyonjól tud tetoválni...) alá írva, hogy az élet ajándék. esetleg a tarkóm alá, a vállamra/hátamra, hogy what doesn't kill me makes me stronger... (ami nem öl meg, az erősebbé tesz)
esetleg, eldugott tetoválások, azok is nagyon tetszenek, és főleg amiatt, hogy az aztán tényleg nem magamutogatás, hanem nekem egy emlékeztető*, emlék, jelzés. tetszenek azok a tetoválások, amiket az ujjak belsejére varrnak. simán el tudom képzelni, hogy a bal kezem gyűrűs és középső ujjának oldalán ott álljon, what doesnt kill me // makes me stronger (a mondat 2. fele a középső ujjamra esne, így érdekes lenne bárkinek is bemutatni ((egy makes me stronger felirattal, wow)). vagy ugyanígy az ujjamra, hogy life is a gift...
najó, persze szerintem úgy se varratnék magamra semmit még mindig.
és amire ki akartam térni *, emlékeztető. csak olyan gondolatok generálnak nálam tetoválási vágyat, amire úgy érzem, sose fogom elfelejteni (lsd az elmúlt hónapok.) és ezt megörökítendő, hajlanék a tetoválásra.
ugyanakkor amit nem fogok sose elfelejteni, arra felesleges az 'emlékeztető'. ördögi kör, én meg nem varratok magamra semmit.
Az ember mindig annak tud nagy jelentőséget keríteni, aminek akar. van egy kis semmiség karkötőm, amit sose veszek le, és azért fontos a lelkemnek, mert cézének is pont ugyanilyen van.
és nemsokára elmegyünk Szandival közös fülbevalót lövetni, annak emlékére, hogy mennyi mindent túl éltünk egymás mellett 5 év alatt, és hogy ő az, akire bármikor lehet számítani, akkor is ha az ország másik felén van éppen. egy hívás, és fél óra múlva megérkezik. szeretnék egy új lyukat a fülembe (bár még nem tudom hova, mert a balba 2 van, a jobban 1, de jobbra nem akarom... a balban meg már volt 3. és elég neccesen gyógyult meg..) szóval szeretnék egy új lyukat, és ha majd a gyerekeim észreveszik, miért ugyanolyan fülbevalót hordunk évek óta a keresztanyuval, csak mosolyogni fogunk. mert jobb, ha nem tudják :)
a múlt már történelem.
(hajajj, ezt is szivesen rátetováltatnám a hátamra... ma ilyen mánia van, jesszus. talán nem kellett volna megnézem Soma munkáit... (facebook, Zöld Soma, nyilvános a fényképalbuma, lessétek, gyönyörűen dolgozik.. egyébként Soma gimistársam volt, és már 10es korában is úgy rajzolt, hogy összepisilte magát mindenki)
szombat, július 9
hol vagy már, ősz?
40 fok van.
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
a belvárosi jáccótéren reggeltől késő estig, esetenként hajnalig üvöltöznek 0-40 éves korig. ez elég sokszínű káoszt teremt, és azon kevés esetekben, mikor itthon vagyok, az idegeimet is tépkedik a hangok. király.
folyik rólam a víz, nincs semmihez se kedvem, amihez lenne, ahhoz vagy időm vagy pénzem vagy egyik sincs, frusztrált vagyok, agresszív, nem tudok enni, és folyamatosan szédülök.
elmegyek letusolni, aztán amíg még át vagyok hűlve, le is dőlök aludni. remélem Cézét is magammal tudom rángatni, bár még nincs késő..
a ma éjjeli meló megint rövidre lett vágva, jeee.
és még a munkaidőm megkezdése előtt 10 perccel sikerült egy majdnem 10 centis csíkot égetnem a könyökömre, a vasalóval. lényegtelen hogy történt, viszont 1) ronda, 2) fáj. és mivel még munkaidő előtt (bár a munkaruhám vasalása közben) történt mindez, valószínűleg úgy se kapnék veszélyességi pótlékot.. :( .. :D
najó, zuhany!
ajánlom, hogy a maradék 1 hét még legyen 25 fokos mint a múltheti, és 2 hét múlva meg legyen 30 (de ne több!) fok, mert akkor leszek velencén. (ahol a strandot nem lehet használni mert építik. dejó. :D)
mai nyekergés letudva. sőt, hogy stilszerű legyek: A csíny letudva!
csütörtök, július 7
Köntörfalak
Azért építek falat magam köré, mert látni akarom, ki az aki megmássza.
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
- napi zen bölcselet.
És örömmel konstatálom, hogy Szandi megmászta. hogy Cézé megmászta. hogy Zsuzskó megmászta.
viszont Szti meg sem próbálta, és ettől felfordul a gyomrom.
Egyébként, ti meg nézzétek meg a Köntörfalak c. filmet, mert nagyon jó. (és az indavideón azt hiszem, megtekinthető online).
szerda, július 6
előnyök és hátrányok
az érme két oldala.
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
annak, hogy megállás nélkül dolgozom, megvannak a pozitív, negatív oldalai is.
a negatív az, hogy hajatmosni sincs időm.
a pozitív meg az, hogy kellő időben tudok érzéketlenné válni a rám váró villámok alatt állva.
bár néha félek, hogy azt se érezném meg, ha véletlen átszúrnám a tenyerem egy körömvágó ollóval.
szívem szerint, ha lenne időm levelet írnék, és bőgnék, sokat. de nem érek rá, ez van. *mélylevegő*
vasárnap, július 3
foszlányok
a kialvatlansággal kevert másnap azért gyönyörű, mert egész nap nem tudsz enni, majd estére hirtelen megkívánod a tükörtojást sültkrumplival, a májkrémet ropival, a csalamádét tejföllel, a tejfölt tejföllel, a tejfölt a tükörtojással... - egy szó mint száz, ilyenkor bármit elém lehet tenni. Nem tudok sokat enni, viszont az ég világon mindent kívánok, most szívesen ennék töltött káposztát lekvároskenyérrel is akár.
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
jót mulatok magamon amikor párhetente ilyen állapotba kerülök. Aztán másnap visszatérek az eredeti állapotomhoz, amikor semmit se kívánok és ezért egész egyszerűen nem eszem.
A hátfájás meg azért gyönyörű, mert nem tudhatod, hogy megfázott a derekad éjjel, vagy elaludtad a hátad, vagy felfáztál és a veséd fáj, vagy megterhelő 3 nap egymás után 8órázni amikor látogatórekordot döntünk kb., csak azt tudod, bármit csinálsz, fáj.
És ez a tudat segít a túlélésben. Ha feküdnék, akkor is fájna, ha dolgozom és teszem amit kell, akkor is fáj, így hát teljesen mindegy mit csinálok, azt leszámítva, hogy a fekvésnek nemsok haszna van.
Ez a tudat egyébként az élet rengeteg területére ráhúzható. Ha nem tudsz valamin változtatni, törődj bele.
A családi kötelék egy olyan aljas dolog, ami magában foglalja azt, hogy ha az életed rossz oldala miatt egyetlen egy ember kétségkívül a felelős, akkor sem vagy képes haragudni rá. Egyszerűen nem lehet okolni, mert nem is akarod azt látni magad előtt, hogy "ez mind miatta van...", csak azt, hogy szereted őt. aljas, aljas, aljas egy világot élünk. Néha nagyon szeretnék haragudni, de nem tudok.
További tanulság, hogy sokminden belémszorul mostanság, hogy nincs időm írni. Az ég is siratja, az eső ráhull. Könnyekben ázik...
Szóval, megmentem a klaviatúrát az ideiglenes agymenésemtől. Ilyenkor menetrendszerint nagyon pörgök, majd 5 perc múlva összeesem. De, előtte még eszem egy kis tükörtojást, meg bármit, ami menet közben elém kerül. rettegj világ.
Cézével pedig szerdán voltunk másfél évesek <3 és eme alkalomból csináltam ezt:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)